Miért elítélendő, ha valaki nem akar 'tesót' szülni?

Igen, kapok. A vicc, hogy pont egy olyan ember volt az első, aki a saját életképtelensége és felelőtlensége miatt szorult rá arra, hogy velünk éljen, és miatta nem is lenne helyünk egynél több gyereknek.

Mi a férjemmel egyet terveztünk mindig is, neki van egy lánya, aki most lesz 18, őt is el kell indítanunk az életben, és nem jár neki kevesebb attól, hogy közös gyereket vállalunk. Így viszont nem fér bele a keretbe egynél több közös gyerek.

Nem, szerintem "rossz" körökben forogsz.

Nálunk még képlékeny, szintén ennyi idős majdnem a gyerek, és nem tudjuk, hogy akarunk-e még egy gyereket. Most biztos nem, talán 3-4 év múlva, és nem zavar ha nem kicsi a korkülönbség, mert saját bőrömön tapasztaltam, hogy ez nem számít.

Lehet egyáltalán nem akarok többet és az ismerősi kör is így van vele🤷🏼‍♀️

Ismerek jelenleg vagy 7-8 anyukát, és csak 1 akar második gyereket jelenleg, a többi vagy egyáltalán nem, vagy képlékeny mint nálunk.

Senkinek semmi koze nincs ahhoz hogy ki hàny gyereket vàllal… aki beleugat azzal meg nem kell torodni.

DE: a tèma alapvetoen abbol fakad hogy egyre tobb az önzô ember aki pusztàn sajàt jolete miatt nem akar gyereket. Illetve a masik kategoria hogy kisebb az emberek “gyerektûrô” kèpessège.

Tényleg olyan, mint akiket leszól, nagyon durva hogy észre se veszi. Csak nehogy téged is elkezdjenek kerülni az ismerőseid.

Nekem van 2 tesóm, de pl bátyámról nem hallottunk ezer éve, és nem is akarunk hallani. Nem vagyunk ott egymásnak mert nem szeretjük egymást.

Szar ember, szar testvér, sajnos közös vezetéknéven és véren osztozunk, de ennyiben kimerül, a testvérség. Másikkal jól megvagyunk jó testvérek vagyunk, de mindneki éli a saját életét, nem vele élek, nem ő az első az eletemben, szóval ilyen szempontból kb mindegy hogy a testvérem-e vagy barátnőm lenne.

Mi most várjuk az elsőt, de már most is(!) kapom az ívet több helyről... :D Anyám például, jajjj olyan nincs(!) hogy egy gyerek van csak, hát mi lesz vele az életben... emellett nekem van 1 tesóm de tizenéve olyan rossz a viszonyunk, hogy alig beszélünk, újabban fel se köszönt a szülinapomon, de persze anyám a valóság ezen szeletét letagadja... :D

Én mindig mondom hogy nézzük meg, milyen ezzel az 1-el, hogy bírjuk érzelmileg (mindketten introvertáltak vagyunk a férjemmel), illetve anyagilag. Plusz el is költözünk még 3 éves kora előtt külföldre (a vicc, hogy a kinti unokatesója 1 évvel idősebb nála, tehát tökéletes társasága lesz).

Ez nem önzőség, ahogy az egyik előző eltájolt válaszoló írja, és a Te hozzáállásod se önzőség, Kérdező, hanem felelős felnőttként belátod, hogy mennyit bírsz és mit szeretnél. A gyereknek kiegyensúlyozott érzelmi, anyagi háttér a legfontosabb, nem mindenáron egy testvér.

(Amúgy meg tudjuk, egy egyke se nő fel, illetve ha mégis, érzelmi sérülten... ja várj, mégse :D)