Miert tuntek el a baratok?

20 év mély barátság lassan , biztosan és vita mentesen elkopott, mióta lett nekem babám, neki nem, és irigy lett rám, mert én férjhez mentem, lakás, pénz, és mellé gyerek is lett. Szóval az ő szavaival élve, beértem az életben.( holott nagyon hosszú és keserves évek voltak, mire mind ezt elértem. Ő tudja a legjobban mi mindenen keresztül mentem, mennyi ideig vártunk egy gyerekre,míg ő könnyen megszerezte amit akart.Már talán fél évente írunk pár mondatot, azt is felületesen... Eleinte ígéret földje volt, hogy mennyit fog jönni, segít mindenben. Babazik meg vesz ezt azt... Ő is lett volna a keresztanya, de mivel a gyerek születése óta összvissz 3 szor látta kb, így olyan mintha idegen lenne neki és inkább mást kértem erre fel. Amúgy is bejelentette hogy más barátnője is megkérte legyen keresztanyja a gyerekének, és hogy annak ő mennyire nem akar az lenni, de hogy nem tudja most mit csinaljon...🙄aztan megmondtam neki hogy legyen aze, engem nem érdekel, úgy is csak lehúzza anyagilag és kihasználnja a csaj, de ő tudja mit tesz...erre szinte mindent a barátnőm vett nekik.Ja és még neki állt feljebb, megsértődött, aminek a következménye az lett, hogy még az esküvőjére sem hívott meg, holott mikor én mentem férjhez, akkor meghivtam és tanulmányai is ő volt. Inkább hívta a kis lehuzos barátnőjet. 🙄 de én inkább nem szolok. Pedig lenne mit beolvasnom neki. Viszont így nem engem minősít, hanem saját magát minősítette vele.

Szóval ennyit a nagy baratokról!

Legyünk őszinték - ha mennél is, nem tudnál teljesen a beszélgetésre figyelni, a gyerekre összpontosítasz, mit csinálsz, jaj ne vedd a szádba, ne sírj, nézd, szórakoztatlak stb.

Nekem több kedves barátnőm lett babás, tartom is velük a kapcsolatot jobbára, DE nekem könnyebb mert mi is gyereket szeretnénk és érdekelnek is a gyerekes dolgok és nem zavar hogy 2 mondatonként van valami a gyerekkel.

De aki még nem tervez gyereket, azt zavarhatja hogy nem lehet se egy fröccsös helyre beülni, se egy elmélyült beszélgetést folytatni.

Plusz, valószínű nem is akarnak zavarni. Ez szerintem tapintatosság. Bele kell szokni a dologba. Persze keresd te is őket, s beszélgessetek akár cseten, de ne csak a babáról, hanem másról is, így lehet még a barátságot fenntartani.

12. Igen, közre játszik az irigység is. El is ismerte hogy irigy lett rám, mert nekem van férjem és gyerekem, neki meg nincs. Mindig azt hangsúlyozta, hogy ő soha nem akar férjhez menni, mert nem akar. Erre meg nagy nehezen benyogte, hogy Ja hát pár hét múlva férjhez megy, mert csak úgy. Ja és hozzá teszem, nem szereti a párját, ezt ő is elmondta és tudja is szegény srác. Persze a fiú szerelmes és így elvette feleségül, mert választás elé tette a bnőm, hogy vagy elveszel feleségül és csinálsz nekem gyereket, vagy kidoblak. Egyébként csak divatból lett a házasság és divatból is akar gyereket a bnőm, mert ezzel akarja bizonyítani az exenek, hogy ő is kell valakinek és hogy ő is valaki. 🙄 holott még az exet szereti. A párjával meg össz vissz 1 éve vannak együtt. Egyébként csak azért, mert minden áron gyereket akar divatból a bnőm. Közben meg fingja sincs egy gyerekről hogy mi mindennel jár... Ja és egyébként minden nap iszik és heti szinten bulizik. Ez abszolút nem felelősségteljes életvitel és gondolkodás részükről. Azt hiszi, hogy egy gyerek is olyan mint egy háziállat, kutya meg mint egy csomag, és mikor nem tudja hova rakni mikor elmegy bulizni, akkor lepasszolja majd. Persze már most elveti a szoptatás fogalmát, meg minden felelősségteljes viselkedést ami egy gyerekkel jár. Úgyhogy csak egy gyerekgyárost lát ebben a szerencsétlen fiúban, aki olyan naív és buta, hogy azt el nem lehet mondani. Persze a szerelem vakka tesz... De ennyire??!

Már előre sajnálom szegény gyereket, pedig még hal Isten meg sem fogant. Remélem jó pár évig, míg fel nem nolnek a feladathoz, addig nem fog össze jönni nekik. (Persze kívánom hogy legyen szép és jó, nem rosszat kívánok, csak időt, hogy megerjenek rá).

Mert ha idő előtt becsuszik, akkor még mielőtt megszületik az a nyomorult gyerek, már a felelőtlen szüleik rég nem lesznek együtt és csak a gyerek szívja meg egy életen át. Hiába beszéltem erről a bnommel, annyira irigy, hogy nem lát reálisan. 😒🙄

Mi a legjobb baratnommel szinten azutan tavolodtunk valamnnyire el egymastol hogy megszuletett a babaja.

Koztunk o volt az erettebb en meg 25 evesen is sokszor ugyviselkedtem mint egy 18.

Aztan amikor meglett a baba, nem igazan tudtam vele mirol beszelni, en nem voltam akkor meg gyerek parti egyaltalan az en dolgaimat vagy gondjaimat vagy barmit pedig annyira jelentektelennek ereztem az o eletehez kepest hogy nem akartam azal rabolni az idelyet igy nagyon minimalisra csokkentek a talalkozasok es beszelgetesek.

Ahogy a baba not kozbe en nekem is kezdett a fejem benoni, jobban megerteni azt al eletet amit o el stb.. Azutan ujra egyre tobbet kezdtunk beszelni.

Oke, ugyan olyan soha nem lett bar eltelt mar 3 ev, de napi szinten tartjuk 1,5 eve a kapcsolatot ismet.

Plane most en varok babat, szerintem igy megint jon majd egy szakadek, de majd meglatjuk.

Igen, ez jellemző.

Nekem két közeli barátnőm is szült, azóta megszűntek a jó kis beszélgetések, minőségi együtt töltött idők. Tartom velük a kapcsolatot, időnként megyek is látogatóba, de látom, hogyha épp akarok valami másról beszélni, mint a gyerek, akkor nincsenek már itt agyilag. A gyerek körül forog minden.

Ezzel semmi gond, én szeretem őket ugyanúgy. Csak sajnos valószínűleg már nem lesz az, mint azelőtt.

Egyébként hidd el, nem feltétlenül nem szeretnek, csak egyszerűen akinek nincs gyereke nem tudja, hogy mikor illik átmenni, hogy szervezze a programot. Ismerek olyan kisbabás, kisgyerekes családot, akik most bezárkóztak a Covid miatt. Senkire nincs ráírva, hogy alkalmas-e látogatók fogadására. Érzékeltesd, hogy átmehetnek, nem zavarnak, vagy esetleg havi 1-2-szer egy délután a párodra bízod a gyereket és elmész velük gyerek nélkül valahova.

Igaz nem a barátomról, hanem a testvéremről tudom elmondani, hogy igen egy idő után lekoptam. Nagyon sokat segítettem neki az elején, amivel idővel vissza is élt, de ettől függetlenül ő másról se tudott beszélni, ha én próbálok a mai napig beszélni vele akkor is látom rajta, hogy nem figyel/nem érdekli, csak aházik miközben a gyerekeket vizslatja, nehogy megsérüljenek. Ami nyilván logikus, mivel neki kell vigyáznia rájuk, de így nem lehet vele társalogni. Ha meg ő mesél elmélyülten valami anyuka témát, akkor a gyerek leesnek/elesnek/törnek/zúznak stb.

A másik, amiért már nem szívesen beszélek vele, hogy folyton győzköd, hogy én is vállaljak gyereket, hogy legyen kivel játszania az övéinek. Mintha ez lenne az életfeladata a leendő gyerekeimnek, hogy az övéit szórakoztassa.