Szerintetek a férfi (vagy a dolgozó fél) besegít az újszülött mellett vagy csak kiveszi a részét?

Én ebben ufó vagyok. 24 órát otthon voltam, hadd ne a férjem dolga legyen a háztartás, éjszakai kelés, miután ledolgozta a napi munkaidejét. Én bármikor eldőlhettem napközben, ő nem.

Az, hogy ha itthon volt, és babázott, fürdetett, etetett, nem gondolom, hogy segítségnek számít, nyilván nem köszöntem meg, ő se nekem :)

Alap dolognak tartom hogy az apa is egyformán dolgának érzi a gyerekkel való foglalkozást, ápolást és ellátást. Ennek ellenére a munka miatt érthető okokból kevesebbet tud részt venni ezekben, meg nem mindegy az sem hogy mit dolgozik mennyit stb.

Azt is tudom hogy sokan nem csinálják semennyire se, szerencsére nálunk apa maximálisan odateszi magát.

A fentiek mellett kihangsúlyoznám hogy mindent megköszönök neki, és hálás vagyok azért hogy jó apa és férj.

Ez a megfogalmazás nem azt jelenti hogy nem értékeljük egymást szerintem, csak a szemléletmódra utal hogy nem besegít hanem ugyanannyira a dolga a saját gyerek és saját haztartás mert a nő nem cseléd.

Kiveszi a részét, hiszen közösen vállaltuk.

Besegíteni a nagyszülők/rokonok szoktak..

Pedig szerintem fontos, hogy a természetes dolgok is értékelve legyenek

Értékelni, hogy nem hagyod koszosan vagy éhesen a gyereket? Ezek olyan alapvető dolgok, amit köszönet nélkül bármelyikünknek el kell látni. Aki ezért köszönetet vár, ne akarjon gyereket.