Férfiak, akik ott voltak a szülésnél! Milyen élmény férfiként ott lenni, amíg a feleség vajúdik, és szül?

Még a kérdezőnek annyit a "15 perces katarzisról", hogy fantasztikus és megismételhetetlen érzés a szülés utáni 15 perc (probléma mentes szülésnél).

Ez utólag nem pótolható.

Elején persze sír a baba, így van jól, de aztán a kötelező gyakorlatok után, amikor az anyára teszik, egymásra néznek és a nyugalomnak egy olyan hihetelen pillanatát fogod látni, mint amit talán csak a saját születésednél éltél át. :)

Szemed alött alakul ki egy kapocs és az bánhatja aki ezt a pillanatot kihagyja.

Ja látom közbe jött a kérdés még.

Nos van ez az első fantasztikus kb negyed óra, aztán jön a kellemes levezetés, amit írtam.

Valami megváltozik benned.

Persze eddig is felfogta az ember hogy apa leszel, de ez más. Odanyújtod kezed, megcirógatod és akkor döbben rá (a jó értelembe véve) "igen, apa vagyok"! Látod ahogy szuszog és békésen alszik, megsimítod az ujjadal, megmoccan és az a bizonyos kapocs kialakul gyermek és apa közt is.

Sok idegességtől és stressztől szabadul meg az ember és kicsit olyan mint amikor hatalmas zaj után beül az ember egy csendes szobába.

Akik folyosón vártak kb itt lépnek be az esemény láncba. :)

Ezután az első 24 órában az érzelmeket rendezgeti az ember, szintén a jó értelemben, mert ahogy írtam bármennyire is rákészül, lesznek újak.

Szóval a nehéz kezdet után fantasztikus befejezés és igen is lehet itt mulasztani annak aki kint marad.

Szívessen, ha lesz még kérdés nyugodtan írd meg, válaszolok ha gép közelben leszek.

Jó éjt mindenkinek!

"...Mindkét gyermeknél benn voltál? Hogy vetődött fel az apás szülés nálatok? (Ha még van kedved válaszolni.)..."

Na akkor még maradok egy kicsit. :)

Igen bent voltam, mindkettőnél és igazából nem is volt kérdés, hogy bent legyek, ahogy utaltam rá.

A szülésnél a nők egy kiszolgáltatott helyzetben vannak egy idegen helyen, ilyenkor az apa az egyetlen (mobilis) biztos pont. Ha nem mentem volna be úgy éreztem volna hogy cserben hagyom egy nehéz helyzetben.

Másrészt eleve ott akartam lenni amikor gyermekem világra jön, ez ugyan olyan fontos volt és végül megkaptam a fent írt extra, nagyszerű érzéseket.

Ez mindjárt indokolja is, hogy miért mentem be másodszorra is, amikor a párom szerzet már némi rutint. :)

Amúgy nagyon érdekes az, hogy a baba számára a szülés ezért szintén nem fáklyás menet és mégis csak kikerül egy megszokott békés világból.

Ennek ellenére, amikor az anyjához kerül nagyon gyorsan (legalább is nálam mindkettő) megnyugszik, nézegeti az anyukáját, majd kicsit késöbb én is ávettem és nálam is békés volt és nyugodt mindkettő.

Persze, hogy rossz volt. Meg eleve az, hogy ugye nem uralod a helyzetet csak sodródsz.

De eleve, hogy ott vagy, van a párod számára egy stabil pont, fogod kezét, beszélsz hozzá, ez jó.

Ezt más módon nem lehet pótolni és ez csak ta tudod megadni.

Ha már ennyit teszel, akkor az hatalmas segítség.