Hogy csináljátok a dolgotokat nagyobb szeparációs szorongó gyerek mellett?

Most kezdte el mondani az első szavait meg kapaszkodás nélkül lépegetni, és nagyon bedurvult nála a szeparációs szorongás. Tudom, ezt az időt a gyerekre kell szánni, minél közelebb engedem, annál előbb elmúlik, de néhány dolgot muszáj megcsinálnom nélküle. Pl. enni együtt eszünk, én az enyémet, ő az övét az etetőszékben, de sikít, hogy az ölembe akar ülni, akkor viszont állandóan beletúr az ennivalómba, ledobálja a salátaleveleket, így nem lehet enni. Ha el kell mosogatnom valamit, kavarok egyet a kaján, porszívózok, akkor áll a combomnál és üvöltve próbál rámkapaszkodni. De amikor csak vele foglalkozom, akkor is ülök a földön és tapos a combomon, fúrja a fejét a vállamba nagyon agresszíven, hogy vegyem fel. De nekem már leszakad a hátam, hogy egész nap a 10 kilós popsiját cipelgessem. Szívesen viszem magammal ide oda, amikor tudom úgy csinálni a dolgom, vagy csak ringatom néha, de nem szó szerint egész nap. Meghülyülök már az egész napos visítástól. A férjem 16:01-től itt van és segít, de egy csomószor nem fogadja el őt sem. Ha kimegyek a kertbe kicsit gazolni, locsolni, akkor is áll lebiggyedt szájjal a terasz ajtó túloldalán és néz rám. Az altatás nappal is, éjszaka is egy tortúra, ha észreveszi, hogy elmentem, akkor úgy néz rám, mint aki a szeme előtt fojtott vízbe kölyök nyulakat, és utána még nehezebb újra letenni. Viszont éjszaka is van, hogy 6x kel, és alkalmanként 20 percet-1 órát fent van. Akinek hasonló volt, az hogy csinálta így a dolgait? Meddig tartott? Volt valami, ami segített?