Beleszóltam a sógornőm gyereknevelésébe. Nálatok hol a határ a segítség és a tolakodás között?

Hát, nekem nem tesóm, a párom legjobb barátja. Nem szóltam semmit illetve igen. Szó szerint azt kaptam, amit te. Rágtam a párom fülét, próbáljon a barátjával beszélni, őt is elküldték melegebb éghajlatra.

És bár ne így lett volna, de nekünk volt igazunk. Most már 5 évesek a gyerekeink és egyre jobban el van maradva az ő fiúk,nem koordinált a mozgása, nem beszél, most megmondták, hogy diszlexiás, diszgráfiás lesz, próbáljanak speciális iskolát keresni neki. ja és a legrosszabb, hogy hallotta az ovistársának anyukájától, hogy ő egy hülye gyerek. (jó ez az anyukát minősíti, kétségtelen)de ha hallgatnak ránk, valószínű ma egy teljesen egészséges fiuk van, akin meg sem látszana a hátrány, amit a születése következtében elszenvedett. Abból is gondolom, mert az én fiam megsérült, és mi gógytornáztattuk, neurológiai vizsgálatra vittük és két hónap alatt behozta magát és fejlődőtt rendes ütemben. Neki is egy korai fejlesztés kellett volna.

Úgyhogy nehéz eldönteni kinek van igaza, mi is megszakítottuk a kapcsolatot velük vagyis ők velünk a tökéletesnek hitt gyerekem miatt. De mondjuk én nem bánom, neked viszont a tesódék.

elején azt gondoltam, hogy igen, túlzásba vitted, túl lépted a határt. de mikor olvastam a kommentedet, arra gondoltam, hogy nem csak túllépted a határt hanem rosszindulatú is voltál, talán irigy is mert a te gyerekeid sírósok, problémásak voltak, az övék meg nyugodt, kiegyensúlyozott baba! miért kéne orvoshoz vinni??? a sírós babákat szokták kivizsgálni, nem a boldog, nyugodt babákat, elhiszem, hogy nagyon nagyon megsértődött.

az meg, hogy szerinted kioktathatod őt mert neked nagyobb gyereked van, lekezelő gondolkodás vele szemben.

ne haragudj, hogy így leírtam, nem célom, hogy megbántsalak csak a véleményemet írtam le.

testvéremnek 2 évvel idősebb a gyerkőce mint az enyém, soha nem oktatott ki, jött át hozzám mert ő azt jobban tudja, nem szólt bele és nem sértegette a babámat. de, naponta volt, hogy 20x is felhívtam, hogy segítsen, hogy kell fürdetni, köldököt lekezelni, pelenkázni, és azóta is mindig kikérem a véleményét ő meg szívesen válaszol. na ez a segítség, te is húzd meg itt a határt! :)

Egy kislányt soha nem szabad egy fiúval összehasonlítani!A lányok mindig érzékenyebbek, sírósabbak, hisztisebbek.Én már csak tudom, lányom van, igazi kis mimóza lélek.Hát, ő aztán tud sírni!De úgy, hogy a lépcsőházban is hallják, és repednek a falak, nekem meg a dobhártyám.A fiúk mindig nyugodtabbak.Tesóm kisfia tényleg csak akkor sír, ha éhes, vagy álmos.Az is csak nyöszörgés inkább, sehol nincs a lányoméhoz képest.Ők ki vannak simulva szülőként, mi meg küzdünk rendesen.Igaz, a kisfiúnak nem jön még a foga, és nincs szeparációs szorongása.

A sógornőmnek is pici babája van, és 2 felnőtt gyereke.Állandóan jár a szája, veri a mellét, hogy ő már felnevelt kettőt, blabla.Na de hogy?Az egyik 16 évesen elköltözött otthonról, a kisebb meg bukdácsol az általános iskolában, ami már művészet, és folyton lóg.És akkor ő oktat ki engem!Lehet, hogy első gyerek, és igen, kisbaba még, de hülye nem vagyok.Egyedül én érzem az anyai ösztöneimmel, hogy mi a jó neki.Én ismerem a legjobban, én vagyok vele 24 órában.Ilyenkor csak bólogatok, amikor okoskodik, és úgyis azt csinálom, ahogy én gondolom.Ez verte ki a biztosítékot nála, hogy vidd orvoshoz.Mert ezen elgondolkodott, és fájt neki.Ez betalált a lelkivilágába! Kérj tőle bocsánatot, biztos vagyok benne, hogy megbocsájt, hisz rokonok vagytok, nem haverok,akiket lehet cserélgetni.

Szia!

Nem olvastam végig a hozzászólásokat....Ilyenkor egy kicsit bemérgel a kérdés, főleg ha valaki mások életébe, nevelésébe stb. akar beleszólni....milyen anyós leszel????:-)))

A véleményem az, hogy eddig udvariasságból és rád való tekintettel "nem szólt be" a sógornőd. Teljesen biztos vagyok benne, hogy érlelődött benne ez a dolog, és ez volt az a pont, hogy betelt nála a pohár. Szerintem teljesen jogosan!!!! Nem is értem, hogy hogyan jött a gondolat a részedről, hogy mások nevelésébe beleszólj? Persze, értem én, hogy az öcséddel szoros volt a viszony...stb...de ez már nem rólad és róla szól, hanem az öcséd családjáról.

Én is ilyen vagyok, mint a sógornőd egyébként,csendben "tűrök", de ha betelik a pohár, akkor vége, robbanok.

A véleményem az, hogy semmi közöd ahhoz, hogy hogyan nevelik a gyereküket.

Ha nekik tanácsra, segítségre lesz szükségük, majd attól kérdezik meg, akitől akarják.

De valahogy úgy érzem, hogy a sógornőd nem hozzád fog menni.

A harag biztosan nem fog örökké tartani, szépen megnyugszik majd, de ha szeretnél velük jóban lenni, akkor szerintem ezek után ne szólj bele semmibe.

Azért mert első gyerekük van, attól nem különbek senkinél, és majd a másodiknál több gyakorlatuk lesz:-)

Semmit nem bántásból írtam, félre ne érts, hanem csak a véleményem mondtam el!!!!

Jujj, azért furcsak, mert nyugodt baba és te nem ehhez vagy szokva ? Ez nagyon meglepett.

Először arra gondoltam, tényleg látsz valami betegesen furát, mint mostanában az autistákról beszélnek például. Akkor mást írtam volna, mert sok anyuka is látja, de nem meri bevallani magának, hát még elfogadni azt, hogy más meglássa, de mikor kiderül megfordulnak persze.

Te eseted más. Túllőttél a célon. Ha akarsz közel maradni hozzájuk, akkor menj, kérj bocsit, és mondd meg és próbáld magad ahhoz tartani, hogy ne szólj bele. Mondd meg nekik, hogy ezen dolgozol, és légyszi ne sértődjenek meg hanem szóljanak ha beszóltál, és te se fogsz azért megsértődni. Csak így fogsz tudni magadon változtatni velük szemben. Más kioktatni, és más csak beszélgetni a gyerekekről. Mindig tett hozzá, hogy te így csináltad nálad ez vált be, de nem minden gyerek egyforma, és szülő sem, és ezel nincs semmi gond. örülj, hogy van sajátod, és azt a saját elveid szerinte nevelheted, és ne akard őket is erre rávenni. Légy erős, és kitartó, figyelj oda magadra, és mondd el nekik hogy bocs.

Igen, tul sok voltal.

Nekem 3 sogornom van. A legidosebbnek van 2 fia, nekem 1. Mikor hazalatogattam a kicsivel az a 3 nap a sogornom predikalasaval telt. A vegen en is frankon megmondtam neki,hogy torodjon a sajat gyerekeivel.

Az en fiam 13 honapos koraig (akkor kezdett el jarni) egy minta gyerek volt. Nekem is mondta egy anyuka tobbszor,hogy biztos vmi baja van (az O lanya egy ordogfioka volt mindig) es lass csodat, miota elindult vmi iszonyat eleven. Mindenki csak les,hogy milyen. Most se rossz de nagyon eleven, egy percet nem ul nyugton.

Szerintem tisztazd a helyzetet a sogornoddel es kerj tole bocsanatot!