Férfiak, akik ott voltak a szülésnél! Milyen élmény férfiként ott lenni, amíg a feleség vajúdik, és szül?

köszönöm, hogy válaszoltál!

rendes apuka vagy, de jó lenne, ha minden férfi ilyen lenne! :-)

Hát eléggé látszik a fájdalom.

Eleve én már ott kész voltam amikor sürűsödni kezdtek a fájdalmak és onnan még jó pár óra, hogy kórházba kell menni.

Ült és feküdt az ágyon, majd 20 percenkén összerándult, némán, de egy idő után már én is vele szenvedtem empatikusan, annak ellenére, hogy ő sztoikusan huzogatta strigulákat egy újság szélére és mérte az időt, egy hang nélkül.

Aztán fokozatosan erősödik a fájdalom egy kicsit megszokja az (férfi) ember ha lehet ilyet egyáltalán mondani.

Kórházi szülésnél aztán ha beindul gyorsan meg van az egész (viszonylag, ha probléma mentes). Az az igazán húzós szakasz, akkor persze nagyon megviseli a nőt és ez így nem is leírható, de akkor kell ott lenni és segíteni, már csak a jelenléteddel.

Ha ezáltal csak egy picit el tudsz venni abból a fájdalomból és stresszből, akkor már volt értelme a kezét fogni.

"...de azt mondta hazament és végig hányta az egész éjszakát. ..."

Hát ugye ahogy írtam korábban az első jó tanács:

Maradjunk a párunk fejénél. :)

Sziasztok!

Én nő vagyok és tudom nem ez volt a kérdés, de szeretném leírni: mikor bementünk a kórházba reszkettem a félelemtől egészen addig a pontig amíg be nem jött a férjem. Akkor megnyugodtam, mert biztonságban éreztem magam, hogy ő ott van, azt éreztem, hogy nem lehet baj, mert vigyáz rám.

Ő nem nagyon beszél erről, mert nem egy érzelmet kifejezős típus, csak annyit mondott róla, hogy majdnem felkiáltott örömében mikor meglátta hogy jön a feje búbja és hajas. Meg annyit, hogy néha megrémült kicsit, mert olyan volt mintha nem is lennék magamnál. Nem volt légyeges mit csinál, vagy mond, csak az hogy ott van. :)

Szia

A ferjem nem ul ide gepelni, de elmondta a kerdesre a valaszt, mert engem is erdekelt mit gondol :)

Azt mondja, hogy borzaszto latni azt a kuzdelmet, foleg, hogy nagyon hosszu vajudasom volt.

Azt mondja, hogy jo, hogy vittunk telefont es toltot is a korhazba, mert igy kicsit elterelte a figyelmet, hogy jatszott a telefonon (engem idegesitett, de csak addig amig nagyon be nem durvult a helyzet, mert akkor mar minden mindegy volt, hogy mi van korulottem es akkor mar O sem tudott jatszani, csak az ujjait tordelni).

Azt mondja, hogy nehez volt Neki (azt mondja rosszabb mint Nekem...hat latszik me nem szult), de nem hagyja ki a kovetkezo babank szuleteset sem semmi penzert :)

Ha minden jol megy ugyan igy vizbenszulest tervezunk :)

Azt mondja, most koktelokat is visz majd magaval :D....(gyagyas a ferjem)

Én igaz anyuka vagyok, de azt el tudom mondani, hogy a férjem mit mondott neki milyen volt, mert ő sokat nem tud gépnél lenni, is írni ide. :)

Nálunk bent volt a szülésnél, ez nem is volt kérdés szerencsére és én nagyon örültem is neki. Azt mondta, hogy neki az volt a legrosszabb, hogy nem tehetett semmit, csak fogta a kezem és bátorított. A tehetetlenséget érezte rossznak, és hogy szenvedni lát. Nem zavarta amúgy semmi más magában a szülésben, mármint amit látott odalent. :)

utolso vagyok: meg az lemaradt, hogy a ferjem vegig nezte ahogy kibujik a kislanyunk, de O ugye nem latta tisztan, csak a korvonalatakt, mert medenceben szultem es alig volt feny a szobaban, mert nagyon-nagyon zavart.

Tenyleg csak annyui feny volt, hogy a vedonok lassak hol vagyok, a vizsgaaltokhoz kapcsoltak villanyt, utanna ujra lekapcsoltak, mert nagyon konnyezett a szemem a fenytol es meg a fejem is megfajdult.