Volt valaki, aki később el tudta fogadni? Hogy nyeljem le, nem úgy alakult, ahogy terveztem?

Én két kislány után harmadszorra szültem fiút, nagy korkülönbséggel. A huszadik hét körül derült ki a neme, én is szomorkodtam kicsit, hogy a sok kislányjáték mind a pincében fog maradni, nem lesz babázás, főzőcskézés... És egyáltalán, mihez fogok én kezdeni egy kisfiúval?

Sirasd el magadban nyugodtan a kislányt, akire vágytál, mert csak így fogod tudni elfogadni a kisfiút olyannak, amilyen. Csecsemőként amúgy se lesz különbség (az anatómiai eltérésen kívül), illetve lesz, de csak annyiban, amennyiben nincs két egyforma kisgyerek. Később pedig, ahogy kibontakozik a személyisége, ugyanolyan egyedülálló csoda lesz, mint bármelyik gyerek. Nyilván elhangzik majd néhányszor, hogy "hülye nővérem" meg "hülye öcsém", de ettől még nagyon is jól meglehetnek egymásal a testvérek.

6 éves a nagyfiam. Lehet vele sütni, főzni, imád a konyhában segíteni, szereti a főzős műsorokat is. Segít takarítani, elpakolni és teregetni. Szeret mellettem lenni, hogy tanuljon. Én szívesen legózom vele, szeretek vele vásárolni, hatarozott véleménye van arról, mit szeretne hordani. Nem lányos egyáltalan. De számomra fontos az, hogy olyan ferfit neveljek, amilyet én is szeretnék magam mellett, amilyen férfi mellett én is élek. Mikor terhes voltam vele, nem tudtam a nemét, csak éreztem. Volt egy időszak utána, mikor máaodiknak lányt szerettem volna, de mikor megmondta a doki a kicsiről, hogy fiú, nagyon megkönnyebbültem.

Csak te fogod fel tragikusan, amúgy pedig örülj neki, lesz egy fiú, aki nagyobb korában megvédi a lánytesóját, tamasza lehet....

Ne haragudj, de ez tényleg ANNYIRA gyerekes, kb. mint egy 2 éves dackorszakbeli hisztije!

Gyorsan értékeld át a dolgot, mert nem egyszer láttam már, hogy ebből lesz az, hogy az egyiket elkényezteted, a másikat meg le se sz*rod. Ezzel mindkettő életét tönkrevágod!

Akár lány, akár fiú, az a fontos, akivé neveled, és amit a "batyujába" raksz az évek során, hogy ha felnő, megállja a helyét az életben.

A lányban, a fiúban is sok örömöd lehet, és mindkettő nevelését is iszonyúan el lehet szúrni! Csak rajtad áll!

Legalább változatos lesz:)

Amúgy az ilyen "lányt/fiút AKAROK" jellegű gyerekvállalások szinte mindig rosszul sülnek el.

NE ess ebbe a hibába!

Én is így voltam, mielőtt kiderült a neme. Kislányunk után még egy kislányra vágytam, hallani sem akartam arról, hogy esetleg fiú. Hát, a kombinált teszten közölték már az első 1 percben, hogy ő bizony kisfiú. Én ott fél perc döbbenet után valahogy azonnal átfordultam, és már vigyorogva mentem ki az ultrahangról. A férjem nem is értette, hogy most mi van, hát én úgy mentem oda, hogy lányt akarok megint :D

A kisfiam jövő héten lesz 1 éves. Imádom, de tényleg, és ha változtathatnék a nemén utólag, nem tenném meg. Nagyon örülök, hogy kisfiú, életem legjobb meglepetése volt, hogy így alakult. Szuper a kislányt és a kisfiút is megtapasztalni. Ráadásul ő egy hihetetlenül cuki, kedves, bújós baba, aki egész nap vigyorog, nagyon nyugodt és jókedvű, nem lehet nem imádni. Ne sirasd a nemlétező kislányt, hanem örülj az érkező kisfiúnak! Hidd el, nagyon jó lesz!

Ja, és nálam a különböző nemű gyerekek, akik közt nem annyira kicsi, 3,5 év korkülönbség van, baromi jól játszanak együtt. A lányom imádja a kicsiket, az öccsével is elejétől kezdve szuperül elvan. Most is épp együtt játszanak a vonattal, amit a fiam kapott karácsonyra. Szóval egyáltalán nem törvényszerű, hogy nem fognak együtt játszani!

Szia!

Nagyon sok minden kavarog bennem a kérdésed kapcsán. Meg is értelek meg nem is. Hasonló cipőben jártam meg nem is. Remélem tudok segíteni. Vagy legalábbis egy kicsit a gondolataidat helyre rakni.

Bár elsőként sajnos én is úgy gondolom, hogy fiúból ritkán lesz később lány... de még nagyon at elején vagy, szerintem 70-80% “csak” hogy tényleg fiú lesz.

Minden esetre leírok neked 1-2 dolgot, hátha segit.

Nekem egy 10,5 hónapos kisfiam van, akit imád az egész család. Én még is nagyon rosszul éltem meg, hogy fiú lett és nem magam miatt, hanem mert a férjem, az apukám, az anyukám a testvéreim (2 húgom van) mind kislányt vártak volna. És ez annyira rosszul sült el, hogy tök fura és kissé szánakozó, vigasztaló első reakciókat kaptam mikor megtudták hogy kisfiam lesz. Valahol a férjemmel mi mindig kislányt szerettünk volna és emiatt is rosszul éreztem magam, bár amikor az orvos kimondta hogy “kisfiam lesz”, akkor bennem csak öröm volt és semmi szomorúság. Viszont a többiek reakciója olyan szinten belémégett hogy tökre sajnálni kezdtem hogy fiú lesz. És ezt 9 hónapig tettem, holott később már senki sem mondott semmi rosszat, csak mire ők örülni kezdtek én teljesen belekeseredtem ebbe a dologba. Nagyon nehéz időszak volt. Szenvedtem és belül sokat bántottam a kisfiamat, aki semmiről sem tehet és őszinte tiszta szeretettel valasztott bennünket szüleinek.

És ez az egész még jobban megnehezítette a hasfájós időszakot vagy úgy általában minden dolgot a babával kapcsolatban, oedig hangsúlyozom, a mai napig mindenki imádja, mindenki kedvence. Nekem viszont sok időmbe telt mire észrevettem mennyire édes, aranyos, gyönyörű és okos. Hidd el nekem hogy egy kisfiú is legalább olyan aranyos, legalább annyira szerethető, legalább annyira védtelen és legalább annyira szüksége van a te elvárások és feltételek nélküli szeretetedre mint egy kislánynak.

Aztán gondolj csak bele milyen büszke leszel rá, amikor anyák napján virágot ad, vagy amikor a szalagavatóján táncolsz vele, esetleg amikor majd megnősül. Hogy nem kell majd félned ha vele kell valahonnan hazasétálnod mikor már 16-17 éves lesz.

És még rengeteg dolog van amit adhat neked, nektek, a testvérének. Nem csak a csajoskodás aranyos. Amellett ne feledd el, hogy van egy egészséges kislányod, a világ legszebb dolga amikor valakinek megadatik hogy legyen egy egészséges kislánya és mellé egy egészséges kisfia is. (Szerintem)

Amellett hidd el nekem hogy valóban nincs nagyobb ajándék egy egészséges gyermeknél, adj hálát érte hogy egészséges a lanyod és a fiad is az lesz (már ha valóban kisfiú). Sajnos ismerek közelről olyan családot ahol beteg baba született, és jól tudom hogy bármit megadnának érte hogy a gyerekük egészseges legyen. Közhelynek hangzik, de a legeslegfontosabb akkor is az hogy egészséges legyen. Ezt sajnos sokan csak mondják, nem értjük mit is jelent mert annyira természetesnek vesszük, hoy egészséges gyerekeink vannak.

Amellett gyönyörű fiú nevek vannak, csak nézz körbe a neten, barátkozz egy kicsit velük. És képzelj el egy irtó cuki, huncut totyogó szőke vagy barna kis “törpét”, ahogy megszólítod egy kevésbé rondának tartott néven ;)

Az én kisfiam Dániel, nekünk ez nagyon tetszik, illik is hozzá. De ha lenne még egy fiam akkor ezekből választanánk:’

Dominik, Levente, Áron, Máté, Benedek, Marcell vagy Boldizsár.

Sok divatos név (mondjuk alapvetően a fentiek is gyakoriak) is van mostanában, ha modernebbet szeretnél:

Bence, Dávid, Noel, Milán, Nátán, Benet, stb... millió meg egyből lehet választani, szerintem vannak nagyon szép fiú nevek is.

Minden esetre bárhogy is lesz, kivánom hogy meg tudd élni ennek a babavárásnak is a legszebb pillanatait. Ne ess abba a hibába hogy a babádat okolod a dolgokért. Kivánom a legjobbakat!

Tőled, nevelésedtől függ majd, hogy mennyire tudnak együtt játszani!

Ha éreztetni fogod fiaddal, hogy "lányt akartam, de fiú lettél, ne várj tőle szeretetet!

.Vedd figyelembe, hogy nem a név az ember, no és "az én fiam neve is szép, hiszen tőlem kapta"!

Kislányunk után még egy kislányt szerettem volna én is, végig az volt bennem hogy nekem csakis kislànyom lehet/lesz..legalàbb nem kell új ruhàkat sem venni, aztán a Nifty teszt megmondta, hogy fiú lesz :) Szóval ez màr biztos, nem fog vàltozni. Nem mondom, hogy nem voltam picit csalódott és kellett is pàr nap míg feldolgoztam de igazából màr az elején éreztem, hogy kisfiú lesz. :) A nevekkel álltunk hadilàbon, szerintem ritka a szép fiú név ami raadàsul nem tucat. Mindenképpen olyat nevet szerettük volna ami nem top 20; nehèz volt de sikerült.

Màr elfogadtam, hogy fiú lesz és vàrom màr nagyon, igaz kicsit félek is tőle hogy milyen lesz. Nàlunk 22 hónap lesz a két gyermek között.

Kislànyomra a 12.heti UH-n azt mondta a doki, hogy kisfiú. Ott még volt remény hogy làny lehet. Aztàn voltam nàla a 16.héten és ott még azt mondta, hogy fiú. A 18.heti UH-t az Istenhegyin csinàltattuk, mondta a doki hogy hatàrozottan kislány ☺️ Nagyon örültem de utàna végig az volt bennem, hogy majd akkor lesz biztos a neme ha kint lesz. Végül ugye kislàny lett.