Meddig van az a határ aminél még elviselitek, hogy anyós beleszól a gyereknevelésbe?

Anyósom ilyesmi kategória...

Én először elhajtottam, ha olyat szólt, azt most minden kapcsolatot megszüntettünk vele. Március óta nem láttuk, nem is hiányzik.

10#

Az én anyám is detto ugyan ez a kategória 🤦‍♀️

Mindig jön nekem azzal, hogy "De ő felnevelt 2 gyereket!"

Mire én.. Igen az egyiket 43 a másikat 34 évvel ezelőtt 🙄

Nekem anyósommal semmi gond nincs, ő elfogadja a mi nevelési elveinket, de anyám... Jajj. Nekem vele kell megvívnom a harcomat. Mert mi az, hogy nyáron még vizes cumit sem adok a gyereknek, ha már vizet nem vagyok hajlandó, hát szomjan hal, meg jaj, majd meglátom én, milyen nehéz lesz vele, ha mindig mellre rakom, amikor kéri, hát milyen dolog ez, a gyerek csak 2-3 óránként kaphat enni (mondta ezt újszülöttkorában). Kicsit ilyen passzív-agresszívan áll hozzá, mintha lenézne vagy nem is tudom, úgy lenne vele, hogy a fiatal fruska (azaz, a lánya, én) nem tudja, mit csinál, de majd rájön a kis butus a saját kárán tanulva, bezzeg ő...

Hozzátenném, hogy sem a bátyámnak, sem nekem nincs különösebben jó kapcsolatunk anyánkkal, szóval azon túl, hogy életben tartott minket, valamit mégsem csinált olyan nagyon szuperül, mint ő gondolja.

Én csak egy kis ideig bosszankodok rajta, de amúgy elengedem a fülem mellett. Nem bízom rá egy percig sem, és amíg a gyerek nem tanul meg határozottan kiállni magáért, addig nem is fogom magukra hagyni őket. Semennyi beleszólást sem engedek a gyereknevelésbe, az orvost és a védőnőt is meghallgatom és hacsak nem valami nagyon megalapozott tudományosan bizonyított dologról van szó (pl betegségek esetén), az ő javaslataikat is csak javaslatokként kezelem, nem aranyszabályként (már csak azért is, mert a védőnőm már pedzegette a 3 hós státuszon, hogy hamarosan akkor hozzátáplálhatnánk).