Kinek, hogy telik a napja egy pár hetes babával? Hogy érzitek magatokat? Olyan, mint amire számítottatok?

Nem mai, de emlékszem az első napjainkra (2 éve volt). Mire hazaértünk a kórházból, a férjem mindent elrendezett, semmiért nem kellett futkosni. Elment a gyerekorvoshoz a receptekért, amiket ki is váltott, otthon kimosott, elmosogatott, csinált ebédet. Nekem tényleg csak a babával kellett foglalkoznom. Még a szoptatással kínlódtam, pihentem ki a császárt, fárasztóak voltak a kórházi napok, fizikailag nem voltam a topon. Még aznap jött a védőnő délután, mert épp arra járt és egyúttal megejtettük az első vizitálást is. Örültem neki, mert a kórházban mindenki tojt a fejünkre, senki nem mondott semmit, csak bunkón kaffogtak mindenkinek. Szóval egyedül csak hozzá tudtam fordulni segítségért, tanácsokért.

A második nap a férjemnek maszekmunkája volt, így nem nagyon volt otthon velünk, én egész nap fejtem vagy mellen volt a babám, próbáltam találgatni vajon hogy csinálják a profik mert hótt szerencsétlen voltam :D

Sokat aludt a lányom, volt időm fejés közben az ideges rokonokkal trécselni telefonon, megnyugtatni az ismerősöket, hogy rendben vagyunk. Sokat bújtam össze a babámmal, nagyon szerettem, hogy szuszog rajtam.

Így ennyire emlékszem. Utólag belegondolva összességében nagyon jó napok voltak :)

Aludtam amikor csak lehetett amikor nem akkor babaztam.

Soha olyan nyugis kialud pihent nem voltam mint az elso 6 hetben ...

Utana rajott a gyerek h o tud sirni 😂 hasznalta is !

Nekem sokkal jobb volt, mint amivel riogattak előre.

Egy hónapig feküdtem kórházban, mivel veszélyeztetett terhes voltam. A covid miatt látogatókat sem fogadhattam. A szülés pocsék volt (sürgősségi császár) és a szülés utáni napok is a kórházban - felért egy szoptatási kiképző táborral. De utólag hasznosnak bizonyult, nagyon jó volt végre hazajönni, addigra beindult a tejem is, és mivel mindent megtanultam hogy hogyan lássam el a babát, de itthon ezt a saját tempóban tehettem és nem nyaggattak a csecsemősök, így nagyon élveztem a babázást. A háztartásban a férjem segített. Jó volt végre otthon lenni a kis családommal, úgyhogy nekem jól telt.

Még mindig élvezem ezt az időszakot, de mostmár 4 hónapos a babám.

Az enyém most 7 hetes.

Az első 1,5 hét nagyon szuper volt, evett-aludt a gyerek és számomra nagy segítséget nyújtott ezzel,mert pont úgy jött ki a lépés,hogy egy költözés közepén született a baba. Úgyhogy a kórházból rögtön elautóztunk a régi házba,pakoltam mint egy őrült,majd még aznap délután cuccoltunk az újba,majd ugyanezt a kört futottuk napokig úgy,hogy vezetni csak én tudok,a férjemnek nincs jogsija :D

Aztán a következő 2,5 hetet borzalmasan viseltem , mellgyulladás miatt voltak fájdalmaim, végigbőgtem az összesen szoptatást és senki nem volt,aki segíteni tudott volna. Férjjel csak hetvegente tudunk találkozni, gyakorlatilag egyedül kell megoldanom mindent és a rokonok is csak mondják a jobbnál jobb tanácsaikat végeláthatatlanul (ez fárasztóbb mint ellátni a babát).

Most úgy néz ki,megcsappant a tejmennyiség, harmadik hete üvölt végig szegénykém napi 6-8 óra hosszát, férj és a védőnő pedig kilyukadtak ott,hogy nem szoptatok eleget...Ez azért rosszul esik,mert amellett,hogy az utolsó bevásárlásig mindent megcsinálok,erre is szánok napi 8-10 óra hosszát. Szóval amikor nem bírok magamból kipréselni már semmit, kap tápszert is a gyerek , én meg ki lettem kialtva szaranyának emiatt.

Ettől függetlenül én rohadt büszke vagyok magamra és a babámra. Szerintem ritka összeszedetten menedzselem a kis napjainkat és meglepően jól összecsiszolódtunk a babával is. Ez a rész könnyebben ment ,mint gondoltam. Amire nem számítottam az az,hogy mindenki mindent is jobban fog/akar tudni (még a tulajdon párom is) és a másokkal való hadakozás valójában mennyi energiát vesz el.