Miért van az, hogy sokan (főleg fiatalon) az anyós vagy a szülők nyakára szülnek gyereket és utána még nekik nem tetszik, ha mindenbe beleszólnak?

13:50-es vagyok,orulok,hogy azert vannak emberek,akik kepesek realizalni a mai fiatalok helyzetet,ami tenyleg szornyu... :(

"Kedves" kerdezo,te pedig foglalkozhatnal a magad dolgaival,nem kell elitelni senkit,es nem kell osztanod az eszt,biztos vagyok benne,hogy egy fiatal par sem el a szulei nyakan jokedvbol,hanem azert,mert nincs mas valasztasuk.Keves az az ember manapsag,akinek 25-30 eves korara mindene megvan,amirol almodott,biztosan vannak,oket hivjak szerencseseknek,mi pedig a tulnyomo tobbseg sokszor rakenyszerulunk a megalkuvasra,ami azt jelenti,hogy szuloknel huzzuk meg magunkat,es befogjuk a pof@nkat.Kivancsi vagyok,hogy neked,ha van sajat lakasod,mibol van?Talan 4-5 evnyi munka utan osszejott?Ketlem!

En is dolgoztam,mielott teherbe estem,mindkettonknek van jovedelmunk,megsem eleg semmire,pedig hidd el nem elunk nagy luxusban,de a lakashitelunk az egeket veri.Persze nem vagy te hibas ezert,csak nem kell olyasmivel foglalkozni,amit meg nem eltel at.Es mar bocs,de nem hiszem,hogy ha meg par evet dolgozunk,es majd 30 ev korul vallalunk be egy gyereket,tobb mindent elertunk volna az eletben.

"Mindenki sepregessen a maga haza tajan"

Udv!

Érdekes volt olvasni a sok történetet. És hozzá teszem mindenkivel egyet értek! Igen, külön család, igen ne szóljanak bele, pláne egy rokon ne stb. Mind hasznos!!!!

Viszont a kérdező történetében is van némi igazság, nem? Egy anyuka adjon enni a gyerekének, ne másnak kelljen megetetnie! Keljen fel, és foglalkozzon vele a szülő! Mindenki természetesen a maga szempontjából látja a dolgokat, és ez így van rendjén. Én úgy gondolom, és lehet, hogy nem mindenki ért egyet vele, de egy pár a maga boldogságára vállaljon babát, mert vágyik rá, mert vele szeretne lenni, mert ő ad értelmet az életének, és teszi teljesebbé. Hiszen ez egy életre szóló döntés, ami nem úgy működik, ha majd megunjuk visszadjuk. Szerintem a felháborodás inkább annak szól, aki ezt nem így látja, felrakja otthon a két szülő alábát az asztalra, hogy lehet eltartani, dolgozni, hogy a hűtő tele legyen, és ennek hangot is ad. Bár nem biztos, hogy ebben a szituban ez van. És nem azoknak, akik imádják a gyermeküket, megtesznek érte mindent, foglalkoznak vele, és ha kell természetesen segítséget kérnek, a velük egy házban lakó rokontól. A kérdező valószínű a negatívabb példát látja a környezetében, ezért tette fel ilyen negatívan a kérdést. Remélem ezekből van kevesebb.

A mai világban baromi nehéz a saját lakás. Anno mindenki tudta, ha dolgozik, minden hónapban tudja fizetni a részleteket 20 évig, mert mindig lesz munka, a törlesztő részlet nem fog változni.. Nem könnyű kezdő anyagi támogatás nélkül, sőtt szinte lehetetlen!

OFF: Én is tudok történetet írni. Ha van kedved, időd, olvasd el:

A fiú 18 éves amerikába kapott 100%-os ösztöndíjat. A lány szintén 18 éves jó tanuló. Beüt a felismerés, a lány terhes. Mind a két oldalró könyörögnek, gondolják át, hiszen fiatalok, előttük az élet. Elvetetni nem akarták. De most mi lesz? A baba megszületett. A szülők nem akartak hátat fordítani, de azért saját gyermeket sem akartak 50-60évesen. A lány főiskolára jár nappali tagozaton, minden péntek, szombat este buli. A fiú egy benzinkúton robotol, hogy beszálljon a suliba, a kajába, a rezsibe. Isten veled álmok! A szülők vigyáznak a babára 2hónapos kora óta minden nap. Fél évente váltanak, hol egyik, hol másik szülőnél laknak. És persze nem szeretik, ha beleszólnak az életükbe.

A másik: a barátnőm anyósékhoz költöztek, mikor jött a gyerek, mert nem volt más választás. Nagy szerelem, minden meg volt. Anyós közölte vele, hogy kicsinálja, addig nem nyugszik, még szét nem választja őket, mivel a fia jobbat érdemel egy "ilyennél". Amikor a gyerek betöltötte a 3. életévét a lány feladta, hogy állandóan megkeserítik az életét, beszólnak, szapulják, keresztbe tesznek, cselédként tartják, majd elhagyta a férjét. De nagy volt az áldozat. Mivel semmije sem volt, és kígyót, békát mondtak rá, a bíróság nem ítélte neki a gyereket. Anyós neveli azóta is és néha segít a volt férj is, ha éppen otthon van. A nő mindíg mondja, milyen szemét az "ilyen", mert lemondott a gyerekről, és ott hagyta az ő nyakára. Milyen rossz neki, mert van egy gyereket, akit neki kell ellátnia, taníttatni, ruházni stb. A férje sajnos mindezt végignézte..

Tökéletesen működö nagy család, ahol már 4 generáció él együtt, összesen 14-en egy nagy házban. Senkinek sem volt pénze, önálló életre a többiek nélkül. Tökéletes összhangban élnek. Mindenki foglalkozik a gyerekekkel, az időseket ápolják, és gondozzák.

Bocs, ha hosszú lett.

gondolj bele ha neked lenne gyereked és szülne neked egy csodás unokát te tudnál vele ugy bánni . megtagadni töle valamit .. föleg ha telik is rá..

amugy egy szülönek kötelessége lenne segiteni a gyermekét akár 30évesen is( persze ha nem saját hibábol kerül a padlora.)

Úgy veszem észre te csak vitatkozni szeretnél,és azt hogy igazat adjanak neked olyasmibe amibe neked se kellene beleütnöd az orrod!

Nem tudom mért a más dolgával foglalkozol.

14,06-os vagyok.Nem azért lakom anyósnál,mert annyira szeretnék,hanem mert a párom nem hajlandó elköltözni.Pedig ketten kapunk annyit hogy egy albérletet mondjunk tudjunk fizetni.De neki így kényelmes,próbálok alkalmazkodni,de sajnos nemmindig megy.Ja és ha azon múlna,én már rég elköltöztem volna.Illetve még a párom sem akar hitelt felvenni.

Abban persze egyetértek,hogy ha délben kel fel a gyerek anyja,az azért más dolog.Ilyen esetben persze hogy joga van szólni annak az illetőnek,hogy azért ideje lenne a gyerekével is foglalkoznia.Vagy ha meg másnak szülte,akkor meg nemkellett volna neki gyerek ennyi.