Ha anya leszek, én sem fogom észrevenni, hogy folyton a gyerekről beszélek és másoknak ez uncsi?

Megértem, hogy ha valakinek babája születik, az hatalmas élmény és a gyerek egy állandóan az ember gondolatai között lévő kis lény, de azért aszurdnak erzem, hogy a gyerekes ismerőseim 95%-a csak a gyerekekről tud beszélni.

Nemrég jött pl. egy új kolleganő, 3 éves a gyereke,hát szó szerint másról sem beszél egèsz nap, minden témába belefűzi, folyton elnyom róla egy-egy sztorit. Mondok egy példát, múltkor beszélgettünk, mondtam, hogy kicsit fàj a fejem a fronttól és egyből elkezdte mesèlni, hogy az ő gyereke is erzekeny erre így reagál, meg úgy szokott tenni olyankor - szóval értitek. Mondok valamit, és ő belekezd egy sztoriba a gyerekéről.

Lehet, azért zavar ennyire, mert egy légtérben vagyunk 8 órában, és sokszor már nagyon unom a sztorijait hallgatni, de nem akarok bunkó lenni és rászólni.

De ugyanez van amúgy más ismerőseimmel, régi barátnőkkel is. Nemrég összeültünk a szomszédokkal, az egyik párnál van gyerek, hát komolyan az este fele azzal telt, hogy a gyerekről kellett beszélni. Már anyuka mondta is, hogy nem is mesél többet, mert tudja, hogy ez uncsi azoknak, akiknek még nincs gyereke, de csak folyton visszatértünk a témához, hogy micsoda csoda, satöbbi.

Én most várom az első babámat, és nem szeretnék ilyen idegesítő lenni. De gondolom mások sem akartak. Próbálok odafigyelni rá, hogy ne sokat beszéljek a várandósságomról, mert gondolom az is uncsi másoknak.

Most szerintetek ha valaki babát szül, akaratlanul is olyan lesz?