Hogy győzzem le a babával járó félelmeimet, kétségeimet, ha eddig nagyon semmire nem volt gondom?

Attól még, ha valaki szakember segítségét kéri, nem lesz elcseszett...

De a leírásodból amúgy úgy jön le, hogy ha egyedül maradnál, pláne egy gyerekkel, akkor nem boldogulnál vagy csak nagyon nehezen. Szerintem ezen dolgozz.

Meg lehet sértődni és nyilván egyetérteni sem kell velem, de neked még rohadtul nem kell gyerek.

Az irigység szikrája sincsen bennem, de tipikus elkényeztetett gazdag szülők pici lánya történet, vagy egy újabb fejezet.

Már ne is haragudj, de ha valaki nem képes, mert hisztikéből nem akar több éves vezetés után sem parkolni a hiperszuper tolatókamerás kocsijával, mert csak és ő utál, az ne vezessen bakker.

Gondolom a szintén nem irigyelt lakást is anyuék rakták egyből a feneked alá 18 évesen, nem a gimnáziumban kerested meg a rávalót és nem is lenne semmi baj vele, ha önállódodtál volna, de onnan is csak suliba kellett menni, meg étterembe.

Az orvosnál is a hiszti megy, mert akármit is mondasz, ez az.

Én elhiszem, hogy valakinek ez az élet, így szocializálódik, de nem lehet burokban élni mindhalálig, mert előbb utóbb jön a marha nagy pofon és mocskosul földhöz vág.

A gyerek most komolyan minek? Legyen egy újabb pipa? Millió lemondással, logisztikával, probléma-megoldással jár. persze ehhez is fogadhatsz fizetett hadsereget, de aki boltba menni is képtelen, mert jajj, nem tudja mit vegyen, annak tök fölösleges.

Megszülöd, magánban, választott módon, aztán jöhet a tápszer, mert szoptatni is büdös lesz (nem, nem ítélem el aki így dönt, nehogy ennyi ragadjon csak meg mindenkinek, de a te esetedben az is majd csak a te kényelmedről szól, ahogy eddig az egész életed) és akkor kelhet hozzá nagyi, apa, bébiszitter, míg te alszol békésen. Ez lenne a kezdet.

eleve elképzelni nem tudom miféle munkaköröd lehet, ahol még nem raktak a nyakadba semmiféle felelősséget, hogy mindentől ennyire parázni kelljen.

Fel lehet nevelni éttermekben, meg házhoz járós kaján is a gyereket, meg jöhet főzni anyu, vagy bejárónő, de ha ennyire képtelen vagy bármit is önállóan megoldani, marhára nem kell oda az a gyerek, hogy aztán sose boldogulj majd egymagad vele, mert jajj, ide-oda nem lehet menni, vagy épp váratlan helyzet adódik, amikor is max annyira lennél képes, hogy ájfonod után nyúlj és sikítva hívjál fel, hogy rohanjon segíteni valaki.

Jó ez neked, nektek így, lehet menni étterembe, nyaralni, kávézgatni, mindenhova, ahol csak díszlet és nyűg lenne majd úgyis a gyerek, akinek elsősorban rád és nem az alkalmazottakra meg anyádékra lenne majd szüksége, de anyuka még parkolni sem hajlandó.

Nagyra nőtt, burokban nevelt, teljesen elferdült értékrendű, külsőségeknek élő, életképtelen, elkényeztetett fiatalnak tűnsz, akinek biodíszlet lenne csak a gyerek is.

Persze nem gond ez sem, a "kárdesien" félék is szülnek, aztán vannak millióan, akik irigylik a magamutogató, léha, full haszontalan életüket, mert kizárólag a kirakatot nézik, arról nem készült még tanulmány, mert nem érdekelné a kutyát sem, hogy aztán mennyi a boldogtalan, elcseszett gyerek, később felnőtt, akik ezekkel a szerencsementesekkel kénytelenek felnőni, vigasztalhatják magukat majd azzal, hogy legalább pénz van dögivel.

Jöhet a nulla, meg a beszólogatás, hogy biztos csak irigy vagyok. Pedig valójában akkor sem élnék így, ha fegyverrel kényszerítenének...

Ha úgy érzed, hogy nem vagy elcseszett, hanem ez normális, akkor minek írsz ki kérdést?

Szüljél gyereket, csináld ugyanezt vele, vidd ágyba neki a kávét 18 éves koráig, nehogy véletlenül önállósodjon kicsit, tömd pénzzel, hogy ne legyen semmi felelősségtudata nevelj belőle is besz*ri gyakorin parázó embert, aztán reménykedj, hogy nem éri semmi komolyabb baj az életben, mikor helyt kell állnia, mert lehet, hogy inkább leugrik a tetőről, minthogy megoldja.