Mennyivel konnyebb vagy nehezebb a gyerekvallalas, mint gondoltad?

Máshogy nehezebb és máshogy könnyebb, mint vártam, pedig nem voltak habos babos illúzióim. Az alváshiányt rosszabbul viselem, mint gondoltam, hiába lehet valamennyire megszokni. Rossz, hogy nincs kiszállás, soha, semmikor, se ünnepnap, se hétvége, ezeknek így ebben a formában már nincs jelentősége, minden áldott nap ugyanúgy fel kel kelni és életben kell tartani a gyereket és ez nagyon nehéz. Akármilyen fos időszakaim voltak, mindig volt vége és volt utána legalább egy hetem, amikor azt mondhattam, hogy akkor most csak én vagyok és nem törődök semmi mással, a többi dolog megvár. Na ilyen többé nincs. Ami könnyebb, csak nagyon idegesítő, ez a sok teljesen ismeretlentől vagy épp ismerőstől jövő belepofázás, jó szándékú tanácsként eladva. Ráadásul ismernek, konkrétan azzal kezdem a beszélgetést, hogy bármit mondasz, remélem tudod, hogy le fogom sz.rni, de azért elmondja. Megismétlem, hogy értem, de továbbra is lesz.rom, és ennek ellenére is mondja legközelebb is. Ezzel nem tudok mit kezdeni, bár ez inkább csak bosszantó.

Könnyebb: a háztartás, napi csipcsup dolgok intézése. Itthon hordozóval, utcán babakocsival elintézem, amit akarok, ha nyűgös a gyerek akkor is, csak kicsit az elején babusgatni kell, de a kettő közül valamelyikben mindig elszundít. Amióta vannak kiszámítható nappali alvásai, szoktam a hobbijaimmal is törődni picit, és nem azon kattogni, hogy mennyi értelmesebb dolgot is csinálhatnék abban a 30 percben. Csak kikapcs a világra és olvasom a könyvem, vagy iszok egy kávét, olvasok híreket, minden mást meg abban a 30 percben félrerakok. Engem nem érdekel a napi főzés se, ha szalad a lakás és minden is, akkor rendelek vagy elsétálok a helyi kifőzdéhez, és teljes lelki békével veszek valamit.

Szóval ilyen is-is. Ami jobb, az a szeretet. Elképzelni se tudtam, hogy lehet ekkora boldogságot érezni csak úgy, ennyi nehézség ellenére. Ez sokkal jobb.

Átfogalmazódott bennem a "falnak beszélni" kifejezés.

De amúgy szerencsére jól meg tudok birkózni vele,sokkal nehezebbnek hittem.2 kicsim van 2 év kor különbséggel. :)

Mindenki azt mondta már az elsőnél,hogy semmi időm nem lesz,ki fogok készülni és segítségre lesz szükségem főleg hogy "ilyen fiatal vagyok".Néha tényleg jól jön,de meg vagyok nélküle is.Gyakorlatilag mindent ugyan úgy csinálok is mint eddig csak eleinte egy gyerekkel most kettővel.Plusz egy kutyánk is van őt néha nehéz megoldani,egy kicsit inkább ő lett teher így a gyerekek mellett,de már vállaltam,így rá is időt szakítok ugyan úgy mint eddig.Kb mintha a harmadik gyerek lenne.(többen nem leszünk,nem szeretnék semmilyen formában több gyereket. :D)

"Olyan szempontból sokkal könnyebb, hogy állandóan láttam ezeket a rinyáló, szenvedő, mártírkodó posztokat, litániákat a social mediában amik kb horrornak festik le sokszor a szülészt, terhességet, gyereknevelést"

Na igen, ehhez képest azért könnyebb :D