Hogyan reagálsz, mikor ismerőseid véleményezik, hogy hogyan neveled a gyerekedet?

Aki beleszol az általában irigy ember...

Hisz miért szolna bele,mert nem közömbös számára az ügy,ennyi.

Nem különösebben érdekel,ha valami idegen véleményezi a nevelésemet,viszont ahogy előttem már irták sokan,nálunk is inkább arra van példa,ha a családból valaki-pontosan mondva a sógórnőm-okoskodik.Nincs egy szem gyereke sem,de már jó párszor beszólógatott nekem,nem tart jó anyának és számára csak megtűrt személy v.ok a gyerekek miatt,amikor ott vagyunk anyósnál.Vesztünk már össze jó párszor,kb 1 hónapja megint beszólt nekem,mikor a nagyobbik beteg lett-éjszaka ott aludtunk anyósnál és hányt a gyerek-reggel készültem vele,hogy viszem az ügyeletre,a kisebbikre neki kellett volna vigyázni,de azt mondta nekem,úgy néz ki nekem útban van a pici,azért akarom otthagyni!Azt nehezére esett felfogni,hogy a picit nem akarom elcipelni magammal.Ráhagytam,de legszivesebben leorditottam volna a fejét!Egyszer úgyis kiborul a bili és megmondom neki a magamét,mert sokáig nem hagyom magamat bántani.Szóval a legdühitőbb az,amikor olyan beszél,akinek fogalma nincs a gyereknevelésről,a gyerek körüli dolgokról.Sógórnőm is 1 napokat tölt a gyerekekkel,mikor ott vagyunk,hát abból az 1 napból aztán nagyon fel tudja márni,mit is jelent gyereket vállalni és nevelni.Ők most próbálkoznak mesterséges úton gyereket összehotni a férjével,de eddig még nem sikerült,kiváncsian várom,mikor esik teherbe és azt kivánom neki,szüljön legalább 3-as ikreket,hogy ne legyen ideje állandóan mással foglalkozni!

Nálunk egyébként az is gond,hogy a párom sem áll igazán mellém,de ez már más téma.

Megköszönöm.

Bár, nekem eddig sosem volt negatív a vélemény. A kislányom másfél éves, egy tünemény, mindenki imádja. Úgyhogy azt hiszem ez az ő érdeme inkább. :-)

Nem érdekel.De a 4. baba után nem is nagyon szólnak be.

Egyébként meg tisztában vagyok vele hogy nincs tökéletes szülő és tökéletes gyerek sem.

A túlféltő anyósokban én is a sajátomra ismerek! :) Ugyanez, ő látja, hogy fázik, éhes, álmos, nem ízlik neki a főztöm, el fogom ejteni stb. Kicsit idegesít, de megpróbálok nem odafigyelni.

Ami engem is jobban zavar, az az, amikor a gyerektelenek véleményezik a nevelésemet. Még egy barátnőmnek sincs gyereke rajtam kívül, ezért aztán van ilyenben részem bőven. Miért nem tanítottam meg átaludni az éjszakát? Olyan nincs, hogy egy csecsemő ne fogadja el a cumisüveget, és szegény édesanyja emiatt ne tudjon bulizni járni. Egyáltalán minek egyévesen szoptatni? És miért veszem fel, ha elesik, így soha nem fogja megtanulni, hogy maga oldja meg a problémáit. stb.

Jobban belegondolva a második kategória elég vicces. :)

Nekem is vannak hasonló helyzeteim, mint amiket írtatok, és sajnos engem eléggé könnyű ezekkel megbántani vagy elbizonytalanítani, hogy talán valamit mégis rosszul csinálok?

De ami valóban bosszant is, az a rokonaim kedvenc kérdése, hogy meddig akarom még szoptatni. Ezt olyan rosszalló hangsúllyal tudják kérdezni, hogy egyből felmegy az agyvizem. Főleg a nővérem (nincs gyereke) és anyukám (neki 3 is van, de egyiket sem szoptatta évekig) vesszőparipája ez.

Kislányom másfél éves, és csak esti elalvásnál és reggel szopizik+ ha esetleg felébred éjjel, napközben nem is igényli, és én sem erőltetem.

Szerintem szelektálni kell. Tapasztalt anyukától, aki ismeri is a gyerekeimet, általában én kérek tanácsot, és arra adok is. De van, hogy ő mondja :)

Viszont van egy barátnőm, ő alapból olyan, hogy "én csinálom jól, mindenki más rosszul", ugyanakkor tőlünk kér tanácsot bizonyos problémás helyzetekben (nem alvás, cicin lógás, üvöltés...). Ha mondunk neki szerintünk használhatót, akkor közli, hogy ez az ő gyereke, ő tudja, hogy ez nála nem fog beválni. Eleinte még kéretlenül is adtunk tanácsot, az teljesen felháborította. Utólag persze majdnem mindig bebizonyosodott, hogy igazunk volt, de olyan stílusban oktatott minket ki, hogy az ő gyereke, majd ő tudja, hogy azóta akkor sem adok tanácsot, ha kér (mert fölöslegesen jártatnám a számat).