Mielőtt megszületett a babátok (vagy születése után) készítettetek napirendet?

"És amikor sír, mi fogjuk tudni, miért sír, ha tudjuk, éppen hol tartunk a napirendben. (azért sír, mert fáradt, vagy éhes, vagy unatkozik stb.)"

Én nem a napirendből tudom, hogy most éppen mi bántja a babámat. Hanem egyrészt igyekszem figyelni a jelzéseire és megkülönböztetni a testbeszédét, a nyöszörgéseit, a sírását, másrészt ha ebből nem jövök rá azonnal, akkor végigpróbálok mindent, és valami majdcsak bejön. Pl nagyjából tudom, hogy délelőtt szokott kakilni és a kakis pelus nagyon zavarja, de előfordul délután is, ami ugye "nincs a napirendben". :-)

A sokat síró babák anyukáinak mind-mind a kezébe nyomnék egy-egy hordozókendőt. Megváltást jelenthet. Főleg a második gyerek kelengyéjének lenne kötelező része. A csípőficam megelőzése mellett segít a hasfájáson, javítja az egyensúlyérzéket, kiválóan lehet benne altatni a gyereket. Mindkét kezed szabadon marad a házimunkára és/vagy a másik gyerekre, és közben a pici nem sír, hanem vagy nézelődik, hogy mit csinálsz, vagy alszik. :-) És csönd van.

Ó, milliószor átgondoltam, csak nem úgy lett.

És volt ám napirendünk, csak vagy fél évig nem vettem észre :-)

Viccet félretéve: az első hetek azzal teltek, hogy ismerkedünk a lányommal. Próbáltam rájönni, mikor mit akar, mi a gond. Ha kevés lett a tejem óránként szoptattam, aztán újra beállt 2,5-3 órára.

A bázis eleinte az esti fürdés ideje volt. Aztán a reggeli szoptatás is beállt azonos időpontra.

Kicsit könnyebb, amikor már elkezded a hozzátáplálást, mert ott minden étkezés egy támpont lesz a napirendben.

Igyekszem rugalmas lenni, muszáj is, mert elég jövős-menős família vagyunk, de azért vannak pontok, amikből nem engedek. Igazából az egyes dolgok sorrendje ad biztonságérzetet a gyereknek, legalábbis én így tapasztaltam. Az mindegy, hogy fél nyolckor vagy nyolckor van az alvás ideje, de ha nagyjából azonos időre teszed, akkor észreveszed majd, hogy a gyerek beáll rá és álmosodik, meg készül a fürdőszobába, stb...

Az igény szerinti szoptatással vigyázz, nem szabad túlzásba esni, hogy félóránként mellre teszed, meg minden nyikkanásra, de ha éhes vagy kevés a tej neki (pl. növekedési ugrásnál), akkor ez lehet a megoldás. Nagyon finoman lehet terelni a babát valamerre, de nem drasztikusan, és nagyon kell figyelni a jelzéseire.

A könyveket pedig azt tanácsolom, hogy kritikus szemmel olvasd.

Tracy Hogg és Gina Ford is más elveket követ, mint ami itthon megszokott, és ott fontos is a szigorú napirend, hiszen az anyák gyorsan visszamennek dolgozni. Vannak jó ötletek a könyvben, de a teljes betartásukkal azért óvatosan.