Ha megszületik a baba tényleg semmire sem lesz időm?

Nagyrészt gyermekfüggő hogy kinek mire jut/szán időt. Az én fiam borzasztó rossz alvó, picinek is az volt, majd Dévényezni jártunk (nyakizom merevség miatt, ami nem is volt feltűnő, de épp elég hogy zavarja a pihenését), de az alvás még ma is kihívás időnként (2,5 éves már). Amikor picike volt, napközben is nyűglődtünk, csak úgy tudott jót aludni ha fogtam és a vállamra hajtotta a fejét - amint leraktam volna, felébredt és sírt (a nyakizma miatt mint kiderült), illetve a szopival is küszködtünk mire megtaláltuk a számára kényelmes pozitúrát, illetve éjszakai alvása is változó. Volt (és még ma is ha beteg), hogy óránként ébredtünk. Kb 1 éves korától egyáltalán nem alszik napközben, előtte is küzdelmes volt elaltatni. Szóval én szó szerint lestem az alkalmat hogy mikor tudok pakolni, takarítani kicsit, főzni stb. Jó megoldás lehet a hordozókendő, ezzel sokmindent el lehet végezni és a közelség is megvan. A tusolást is meg lehet oldani, de tényleg nem mindig könnyű. Császáros voltam, tehát volt egy hasi sebem amit még 2 hétig nem érhetett víz, illetve fájt és így nyilván az 5 perces zuhanyzás is több időt vesz igénybe. Szóval csak akkor tudtam megejteni, amikor nagy nehezen elaludt napközben, vagy néha elhívtam anyukám hogy addig legyen vele kicsit (mert a párom pl. pont délutános volt), de azért minden nap volt rá megoldás. Szóval nem 'sírom vissza" azt az időszakot amíg ebből felépültem.

Tehát az én tapasztalatom szerint azt tudom mondani, hogy: valóban előfordul hogy szalad a háztartás, délutánig eszembe se jut hogy nekem is ennem kéne, kihívás volt időnként a fürdés, és nem egyszer kezdtem el meleg kávét inni ami kihűlt mire megittam, illetve a főzés is néha káosz, de lényegesen javul a helyzet amikor már növöget a gyerkőc. A mosással mindig rendben vagyok, tiszta ruha mindig van és volt is. Vasalni már nem szoktam, csak míg csecsemő volt.

Filmet nézni nem szoktam, főként mesét nézünk amikor bekapcsoljuk a tv-t, olvasni akkor szoktam kicsit amikor elalszik és van még egy kis energiám.

Facebookfüggő korábban sem voltam, kb félévente ha posztolok egy képet róla, illetve nem is nézem meg minden nap. Fél éve visszamentem dolgozni és a munkahelyi infókat így kapom, azóta igyekszem többször rálesni a posztokra. Most is csak azért ültem le kicsit a gép elé mert mindjárt indulunk vásárolni, én meg rákerestem egy sütireceptre aminek a hozzávalóit felírom, közben meg gondoltam 5 perc nézelődés belefér :D

Szerintem azoknál fordul elő hogy unatkoznak, akik pl. panelban laknak, nincs kert és egyedül vannak napközben a picivel.

Szóval jó babavárást neked, ne vedd alapul sem azokat akiknek sok a probléma a gyerekkel, sem azokat akiknek nincs annyi gondjuk, mert minden gyerek egyén és majd kiderül milyen lesz ha megismeritek egymást. Illetve az is változó, hogy mi szülők hogyan éljük ezt meg: aki rend és tisztaságmániás, nyilván nehezebben veszi és nagyobb tragédiának érzi ha szalad a háztartás - ezért többet is panaszkodik róla.

Egyetértek azzal, hogy sokat számítanak a körülmények. Mekkora a ház, apuka mennyit tud/hajlandó foglalkozni a gyerekkel, van-e más segítség (pl. nagyszülő), és legfőképpen milyen a baba, hány gyerek van.

Nálunk kétszintes kertes ház van, egy rendes takarítás nekem 1 teljes nap, nyáron a kertben is el lehet tölteni órákat a gazolással, egyebekkel. Az elején kénytelenek voltunk fizetett segítséget is igénybe venni, mert a férjem sokat dolgozik (itthonról is), másképp a kertünkből hamar dzsungel lett volna. Pár hónapos korukig a gyerekeim jól elvoltak a férjemmel, aztán voltak időszakok, amikor nagyon anyásak lettek, állandóan rajtam lógtak, az apjukkal nem maradtak meg.

A nagyobbik fiam ADHD-s, már piciként is nagyon sok figyelmet igényelt. Érzékeny volt a zajokra, ami azt jelentette, hogy pl. nem lehetett mellette porszívózni, ha aludt, akkor pedig felébredt a zajra, ezért két lehetőség volt: vagy akkor porszívóztam, amikor a mamánál volt (ez nem mindig volt megoldható), vagy máshogy takarítottam. A hajszárítás, turmixolás is problémás volt. Szóval nem tudtam azt és akkor csinálni mellette, amit akartam.

Eleinte egyszerű, gyors ételeket főztem, ha úgy alakult, rendeltem főtt ételt. Kávézni, zuhanyozni, hajat mosni, enni kevesebb időm volt, volt, hogy több részletben ettem meg az ebédemet. Filmeket nagyon sokáig nem néztem, de ez nekem nem probléma. Olvasni, netezni tudtam (ha fáradt voltam, inkább aludtam), facebook fiókom nem volt akkoriban - most is csak hetente nézek rá, képeket nem szoktam feltenni, csak kapcsolattartásra használom. Epilátort használok, de baba mellett volt, hogy hideggyantát használtam, az nem zajos. Sosem unatkoztam, se a gyerekek előtt, se mellettük.