Szoptatós, szoptatást támogató Anyukák! Nektek hol van az a határa, amikor abbahagynátok a szoptatást, mert nem megy?

Köszönöm mindenkinek a válaszokat!!!

Nagyon tisztelem azokat az anyukákat, akik az első, második, sokadik nehézségnél sem hagyják abba a szoptatást. De azt gondolom én is, valahol van egy pont, amikor már csak kínlódás az egész, és mindenki megkönnyebbül, ha szabad utat kap a tápszer.

Az meg, hogy kinél mennyi fér bele a "mindent megpróbáltamba", szintén egyén, és körülmény függő.

Az első gyerekemet egészségügyi okok miatt az elején nem szoptathattam, aztán meg már nem akart, hiába fejtem, alig jött valami.

A másodiknál ismét nagy lelkesedéssel indultam neki, védőnő, gyerekorvos biztatott is. Az elején még elég volt a tej, aztán sehogy nem akart szaporodni a megnövekedett igény után.

Valóban nem próbáltam ki az összes praktikát, egyszerűen mert nem volt rá lehetőségem (Pl. minden pillanatban mellre tenni, amikor nyekereg).

Én is megkínlódtam, fejtem, sokszor bőgve, hogy miért nincs több tej. Aztán tényleg akkor könnyebbültem meg, amikor azt mondtam, ebből elég, a tápszertől legalább jól lakik.