Már csak én vagyok ilyen "maradi"? Tényleg így kell lennie? Miért veszett el a "család"?
Többször olvastam már, hogy a gyereket minél hamarabb le kell passzolni a nagyszülőnek, hogy szokja más társaságát is, meg, hogy ÉN illetve MI(férj feleség)kikapcsoljanak gyereket leadni stb..
Én ezt valahol nem tudom felfogni, amikor megszületett a kislányom lassan 18 hónapja MI egy család lettünk és csakis ebben tudok gondolkodni, meg nem fordulna a fejemben, hogy csak azért lepasszoljam, hogy szórakozzak, illetve kettesben legyünk a férjemmel, szerencsére a férjem is így gondolja, összebújva figyeljük ahogy játszi, és egy mp.-ről sem szeretnénk lemaradni, tehát család vagyunk, nem gondolom, hogy nekünk a gyereket itthon hagyva kellene szórakozni, nyaralni mennünk, mert már egy család vagyunk.
Engem is így neveltek soha nem voltunk lepasszolva nagyihoz pedig 3-an vagyunk(nem lehetett könnyű)mégis jól szocializált 2 szakmával 1 diplomával, egy nyelvvizsgával rendelkező talpraesett NŐ , ANYA lett belőlem, soha egyikünk sem volt Anya szoknyája mögé bújó félős valaki, de a család biztonsága ott volt mögöttünk.
Ha dolgom van Apa vigyáz a kicsire, ha tehetjük együtt megyünk, ha végképp nem jó sehogy próbálom alvásidőben intézni a dolgokat, addig nagyi vigyáz rá, minél kevesebbet vegyen észre a hiányomból, mégis barátkozó talpraesett kiscsajom van.És hamarosan jön a tesó is így már 4-esben gondolkodunk, így vagyunk egy család.
Szerintem pont azért olyanok a mai gyerekek amilyenek, mert a szüleik csak magukban, és nem családban gondolkoznak, és ez szerintem nagyon hiányzik a mai világbol.
Nem megsérteni akarok senkit, megértem a másik oldalt is, és nem egy ősanya vagyok, csak szeretnék a gyermekem mellett lenni amikor szüksége van rám, mert nagyon-nagyon gyorsan felnőnek, és akkor már hiába szeretném az időt visszaforgatni nem lehet.
válasza:Hát, nem tudom. Nem vagyunk egyformák. Én a kislányomat 1 hónapos kora óta rendszeresen bízom a nagyszülőkre pár órára, és addig intézem a dolgaimat. Most 3 éves, imádják egymást, és sose volt gond abból, ha a Mamáéknál kellett valamiért maradnia. És nem azért, mert mi szórakozni járunk, mert nem járunk.
DE! Nem egyszer kaptunk már a születése óta ajándékba színházjegyeket, és voltunk 3x lagziba, ahová, valljuk be, nem egyszerű pici gyerekkel menni. És ilyenkor nagyon jó, hogy ott vannak a Mamiék, és elvan jól velük. És a szüleim roppant büszkék, és hálásak nekünk, hogy a gyerekünket "rájuk merjük bízni". Igaz, éjszak még csak egyszer hagytuk őket egyedül (egy lagzi miatt), de akkor sem a gyerek aludt máshol, hanem a mamáék nálunk. Nekünk ez így jó. :)
válasza: válasza:Teljesen igazat adok neked! Én is úgy gondolom, hogy apa,anya és a gyerekek (nálunk 4) alkot egy családot. Persze ez a szűk család, a többiek pedig kiegészítik ezt. Öröm, ha a nagyszülők segítenek, de én se adtam oda egyiknek se a gyereket, amíg kicsi volt. Eleinte azért, mert szopiztak éjjel is és eszembe sem jutott, hogy helyettem bárki megetesse, utána meg jött a szeparációs szorongás, fogzás, stb, volt annyi megoldani való, amiről tudtam, hogy rám van szüksége és nem másra. Nálunk mindig a gyerekek voltak a központban... Emellett egymást se hanyagoltuk el... hisz akkor biztosan nem lennénk együtt lassan 20 éve.... De mi közösen, a gyerekekkel igyekeztünk elmenni mindenhová, amíg ők picik voltak.. Ha el is mentünk bulizni, anyu jött hozzánk, de az altatásra én ugrottam haza, reggel én mentem hozzájuk, ha felébredtek. Ez nem ősanyaság kérdése! Manapság különben is valahogyan ez a kifejezés annyira pejoratív jelzővé vált... nem is értem miért! Annyira gyorsan elszaladnak az első évek, amikor a gyerekünknek még mi jelentjük a világot! Kár ezt elszalasztani, mert visszahozni soha nem lehet.. Én ezt már tapasztalom, hisz a legidősebb gyerekem már elmúlt 18 éves, utána van egy 15,5 és egy 13 évesem is... ők már nem bújnak, nagyon ritka, hogy szükségük van rám. Nem is tudom, hogy bírnám elviselni, ha nem lenne a pici...
Persze, mi is járunk sokfelé, de együtt, a gyerekekkel.. és nekem már az ios kikapcsolódás, ha nem kell naponta takarítanom vagy elég, ha csak minden másnap főzök... nyaraláskor ez is megvan.
Ja! azt hozzá kell tennem, hogy a gyerekeim nyitottak a világra, soha egyik sem volt félős, bárkivel leálltak és a pici is leáll beszélgetni.. De mindegyik tudta, tudja, hogy ha kell, apa és anya ott van, ránk bármikor számíthat..
válasza:Ja! Igen, a nagyszülők is a család része. Csakhogy ezt úgy is erősíthetjük, ha mondjuk a gyerekek nincsenek otthagyva náluk. Az enyémek is szívesen mennek hozzájuk, még most id, akár egyedül is, mert nagyon szeretik őket. Nem csak akkor alakulhat ki jó kapcsolat a nagyszülők és a gyerekek között, ha ott alszanak... hanem, ha látják, hogy a szülők és a nagyszülők jóban vannak!
Persze, csinálja mindenki ahogy neki tetszik, hisz nem lehetünk egyformák, de nem attól szereti egy gyerek a rokonait, ha sokat van náluk..
válasza:Nézd furcsa, hogy családról beszélsz, és a család mellett törsz pálcát, közben arról beszélsz a család: te, a férjed és a gyerekek. És a szüleid? Anyukád ezt érdemli, hogy őt kivülállóként írd le, mint aki nem és nem is lehet a családotok, a szűk családotok része? Hát ezért valamit mégis elrontott a nevelésed során, ha ennyire senkibe és semmibe veszed.
A nagyi alvás közben vigyázhat csak a kicsire???
Tudod nekem pont ez a hozzáállás, ami borzasztóan ellenszenves és önző dolog.
Jó mondjuk, mint írtad ebben nőttél fel és ez a természetes. Nem is tudhatod, mit jelent a család úgy igazából. Ami nem az anyu és az apu, hanem egy összetartó nagy csapat.
Nem azt mondom passzold le a gyerekedet a nagyinak, ha kell ha nem, de azért ez a ridegség, ő nem a család, csak én meg a férjem.
Egyébként meg, abba belegondoltál bármikor történhet veled valami és akkor a nagyi nem csak akkor kellhet, amikor alszik, mit fognak egymással kezdeni? És mi lesz a gyerekeddel? Nem lenne jobb neki egy ismerős környezetbe kerülnie? Jó, mondjuk az én kisfiam cukorbeteg, a lehető legtöbb embernek, nagyinak, férjemnek tudnia kell a betegségéről, a betegség kezeléséről, mert ha velem történik bármi, ő nem halhat meg, azért, mert nem tudnak még egy inzulint sem beadni.Úgyhogy én már csak praktikus okból is amellett vagyok, hogy a család nem csak apa, anya, gyerekek, hanem nagyszülők, keresztszülők, nagybácsik, nagynénik.
Tényleg sajnálom, hogy neked nem adatott meg az igazi család. És nem is látod ennk a jó oldalát.
válasza:1. vagyok. Nekünk a nagyobbik gyerekünk is sokat volt anno a nagyszülőknél mondjuk szombat-vasárnap! (este hazajött aludni, de nem mindig). A gyerekem tudja a nagyszülei születésnapját, névnapját, szoros köztük (is) a kapcsolat. Akárcsak köztünk, a gyerek és a szülei között.
A sógornőmék soha nem adták oda a gyerekeiket a nagyszülőknek, nem is tudja egyik sem, hogy a papa pld. most töltötte a 80. születésnapját. Szerintem ez szégyen és gyalázat. A gyerekek pedig már 18 évesek elmúltak... mármint az unokák.
Hát tudod, nekem tényleg furcsa, hogy a szüleiteket ennyire "kizárod" a gyerekeid életéből, én úgy gondolom, ezzel a gyerek pluszt kap (szeretetből legalábbis mindneképp). Azért meghallgatnám a szüleitek véleményét is erről a dologról, mert szerintem ez k.vára nem esik ám jól nekik.
válasza:Én is osztom véleményed,de tényleg nem nézem le és becsülöm le azokat,akik másképp csinálják.
15 hónapos lányom van és még egyszer sem volt nélkülünk.Viszont 2 volt már,hogy apa elvitte sétálni,sógorhoz,hogy én nyugodtan takaríthassak és hasonlók.
Most májusban lesz,hogy 3-4 órára hagyom majd mamákra vagy sógorékra lányomat,mert megyünk a párommal moziba.De ez is úgy lesz kalkulálva,hogy a nagy része alvásidőben lesz.
Én sem vagyok "ősanya" (amit kifejezetten utálok,ha rám ezt mondják),ha valahol vagyunk és jól érzi a lányom magát,akkor úgymond "hozzá se szólok" csak fél szemmel figyelek,mert tudom hogy vigyáznak rá és a közelemben van.Szerencsére apa még jobban ellenzi,hogy bárkire is hagyjuk a lányunkat.Mert inkább ő vigyáz rá,mert imádja.Így is kevesebbet van vele,mint én.
Szeptemberre meg jön a kistesó.
Mi sem voltunk lepasszolva senkinek,pedig mi 5-en voltunk otthon.És remekül megvagyunk szülőkkel és tesókkal egyaránt :D
14:49
Nem csak akkor vigyázhat rá, de amíg ilyen pici próbálom úgy megoldani, vigyázott már rá ébren is.
Nagyon szeretem én is a nagymamám és ahogy az előbbi hozzászóló írta ez nem csak úgy lehet, hogy otthagyom nála.
Nem rekesztem ki egyik nagyszülőt sem de a nagyon szűk család az igenis csak mi vagyunk és ez mindenkinek így természetes, nem rontott el Anyukám semmit, el is tudott engedni amikor kellett, mert mindig ott volt és ott is van most is ha szükségem van rá, és ki nem bírnám ha nem láthatnám, és nem lennének, nem lehetnénk egymás életének részei.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!