Szerintetek kicsi lenne a korkülönbség?

Nos,te hogy érzed? Ez nem tőlem vagy a 20.ember véleményétől fog függeni.

Bírnád testileg egy baba kihordását 1-1.5 évvel az első után? Lelkileg? Segítség a terhesség alatt is lenne-e? Gyerekekkel jól el vagy otthon,nem jelent gondot,hogy újra vagy épp továbbra is csecsemősként otthon kelljen lenni? (Úgy értem dolgozni nem tudsz,legalább a baba fél éves koráig.3 gyerek,házi munka,férj..)

Ha te úgy érzed,hogy neked menne,és készen állsz akkor semmi sem akadály,az főleg nem lehet akadály,ha én mondjuk azt mondom,hogy szerintem ne mert ÉN nem bírnám :D

2-3 hónapot vàrjatok.. onnan már jó..

A pont 1,5 èv nàlunk kicsit kevésnek bizonyult az első 2 közt, (ahogy eldöntöttük, azonnal jött a kicsi, azt hittük nehezebb lesz, mert nem menstruáltam még)

Mi eleve 3-at terveztünk, a fentiek miatt elbizonytalanodtam.

Most eltelt 2 év, már megnyugodtam, és úgy érzem mégis lehet 3.

( elsőnek jelzem, hogy mi nem éltünk a csok lehetőségével)

szia, bátyám és köztem 11 hónap van.

Szüleink is meglepődtek, hogy csak így megfogantam... ők fiatalon házasodtak össze, szóval volt elég erejük, egészségük a két picihez.

Anyukám azt mondta, az rossz volt, hogy bátyámat néha önkéntelenül "nagynak" tartották, közben meg ő is tkp. baba volt még.

Szerintem nem lehet ezt így megmondani, hogy sok vagy kevés az 1-1,5 év... mert ahány család, annyi helyzet. Ti tudjátok.

Én biztos nem bîrnám volna. Az én fejemben eleve 2-2,5 év a minimum korkülönbség, de végül már 3 èves az első gyermekünk és még csak most kezdtük (múlt hónapban) próbálkozni újra.

De ez az én véleményem, beállîtottságom, érzèsem.

3-asnak teljesen igaza van, azokat gondold vègig és döntsd el, mit bírtok, bírnátok.

19 hónap lesz a gyerekeink között, most vagyok 35 hetes terhes a másodikkal.

Kicsi korkülönbséget akartunk. Azt viszont nagyon érzem, hogy a terhesség végére baromi nehéz lett. A meglévő babánk rengeteg foglalkozást igényelne, sokat kell emelgetni, ami néha megterhelő tud lenni. Emiatt többet is keményedik a hasam. Nem tudok úgy hajolgatni, pakolni utána, nem tudok aktívan játszani vele (rohangálni, bújócskázni, kergetőzni, amit igényelne), de már a földre se tudok leülni vele, mert kész tortúra felállni.

Emellett idegileg is kimerítő a dacolása. Nem bánom, hogy kicsi korkülönbség lesz, de már nagyon várom, hogy megszüljek, mert ez a fizikai korlátozottság most sokkal nagyobb hátrány, mint anno volt. És látom, hogy neki se jó, hogy nem tudok olyan aktívan foglalkozni vele, mint előtte/mint amennyire igényelné. Alig várja, hogy hazajöjjön az apja és bolondozzanak, nekem meg megszakad a szívem.