Újszülött/ pár hónapos baba mellett kinek mennyi ideje marad egyéb dolgokra?

Attól függ, milyen gyereket dob a gép!

Az első nekem többemberes volt, az ég világon semmit nem tudtam csinálni mellette (vagyis tudtam volna, de végigordította volna az egészet), a 2. babát meg észre sem lehetett venni, evett-aludt-csendben nézett ki a fejéből...

Szóval előre nem lehet tudni

Ez attól függ leginkább, milyen a baba, és hogy anyuka kötődő nevelést alkalmaz-e, vagy a háztartás fontosabb, mintsem a baba igényeivel törődjön.

Mert nyilván régen is voltak hasfájós, nyűgös babák, de amikor az volt a fontos, hogy rend és tisztaság legyen, délben meg ebéd az asztalon, mert mit szól a szomszéd Gizike meg az anyós, akkor hagyták a babát bőgni, aztán megveregették a vállukat, hogy ők igenis megcsináltak mindent.

Ma már ugye nem ez a hozzáállás nem ajánlott.

Ha pedig nyugodt a baba, és a kismama jól osztja be az idejét, akkor lehet, hogy simán megold mindent, és a baba sem szenved hátrányt. Ez a szerencsésebb helyzet.

Nekem 3 hónapos, és nem igazán van időm. Eléggé zavar is a rendetlenség, meg én sem vagyok a topon. Tudom, hogy ez az időszak erről szól, de mégis nagyon rossz a közérzetem ebben a házban most.. meg ahogy kinézek én is, inkább hagyjuk.

Férjem takarítási analfabéta, nem nagyon tudok rábízni semmit, mert ami neki az úgy jó, az amúgy nagyon nem jó... Szóval nem sokkal vagyok bentebb vele. Azzal segít a legtöbbet, ha a kicsivel van, míg én próbálom utolérni magam.

Az első mellett semennyi nem volt, akkor utáltam meg a főzést, mert sírás nélkül semmi normálisat nem tudtam főzni.

A másodikkal online tanfolyamot csináltam már a gyerekágyas időszak alatt is. Szóval volt időm.

Belefér bármi, ha akarod és igényed van rá.

Én délelőtt rendet raktam, mostam ilyesmik, aztán séta, és délutáni alváskor főztem.

Este délután ha hazaért a férjem olyankor tudtam extrább dolgokat csinálni és magammal is foglalkozni. Péntek este mindig nagytakarítás volt, ha kellett este 11-ig.

Boltba mindig a babával mentem napközben.

Csak rajtad áll, egy nap nagyon hosszú, lehet persze sokaknak a gyerekre fogni, hogy nincs ideje semmire

Ha akarod hogy legyen akkor hidd el lesz

Ha már majd dolgozol is mellett sokkal rosszabb lesz, de még akkor is megoldható.

Az első pár héten sokat alszanak, az a beetetés... :)

Nekem 10 hónapos és örülök hogy élek, mindig csak kis takarítást csinálok, főzni 3x egy héten de akkor hulla vagyok, rendelünk is. Kenyeret csak készlisztből, amit keleszteni kell. Időm, erőm nem volt még mondjuk egy leveles tésztás bármit csinálni.

Azt hiszi az ember ha nagyobbak majd jobb, és tényleg valamennyire, de akkor meg elkezd felfedezni, s ember legyen a talpán aki 100%-ra bababiztossá tesz mindent (akkor meg üvölt a gyerek mert nincs semmi izgi). Meg az elhúzódó szepa, fogzás, amikor napokig, hetekig semmi se jó... Az ény gyerekem a hordozást is utálja, az etetőszékben is csak kaja erejéig van el. :')

Pedig mit nem adnék ha főzhetnék úgy mint régen!

Azt nem mondom hogy semmit se csinálok mellette, szabadidőben nyelvet tanulok, de rengeteg mentálisan fárasztó dolog lesz a gyerekkel kapcsolatban, és nem csak az elején.

Ne várj el magadtól sokat, az segíteni fog.

Nekem az első mellett gyakorlatilag mindenre volt időm, a gyerek elvolt magában, csak akkor sírt, ha nem adtam neki időben enni. Baromi önállótlan is volt a közelmúltig, de ennek meg az volt az előnye, hogy például két perc alatt felöltöztettem, nem zavart bele. Most 4 éves, és úgy pár hónapja tette magát észrevehetővé, főleg, hogy most állandóan pofázik.

A húga két évvel fiatalabb, pont az ellentéte. Babaként nem lehetett lerakni, ha olyanja volt, akkor a hordozóban is sírt, csak kézben volt el. Később meg mindent akart, és mindent ő akart. Már egy évesen is fél órába telt cipőt varázsolni a lábára, mert ő akarta csinálni, simán megindult a lépcsőn, pedig még nem tudott lépcsőzni, de a kezét sem foghattam, úgyhogy állandóan ugrásra készen kellett állnom. Felmosni soha nem sikerült úgy, hogy nem mászott bele a felmosóvízbe. Rendkívül gyorsan tanul, ami olyan szempontból jó, hogy másfél évesen perfekten bepelenkázta magát, de mindig valami olyat akart csinálni, amire még nem volt képes.

Pár hónapja szerepet cseréltek. Mostanában a játszótéren a kicsi leül a homokozóba, és ott marad, a nagyért meg aggódom, mert minden játékra felmászik, tegnap a hinta állványának a tetejéről szedtem le. (Igazából örülök neki, hogy végre gyerekként viselkedik, de rendkívül idegőrlő.)

Az első 3 hónapban kb. örültem, hogy élek. Akkor foglalkoztam mással, amikor hazaért a férjem, vagy esetleg itt volt valamelyik mama vidékről. Ha a baba aludt, pihentem én is.

A lakásunk elrendezése egyébként elég szerencsétlen, ha alszik a gyerkőc nem tudok főzni pl., mert közel a gyerekszoba, biztos felébred a harmadik zörgésre. De mosogatásba sem kezdek ilyenkor bele. Tapasztalat.

Most lassan 5 hónapos és kb. 1,5-2 hónapja érzem azt, hogy van valamiféle napirend, ami rugalmasan kezelendő ugyan, de már azért tervezhető, nem totális káosz, mint előtte. Reggel eszik, aztán eszek én is, megcsinálom, amit meg kell. Elmosogatok, beteszek egy mosást, beágyazok, rendet rakok, hajat mosok, stb. Jön velem a pihenőszékében, mindig van valami játék a kezében és folyamatosan beszélek hozzá. Ha kezd nyűgös lenni, akkor az adott folyamat befejezésével nyugtázom, hogy elfogyott a türelme (ez max 1,5-2 óra ilyenkor) és lassan mehetünk aludni. Eszik, leteszem aludni és tök változó mennyit alszik 1-3 óra között. Addig csendes dolgokat tudok megcsinálni. Teregetés, hajtogatás, vasalás, fürdő takarítás, vagy ha neccesebb éjszakánk volt, akkor pihenek én is, vagy csak zombulok (mint most).

Ha felkel, akkor megyünk sétálni, boltba, postára, ügyet intézni, vagy amit éppen kell. Majd hazaérünk, kicsit játszunk és jön a délutáni káosz. Nem akar aludni, de ha nem alszik estére iszonyat nyűgős lesz, szóval erőltetem. Óránként megpróbálom letenni aludni, van hogy 20-30 percre sikerül is. Ilyenkor mással már nem tudok foglalkozni, csak vele.

Amikor hazaér a férjem, akkor átveszi és főzök, mosogatok, porszívózok, vagy amit éppen kell. Én heti kétszer eljárok edzeni, mert kikapcsol, a férjem is. Olyakor borul a dolog, mert mondjuk fix program van, védőnő, babaúszás, akármi. Ezeken a napokon kb. nem jut idő semmire itthon.

Nem mondom hogy mindig patyolat tisztaság van nálunk, de a rend állandó és amit meg kell csinálni azt valahogy, valamikor megcsinálom. Ha nem ma, akkor majd holnap... nem csinálok belőle gondot. Nem mondom, hogy gáz, aki nem tud mindenre időt találni, mert én is logisztikázom olykor. De pl. nem értem hogy tud valaki óriási disznóólban élni csak azért, mert van egy-két gyereke (van ilyen barátnőm és sokkol, akárhányszor nála járunk). Nem a szétdobált játékokról beszélek persze...