Hogy győzzem le a babával járó félelmeimet, kétségeimet, ha eddig nagyon semmire nem volt gondom?

Ha rám hallgatsz, a babavállalás előtt elkezded rendbe szedbi a saját dolgaidat. Neked kell tudnod, mikor hova hogyan és mennyi pénzből jutsz el, jössz ki, hogyan döntesz. Enélkül hogyan vállalnál még egy gyereket is? Vagy majd a baba dolgait is mások rendezik, te meg csak babázgatsz?

Ebben abszolút semmi rosszindulat nincs, de be kell látni: soha senki másra nem támaszkodhat az ember egy az egyben, bármikor magunkra maradhatunk. Gyakorolj magadon, mielőtt szülsz.

Rohadtul nem természetes.

Ki kellene deríteni, hogy életléptelen kapcsolatfüggő vagy-e, vagy szimplán eddig el voltál kényeztetve. Majd utána gondolkozni a gyerekvállaláson.

ezeknek szerencsére mind utána lehet olvasni, végtelen szakirodalom van csecsemőgondozásról. (egyébként a gyakorikérdések is hasznos tud lenni, csak nagyon torzít, mert akinek nincs problémája, az nyilván nem fog segítségért ideírni.)

rengeteg könyv van, tanfolyam, workshop, online anyag. annyira fel lehet készülni, hogy azt érezd, te mindent megtettél. aztán amikor ott van az éles szitu, akkor kell a lélekjelenlét meg a kötélidegek meg a türelem :D

Én nem értem, ha ennyire nincs gond az anyagiakat, miért nem jársz ezzel pszichológushoz?

Ne vállalj gyereket, míg nem tetted magad rendbe mentálisan, vagy a szülői példát követve te is olyan elcseszett, élettelen embert nevelsz majd fel, mint a szüleid.

Ez a parkolás teljesen jól mutatja, hogy mi a baj. Nyilván tanult és szorgalmas vagy, nem baj az se, ha nem vagy mártír, aki beledöglik, hogy mindent maga csináljon.

De vannak dolgok, ahol a végső felelősséget el kell vállalni. Igazából minden teendő végén van egy olyan személy, aki ezt elvállalja (pl eldönti, hogy így jó lesz a sült hús, el lehet zárni).

Biztos a munkahelyeden sem mész minden gonddal a főnökhöz, vagy mutatsz meg minden emailt vkinek, hogy jó-e.

Az olyan emberek mint Te, a mindennapi életre nem terjesztik ki a felelősségvállalás bátorságát. Én még komolyabb terület szakorvosát is ismerek hasonlót, illetve az én anyukám meg mártírfajta volt, így én us ilyen tehetetlenkének indultam, de szerencsére 7 év egyedülélés és önnfenntartás meg hobbisport és munkahely hatására kigyógyultam.

Szóval pl ne add át az autót, mert a parkolás a sofőr dolga és felelőssége. Az autót az vezeti, aki tud vele sztrádán, hegynek fel, fényben, sötétben stb menni és le is tudja parkolni. Max amíg gyakorlatlan parkoló vagy, keress könnyebb helyet.

A párkapcsolatnak se tesz jót ez és az ilyen bizonytalan ember gyakran függő helyzetbe kerül a társától. Amiből csak baj lehet, csak rosszabb lesz babával.

Szerintem várjatok egy kicsit a babával és fejleszd, tapasztald ki magad. Esetleg vmilyen pszichoterápia vagy csoportterápia vagy sportág is jó lehet, illetve tanulj dolgokat egyedül intézni és nem csak rábólintás vagy segítség mellett csinálni.

Juss el oda, hogy tudnál vezetni önálló életet a mindennapokban.

Utána legyen gyerekvàllalás.