Macskás anyukák, megosztanátok a tapasztalataitokat a baba-macska együttéléssel kapcsolatban?

Egy éves a kislányom, már volt egy 3 éves cicánk, amikor megérkezett a baba.

Az első hónapokban nemnagyon érdekelte a cicát, néha megszaglászta. A cuccaira/bele sosem mászott, kicsit szerintem tartott is tőle. Olyan mászós korban kezdett érdeklődőbb lenni, most meg már együtt játszanak, a cica dörgölőzik hozzá, sokat van vele egy helyiségben és elfogadja a kezéből is a jutalomfalatot. A kislány megtanult játszani vele, lóbálja neki a szalmaegeret cérnán húzogatja, és nevet, hogy a cicának tetszik.

Higiénia: 100% benti a cica, sosem engedjük ki. Orvosilag rendszeresen ellenőrizve, szőre rendszeresen fésülve, naponta 2x porszívózok, egyszer felmosok. Ennél többet nem tehetek.

Alvás: a kislány a saját kiságyában alszik, így lett szoktatva, nem is marad meg köztünk. A cica velünk alszik az ágy végében.

Benti macska, 8 éves volt, mikor a baba született. Nem egy érzelemdús cica, nincsenek szeretetrohamai senkivel, a gyerekeket kifejezetten utálja.

A kisfiú már 3 éves, nem lettek túl jó barátok a cicával. Nem játszanak együtt, de megvannak egymás mellett. A macskát sosem érdekelte a gyerek, inkább menekült előle. Meg sem kísérelt az ágyába vagy a gyerekre mászni.

A gyereket nyilván nagyon érdekelte a macska, próbálta megfogni, mihelyt tudta, aminek a macska nem örült a legkevésbé sem. De mindig figyelve lett, hogy a gyerek ne bántsa a macskát, csak szépen simogassa, és csak akkor, ha a macska is úgy akarja.

Érdekes, hogy a macska a család felnőtt tagjait is gondolkodás nélkül megharapja vagy karmolja, ha úgy gondolja, hogy az jogai sérültek, de a gyereket nem bántotta soha, hiába nem szereti. Párszor ráfújt, és odacsapott a kezére, de szigorúan behúzott karmokkal, semmi nyoma nem maradt, a gyerek mégis megértette, hogy eddig, és ne tovább.

Már 11 éves a cica, nem barátok, de békében élnek egymás mellett, és a gyerek amúgy nagyon szereti a cicát (még ha az látszólag nem is viszonozza).

Szóval szerintem készülj fel, hogy egyáltalán nem biztos, hogy egy cukormázas nagy barátság lesz belőle, attól, hogy a gyerek mellette nő fel, ez a macska egyéniségétől nagyon sokban függ. De szerintem így is jó, hogy van állat a gyerek mellett, még ha nincs is nagy összeborulás, mert az biztos, hogy megtanult tisztelettel és empátiával közeledni minden állathoz - soha nem bántott egyet sem.

Macskás vagyok és soha nem tenném ki a macskámat a gyerekek érkezése miatt, mert szerintem meg kell oldani.

De! Nagyon vigyázzatok! A macska állat, nem éri fel ésszel, hogy amit tesz, az veszélyes is lehet. 10 éve volt nálunk a macska, amikor először feküdt rám éjszaka. Előtte nem volt szokása egyáltalán, sosem csinálta. Aztán éjjel arra riadtam fel, hogy rendesen fulladtam, alig kaptam levegőt. Előtte pedig nem tudom meddig álmondtam, hány percig de azt álmodtam, hogy valaki fojtogat. Mikor felriadtam, a mellkasomon aludt békésen a macska.

Ha ezt a babával csinálta volna, én nem tudom... csendesen simán megfojthatta volna. Ráadásul az arcába is karmolhat, bármi. Hiába tanítod a gyereknek, lehet a macskának nem tetszik valami vagy csak játszik. Én vagy velük voltam, vagy el volt a macska zárva.

Én csak ezután az eset után lettem terhes, de ez hatalmas figyelmeztetés volt. Ezért még ma is kirakjuk a gyerekszobából éjszaka, pedig már nem baba a gyerek.

Mi elzártuk a gyerektől estére míg kicsi volt. Nappal sose mászott rá, még a közelébe is óvatosan ment, de fő a biztonság.

Míg kicsi volt a fiam néha megszaglászta, nézte tisztes távolságból. A kicsit mindig érdekelte a macska. Amikor már kúszott mászott mindig ment utána. Miután járni kezdett már el is tudta kapni. Ölelgette meg húzta a szőrét. Hát a macskának nem lett épp a kedvence😂😂♈ de sosem bántotta. Mi pedig a kezdetektől tanitottuk, rászoltunk hogy szépen nyúljon a cicához. Szokták már játszani, kergetőzni. 14 hós a fiam. Már nincs kizárva a macska tőle, de nem megy a kiságyba