Akinek szülés után valami probléma miatt tovább kellett a kórházban maradni a babával, kiheverte már?

Én két éve szültem, és csak 3 napot voltam bent, de még mindig nem hevertem ki. Tábori körülmények, fájt mindenem, idegenekkel voltam körülvéve, a szobánkba ki-be járkáltak, ráadásul az egyik szobatársam kislányával komoly gondok voltak... szóval nem volt jó élmény. (leszámítva a kis drágámat, de miatta elhalványodott már ez a rossz emlék is) :))

Mi egy hetet voltunk bent, de nálunk felesleges volt átvinni a gyerekosztályra, (csak kevés volt a beteg....én voltam a kiszemelt...mert szóltam, ha vmi nem tetszett...), még 3 napot kellett volna bent maradni, de kiakadtam, és hazaengedtek minket előbb. Szoptattam, és utáltam a "3 óránként szoptasson anyuka, és 60 ml-t, ne többet..!!!!" a dumájukat, "adjon neki cumit anyuka, attól megnyugszik!" bla bla bla. Én inkább ilyeneken akadtam ki, és sokszor gondolok vissza, hogy milyen idióta volt bent mindenki!

Nekem a mai napig görcsbe rándul a gyomrom, ha visszaemlékszem... Én 7 hónapja szültem a Nyírőben, de az utolsó kórházi napon át kellett szállítani a babámat a Madarászba magas CRP eredmény miatt. Nagyon boldog voltam, hogy megszületett a kislányom, de nem tudtam úgy élvezni az egészet, ahogy lehetett volna, mert nagyon aggódtam érte (még ha mondták is, hogy felesleges, mert amolyan megelőző antibiotikum kezelést kap pár napig, tulajdonképpen semmi baja nincsen), alig vártam, hogy hazamehessünk. 3 napot kellett bent töltenie. A koraszülött osztályra vitték, mert csak ott volt hely, a sima csecsemőosztályon nem. El tudjátok képzelni, a sok icipici babát, csövek lógtak ki belőlük, inkubátorban voltak...:S Egyedül az én babám volt ott, aki fejlett volt, úgy kilógott a sorból szegénykém. :) Egész nap bent voltam vele, de este haza küldtek, nem maradhattam bent vele. 3 napig ment ez, aztán mondták, hogy hazamehetünk, úgy tűnik minden rendben van, mert már csak 1 eredményre várnak, de az úgy is rendben lesz. Totál boldogok voltunk, hogy végre hazamehetünk, 1 éjszakát töltöttünk otthon, erre másnap jött a telefon, hogy vissza kéne menni, mert megérkezett az utolsó vizsgálat eredménye, és még mindig szükség lenne az antibiotikumra... most 1 hétről lenne szó. :((( Zokogtam, nem akartam visszamenni, annyira beleéltem már magam, hogy végre mi is otthon lehetünk már. Annyi "jó" volt az egészben, hogy az 1 hét alatt én is bent aludhattam vele, a párom jött be minden nap látogatni, órákat velünk lehetett. Soxor a nővérek még abba is beleszóltak, hogy amikor kiveszem a kislányomat, bevehetem-e magam mellé az ágyba... Szóval nagyon rossz volt, hogy ott volt, de nem foglalkozhattam úgy vele, ahogy itthon tenném, nem ölelgethettem meg akkor amikor én szerettem volna. :( De hála az égnek 1 hét elteltével már minden eredménye rendben volt, és hazajöhettünk. :) A mai napig soxor összeszorul a szívem, ha visszagondolok arra az 1 hétre, de annál jobban tudom értékelni, hogy már itthon lehetünk, és úgy, és annyit foglalkozhatok vele, amennyit csak szeretnék! :) Meg hát ami a legfontosabb persze, hogy sikeres volt az antibiotikum kúra, és megelőzték a lehetséges problémákat. :) Bocsi, ha kicsit hosszúra sikeredtem. :)

Én két hónapot feküdtem bent szülés előtt,és 9 napot mikor megszültem.Ahogy hazajöttünk,másnapra elfelejtettem az egészet,és nagyon boldog voltam.Hónapokig fura volt h tiszta a wc,h rendesen jön a víz a zuhanyból és h az ágyból nézem a nagyképernyős tvt.A 2 hónap jó volt,de a 9 nap rettenetes,de boldog voltam akkor is,tehát nem a babák miatt volt,hanem az undok csecsemős nővérek,és egy utálatos kismamatársam miatt.Már csak a szépre emlékszem.(mi is a korán voltunk,gondolom a te babádat is odavitték,nagyon nehéz elfogadni és megbarátkozni az ottani szigorral és szabályokkal).

Még annyit,hogy én ott,abban a 9 napban elveszítettem önmagamat..hála istennek csak olyan téren,hogy én előtte rendkívül konfliktuskerülő voltam,de akkor,ott abban a helyzetben talpra kellett állnom,és megmondani a véleményem,ragaszkodni az igazamhoz,kiállni négyünkért.Ez azóta is így van,már nem tűröm és fogadom el a butaságot,agresszivitást,rosszindulatot.

Egy héttel előtte már befektettek, túlhordtam, 14 óra vajúdás hiába,mert császár lett, az is altatásban, mert sűrgős lett, nem láttam megszületni,már ez is fájt. Másnap láthattam először, de rögtön el is különítették,mert fertőzéstkapott el szülés alatt.Mindenki hozta vitte, én meg csak akkor láthattam ha éppen megengedték, meg ha végre eltudtam odáig menni.Nem szoptathattam, és elfeljtették közölni velem, hogy a koponyájával proplémák vannak, két hónap után tudtam meg véletlenül,azóta meg is műtötték, ha rajtuk múlik,ki se derül. nagyon fáj még a mai napig is.Már mindenki hazamehetett körülöttünk,csak mi maradtunk.