Talán megbántam a gyerekvàllalàst?

"Valahogy nem így képzeltem el az egészet."

Akkor mégis hogy?

Ti miért éltek a valóságtól teljesen elrugaszkodott fantáziavilágokban? Nem láttatok még gyereket, vagy mi? nem értem

Én sem éreztem azt babaillatú csillámport az elején amit sok helyen olvasni.De nem is készültem igazán ilyenre, mert azt gondoltam legtöbb esetben ez ki van kicsit tupírozva. Az első pár hónapban simán csak elláttam, tettem ide-vittem oda aztán kb ennyi. Valamikor a 4 hónap környékén jött meg az érzés, hogy ez a baba nem a szomszéd gyereke hanem az enyém. Szerettem, de valahogy nem kapcsolódtunk kellett hozzá idő.

Őszintén azt viszont sose értettem mikor valaki azon csodálkozik, hogy mert sokkal többet van otthon, hogy a babához kell igazodni(sokesetben), hogy nem tud maga lenni. Igazából mi 2 évet vártunk rá és tényleg volt hogy hónapokig egyedül voltam vele, mert párom olyan munkát végzett hogy el kellett mennie és valahogy ezeket nem éreztem.Mármint ez várható volt, hogy változik az életünk.

Viszont a párodnak ha magától nem esik le, akkor mond, hogy miben tudna segíteni.Fogadja el, hogy ez a gyerek az övé is és igen is neki is be kell szállnia a buliba, nem csak a te feladatod minden.

Persze a pénzt ő keresi, de utána sportolni jár (teke), fodrászhoz megy, edzőterembe, én meg ülök otthon a gyerekkel.

Az az igazság, hogy egy csecsemő, kisgyerek mellett az apának csökkentenie kell a munka utáni elfoglaltságot. Nem mondom, hogy semmi sem fér bele, de ez túl soknak hangzik. Az ő gyereke is, az, hogy munka és edzőterem után fél órát fürdet, az kevés. Beszélj vele.

A férjed vegye ki a részét sokkal jobban a gyerek körüli dolgokból, mondd meg neki, hogy szükséged van "énidőre", kicsit felejtse el a tekét és foglalkozzon veletek. Amúgy tök normális, amit érzel, de javulni fog. Csak ki kell állnod magadért.

(Kedves jóindulatú válaszolók, ha a meddőségnek az lenne az oka, hogy vkinek nem való a gyerek, akkor tehát aki nem meddő, annak mind való? :D)

Hidd el, sokan vannak így, csak nem mérik bevallani. Pláne ha sokat vártak a babára. Olyankor bizony az az elvárás maguktól és a környezettől is, hogy az egész világ a gyerek körül forogjon. Merthat ugye "ott a kis csoda akit annyira vártak". Közben emberből van mindenki, az érzései egyéniek és bizony nem mindig pozitívak

Első körben én a helyedben leülnék elbeszelgetni a férjemmel, hogy oké, hogy ő dolgozik, de én sem csak a lábamat lógatom egész nap egyedul. Menjen tekézni, edzoterembe, fodrászhoz, de tegye lehetővé, hogy nekem is legyen ugyanannyi szabadidőm, gyerek nélkül. Vagy csökkentse a saját szabadidejét a felére, és vigyázzon addig a gyerekre, amíg te magadra szánsz időt, vagy keressetek egy fix bébiszittert

En megszoktam mar, hogy akarhova megyunk, azt kozel 1 oras tortura elozi meg. Elengedtem, csak megyek az arral, az elejen nekem is nagyon nehez volt, regen csak feloltoztem, fogtam a kulcsom es mar indultam, na most nagyon nem ez van, pedig mar 1 eves a kisfiam. De tenyleg megszoktam, nem feszulok mar rajta :DD

De indulas elott mindig van valami, ami miatt nem tudjuk gyorsan elhagyni a hazat, haha. Plusz sokszor kutyaval megyunk, ot is viszem setalni, az is egy plusz moka gyerekkel.

Na de a masikra visszaterve, engem is sokkal jobban megviselne ez az egesz anyasag, ha azt latnam, hogy minden az en dolgom. Nalatok gondolom ez van, ferjed eli az eletet, mikozben te vagy a gyerekkel 0-24. Neked is jarna egy kis szabadsag, beszeljetek meg.