Mást is érzékenyen érint, ha állandoan " hasonlitgatjak" a babajukat?

Tudom, hogy nem ilyen jellegű választ vársz: én a "másik oldalról" írok. Nem tartom magam bezzeg-anyukának egyáltalán, nem dicsekszem soha a gyerekkel. A gyerek gyorsan fejlődik, és fizikai okok miatt (hosszú szőke a haja, kés a szeme, van foga, stb.) idősebbnek látszik a koránál.

Nagyon sokszor éltem már meg kellemetlen szituációt, amikor hasonló korú gyerekekkel találkoztunk, és kiderült, hogy egyidősek a gyerekek. Többször előfordult, hogy pl. zenebölcsiben elkerült minket az anyuka, többet nem ült mellénk, vagy igen gyorsan otthagyott minket a beszélgetést megszakítva. Ez nekem is nagyon rosszul esik, most már mindent megteszek, hogy elkerüljem a "mennyi idős?" kérdést, és az összehasonlítgatást.

Én természetesnek tartom, hogy nagy különbségek vannak ebben a korban, és nem gondolom, hogy a jelenlegi fejlettségi állapot befolyásolná a végső fejlettséget. Én is nagy baba voltam, nyolcadikban mégis mindenki lenőtt, és a korai érésemnek sem tudtam örülni, mert mindig kilógtam a sorból.

Amúgy a másik oldalt is átélem rendszeresen, mert a családban az első számú unokatesó egy "kis zseni", és a nagyszülők állandóan hasonlítgatják a két gyereket. Messze laknak, és állandóan telefonálgatnak, hogy "Na, mit tud a kis csöppség? Mit tanult amióta nem beszéltünk? Mit mond? Hány foga van? stb..."

Engedd meg, hogy elmeséljek egy napokban történt beszélgetést apósommal:

Telefonon érdeklődött, hogy hogy "állunk", mire én elmeséltem nagy büszkén, hogy a gyerek négykézlábazik, és a szobát fedezi fel. Büszkélkedtem, hogy kombinál, mert ha nem tudja a kezében lévő formát bedobni a formabedobó lyukába, akkor a tetején lévő nagy lyukba dobja be, a lényeg, hogy bele menjen...

Erre a kérdés: és mit tud már mondani? Mire én elmeséltem, hogy egy kicsit visszafejlődött a beszédben, már nem próbálja mondani, hogy LÁMPA, mint pár hete, inkább a mozgásra koncentrál. Erre apósom biztosított affelől, hogy ez azért van, mert a gyerek a középfülgyulladása (ami már rég elmúlt, és nem is volt vészes) miatt nem hall. Mire én mondtam, hogy nincs baja a hallással, szereti a zenét hallgatni, mint eddig is.

És most jön a poén: Apósom kifejtette, hogy a gyerek nem INTERPERSZONÁLIS érdeklődésű, hanem magába forduló és technikai érdeklődésű, azért nem beszél. Mert bezzeg az unokanővére (aki irtózatosan verbális, három évesen hibátlanul beszél) mindig is a beszédet tartotta a legfontosabbnak...

KÖNYÖRGÖM!!! Miért kellene egy 10 hónapos gyereknek BESZÉLNI??? Én nagyon boldog vagyok a babámmal, és nagyon szeretem az unokanővérét, és nagyon szeretnek együtt lenni a gyerkek is, miért kell őket hasonlítgatni???

Két külön személyiség, két önálló emberke, a maga tempójában fedezi fel a világot, és tanul megbírkózni a hatalmas feladatokkal. Nem látom be, hogy miért kellene hasonlónak lenniük, vagy az egyik miért lenne JOBB attól, hogy GYORSABBAN fejlődik a LÁTHATÓ és MÉRHETŐ dolgokban???

Szóval ige, engem nagyon is idegesít és zavar az összehasonlítgatás, és igyekszem minden szituációban elkerülni. Majd versenyez a gyerek, ha ő akar.

szerintem nemcsak neked, hanem maguknak is bizonygatjak..

egyik fulon be, a masikon ki..

a legrosszabb, hogy érett felnottek csinaljak..

nem noi "betegseg", ferfiban is ismerek eleget..