Lesz ebből később bármi hátránya?

Szerintem kizárt, hogy egy pici gyerek órákig ellegyen magában a járôkában. Megszépìti az emléket az idő, vagy simán lódítanak.

Nem is kell elvárás legyen, a kisbaba tàrsasàgban érzi jól magàt.

Óvodás kortól lehet jellemző, hogy magában is elszöszmötöl sokáig, de akkor is magától választott időpontban.

Mennyi idős a babád? Ha 35 percig ordít utánad a járókában, az sok idő, 5 perc belefér, de ne hagyd ennyi ideig utánad sírni. Csak azt tanulja meg, hogy hiába szól neked, hogy szüksége van rád, nem jössz. Hordozó/kendő nem jöhet szóba? Magadra csatolod/kötöd és tudsz haladni a dolgoddal.

Egyáltalán nem követelmény, hogy ellegyen egyedül, sőt az a természetes, hogy nem akarnak egyedül lenni. Van ismerősöm, akinél működik, amit leírtál, de a legtöbbünknél nem. Nálunk 7 hónapig csak kézben volt el a lányom, vagy ott kellett mellette lennem, már ha pisilni mentem üvöltött. Akkor lett jobb, amikor mászni kezdett, és most, hogy lassan 2 éves, most van el néha 15-20 percig magában, ha nagyon belemerül a játékba, de utána jön ki hozzám a konyhába, csekkol, hogy megvagyok-e még.

Én gyököt vonnék a hallottakból. Az idő megszépítette az emlékeket. Nem azt mondom, hogy árt a járókában lenni,de sokkal többet használ ha szabadon mozoghat, felfedezhet, játszhat. Így inkább azt mondanám előnyére válik ha nincs ketrecbe zárva. Elmélyülten nem csak ott lehet játszani, sőt...

Szóval jobb a tiédnek.

Igen, ha 20-40 percig magára hagyod, abból nagyon is lesz baja. Megtanulja, hogy hiába van baja, anyát nem érdekli, nem számíthat rá.

Régen is pontosan ezért voltak el a babák benne.

El nem tudom képzelni, mi tart neked addig, ami olyan fontos, hogy hagyd sírni a kicsidet. A sírni hagyás az egyik legrosszabb dolog szerintem, amit gyakran tesznek egy babával.

Én inkább hagyom, hadd jöjjön velem wc-re is. Főzni is, takarítani is. Az se baj, ha a járóka csak a plüssök tárolására szolgál, csak ne sírjon értem, és ne érezze, hogy nem vagyok ott neki.

Annak a generációnak a gyereke volt el a járókában, akik nem mentek be a síró gyerekhez, hisz "most kapott enni/most tettem tisztába, így mi baja lenne?". Aztán a baba egy idő után tényleg nem sírt többet, mert megszokta, hogy azon kívül, hogy tisztába rakják és megetetik, a lelki igényeivel úgysem törődnek.

De a lényeg, hogy ragyogjon a lakás, meg legyen kész az ebéd délre...

Abszolút nem értem a járóka lényegét. Volt, hogy amíg felújítunk is legyen hova letennem hasra. Az volt az ő tiszta, elszeparált helye. Aztán úgy penderítettem ki a házból, mint a huzat, mert a játéktároláson felül semmilyen funkciója nem volt, csak a helyet foglalta. A házat "bababiztossá" tettük. Az amerikai konyhába mágnes zár került a "veszélyesebb" szekrényekre, elpakoltunk babamagasságból mindent, amit nem szerettünk volna, hogy lepakoljon, a bútorokat rögzítettük. Ahova nem akartam, hogy bemenjen, ajtó becsuk és egy rácsos babaajtót felszereltünk a nappali és az előszoba közé, mert minden igyekezetem ellenére sem tudtam annyira tisztán tartani az előszobát, amennyire szerettem volna, a kislányom meg állandóan a cipőkban matatott, nem szerettem.

Ha futár jön, vagy postás, akkor arra a 2,5 percre beteszem a kiságyába max és kész.

Azért most is megvan az a réteg, akik szerint az ő gyerekül jól elvan a járókában, vagy bárhol máshol. Ha magát a földhöz verve sír szegény, az nekem nem ez a kategória.