Érezted már úgy, hogy nem kellett volna szülnöd, hogy alkalmatlan vagy Anyának?

ISTENEM!Nem vagyok egyedül....ezt jó azért tudni!Én még senkinek nem mertem bevallani:(

Én is sokszor érzem hasonlóan magam....

Soha nem érzeztem azt, hogy nem kellett volna Őt megszülnöm, de hogy alkalmatlan vagyok anyának, azt elég sűrűn:). Rettenetesen türelmetlen vagyok, pedig abban bíztam, hogy ha megszületik a csöppség ez megszűnik. Hát tévedtem. Állandóan ordibálok, kiakadok ha valami nem úgy megy, ahogy szeretném, a plafonon járok ha este nem akar elaludni.. és még sorolhatnám. SOkszor megfordul a fejemben, hogy egy borzalmas anya vagyok és szégyellem is magam minden egyes nap. Mindent megadok a gyermekemnek, ő az első, okos, ügyes, szép, imádnivaló örökmozgó, egy igazi kiscsaj, mindennél jobban szeretem és óvom mindentől. Nem is vele van a baj, hanem velem:). Nekünk is szokott hasonló eset lenni, mint az egyik válaszolónak, hogy nem eszik és akkor vége, kiveszem a székből, és ennyi. Persze, ez őt nem érdekli, neki úgy is jó. Szóval soha, de soha nem gondolam, hogy ennyire nehéz anyának lenni, százszor, ezerszer keményebb minden másnál!!!! Irigylem azokat az anyukákat, akiknek tengernyi türelmük van, sőt főleg ha hozzá még nem egy, hanem mondjuk három gyermek is társul. Mi megbeszéltük a férjemmel, hogy nem lesz második baba, úgy látszik, nekünk valahogy "nem való". Őt felneveljük becsületben, tisztességben, mindent megadunk számára ami szükséges, ami a legjobb, amit szeretne, mert ő az életünk, a mindenünk ezen a világon!!!!! De előről kezdeni a terhességtől az egészet, ilyen idegállapotban, ami nekem sokszor van, hát nem hiszem hogy kifizetődő. Félreértés ne essék, sosem bántanám a gyermekem, eszembe sem jutna!! Csak az az ordítozós, türelmetlen fajta vagyok:). Jó hosszúra sikerült, de jól esett kiírni magamból!

Látod, Kérdező, mondtam én, hogy anonim sokan meg fogjuk vallani a "bűnünket". :) Az elején írogató szupermamikat azért irigylem, hogy bennük sosem merült fel ilyesmi, de hát ez van :)

De hát valamiért mégis védekezel állandóan... na mindegy, nem vitafórum ez, Te így érzed, más meg úgy :) Attól még senki sem bánta meg a gyereke születését. Szerintem ne idegeskedj, te a szupermami kategória vagy, és ezt ne rossz értelemben értsed!

Mintha en irtam volna a tegnap 20:54-es valaszt:-) Nagyon turelmetlen vagyok es en is azt hittem, hogy a lanyom szuletesevel ez valtozni fog, tevedtem. Most lesz egy eves, es pont abban a korban van, amikor egy pillanatra nem tud "megallni", meg a pelenkazas is egy "kinszenvedes", mert mindig akkor jon ra, hogy felfedezo utra indul, amikor a tiszta pelust alarakom:-) SOHA nem bantam meg, hogy megszultem, de a turelmetlensegembol kifolyolag mar tobbszor gondoltam arra, hogy nem vagyok az anyak peldakepe, de a lanyom igy szeret es ez mindent meger nekem:-)

nem védekezem. egyszerűen utálom, hha támadnak. én arról hallottam egyébként, h az a legjobb védekezés... ha a fejem tetejére állok, akkor sem érzem normálisnak a gondolatot h miért szültem meg a gyerekemet. de nem fogok senkivel ezen a fórumon szóváltásba keveredni, abból már kinőttem szerencsére.