Hogy szoktassam le a kisfiamat a hisztiről, karonülésről?

Ne haragudj kedves Kérdező, de te nagyon szűklátású vagy! Azért, mert szültél egy gyermeket, azért még nem te vagy az Atyaúristen! Itt nagyjából mindenkinek van 1-2 vagy akár több gyermeke, mindenki elvégezte a gyermek mellett a házimunkát, stb, csak te csinálsz ebből ekkora problémát! Légy kreatív! Ne a gyereket akard elvadítani, rideg állattartásban nevelni már ilyen kicsi korában, csak azért mert neked aludnod kell. Ez nevetséges! Nem a kényelmeskedésről szól az anyaság! Ami neked kicsit távoli dolog, úgy látom! Gondolom csak az elvárások miatt szültél...

Ja és ha kicsit is utána olvastál volna a neten, vagy bárhol, akkor tudnád, hogy a későbbi szülő-gyermek kapcsolat igenis az első időszakon múlik! Ekkor alakul ki a gyermekben a szülei iránt a bizalom, a biztonságérzet, ami minden kapcsolat alapja! Azért mert tájékozatlan vagy még nem kell cinikusan hülyének nézni másokat!

Egyébként meg válaszolgatások helyett pl. mosogathatnál:)

Na jó. Szerintem itt nagyon kevesen hőzöngtek, a többség, nálad tapasztaltabb anyukák, azt szerették volna elmagyarázni, hogy ne várj el olyasmit, amire egy pici baba nem képes. De ha te mindent jobban tudsz a két hónaposod mellől, mint azok, aki 2-3-4 gyereket nevelnek, akkor kár volt feltenned a kérdést.

Ja, azért hallgat el a karodban, mert a csecsemőknek fél éves korig a testközelség ugyanolyan biológiai igényük, mint az evés vagy a meleg ruha. Nem én találtam ki, de ha a szakembereknél (pl. Ranscburg Jenő, én nála olvastam) is okosabb vagy, akkor tényleg nincs miről beszélnünk.

Sokan szidják a mai gyerekeket, hogy milyen neveletlenek, de valahogy úgy érzem, az lehet az oka, hogy már 2 hónapos korukban sem volt semmi kedvük a szüleiknek foglalkozni velük. :S

Ja, és hogy miért érek rá itt ülni? Mert hiába nem hagytam a fiamat csecsemőként sírni, most, másfél évesen remekül eljátszik egyedül. Az én "felkapatott" gyermekem...

Írásodból ítélve, neked nem csak a gyerekkel, hanem a világgal is nagy bajod van. Pár hónap múlva jön a kérdésed, hogy hová zárd a gyereket, mert mászik és nem tudsz tőle semmit csinálni...

Tök fölösleges volt a kérdésed, mert nem fogadod el a tapasztaltabb anyukák más véleményét.

...és igen, mindig csak akkor van szabadidőd, ha a babád alszik! Anya lettél - sok minden változott az életedben, fogadd el!

Ez még neked egy könnyebb időszak, minél nagyobb lesz, annál nehezebb lesz, mert egyre többet fog igényelni! Még ennél is többet!!!

1. válaszoló voltam

Igazán nincs mit! :)

Most miért kell itt hőzöngeni???Szűk látásmódról beszéltek, mikor ti nem fogadjátok el, más nevelési stílusát!!!???

Csak annyit, hogy egy panelban megnézem, hogy takarít valaki mikor alszik a gyerek!!Lányom minden rezdülésre fel kell.Így maradt mindig is a takarítás akkora amikor fent volt, és ez most is így van.Takarítsak éjszaka???Ez most komoly?Persze, akkor meg párom nem tud aludni, aki 4kor indul dolgozni, és lehet, hogy nem az én zörgésemre kíváncsi.Nehéz fizikai munkás, ezért délután mikor haza jön sem tudom a gyereket ráhagyni, mert fáradt és éhes.Így mire haza ér, rendet kell raknom, meg kell főznöm, ki kell mosnom ami kell, hogy délután ne zavarjuk apát.Figyelemmel kell lenni mindenkire, és azért mert gyerekünk született nem fogom ki csinálni magam idegileg.

Nekem nincs segítségem.Úgy könnyű gyerekkel rohangálni a kézben, ha van aki elmosogat, és megfőzi a pörköltet.

Már írtam neked, de még valami. Próbáltad már a hordozókendőt? A barátnőm fia hasonló volt, mint a te babád, ő fél éves koráig mindig magára kötötte, úgy csinálta a házimunkát. Amit így lehetett. Amit nem, azt akkor, amikor apa hazaért, vagy a gyerek aludt. Olyan baromi sok alternatíva nincsen, hacsak az embernek nincs bejárónője, de a többségünknek szintén nincs, mint neked.

3 hónapos kortól fogzott a fiam, akkor szintén sokat sírdogált. Adamo jellegű hintát vettünk neki, abba, ha beleraktam, nem sírt, így tudtam kicsit pihenni. Volt, hogy el is aludt benne. Vaterán volt újonnan 6e ft, egy hölgy varrja őket.

Hidd el, igaza van annak, aki azt írja, légy kreatív. Menj sorba, ötletelj, mi az, amire elhallgat a babád, és nem sír. Én nem egyszer lejtettem táncot a konyha közepén rádióra, kezemben a bébivel, és kopácsoltam fakanalakkal, csapkodtam egymáshoz 2 fedőt, stb. Nem biztos, hogy neki a mondóka, a csörgő, stb bejön. Kísérletezz, ismerd meg a gyerekedet. Még nem tudsz róla sokmindent, és ez így van jól, 2 hónap még nem idő.

Jah, ha te feszült vagy és nyűgös, rögtön leveszi! És akkor egész nap sír! Ha magadat helyrerakod, a babádnak is más lesz a közérzete! próbáld ki!

Még egy tipp: azt írod, sok tejed van. Érdemes lenne megmérni, hogy mennyit eszik egyszerre a babád, mert lehet, hogy nagyon sokat, és ezért fáj a hasa. Ha nekünk mindenre sírt és semmi nem volt jó, tutira a hasa fájt egyébként. Nem tudom, mire alapozod, hogy a te babádnak már nincs ilyen problémája!?

Jah, és nem vagyok szuperanyu, a hét napjaiból legalább 3-4X nem tudnék senkit beengedni, ha kopogna, mert nincs egy szabad székem, ahova leültetném a gyereket, vagy egy szabad poharam, amiben inni adnék a vendégnek, pedig 90 nm-en élünk... Ez a 1,5 eddigi év mégis pótolhatatlanul életem legszebb időszaka.

#24-es okoskának

Nekem sincs segítségem, én is panelban lakom, mégis meg tudom oldani, hogy rend legyen, el legyen mosogatva, és még a fiammal is tudok foglalkozni. Aki 19 hónapos, és a mai napig igényli, hogy sokat játszunk együtt, tanulgassunk dolgokat. Ami nekem nem esik nehezemre, mert én akartam őt, és nem tekintek rá első pillanattól fogva teherként! Ja, és nem tekintem magam szuperanyának, de úgy gondolom, hogy egy ügyes anyuka meg tudja oldani a házi munkát, a gyerekkel foglalkozást, de ehhez az kell, hogy ne keressen mindenféle kifogást, meg ne azzal legyen elfoglalva, hogy hú neki milyen rossz most. Önsajnálat helyett lehet hasznosabban is eltölteni az időt! Amúgy meg az én férjem is 4kor kelt, és 10re ért haza, amikor ilyen kicsi volt a fiúnk, most meg külföldön dolgozik, csak hétvégén van velünk, nagyik 60-100 km-re laknak, és mégis sikerül! Nem nagy ördöngősség, csak nem kell önsajnálással tölteni a hasznos időt!

Azt kellene ehhez tudni - és ezt te tudod igazán - hogy milyen habitusú a babád. Ha alapjában nyugodt, akkor megpróbálhatod azt, hogy a lakás egy-egy pontján kialakítasz neki egy kis kuckót, legyen az hinta, hordozó, kiságy, bölcső, stb. Ahol dolgod van, oda viszed a kuckójába. Visszanéztem a képeinket, a lányomat ennyi idősen már érdekelték az izgő-mozgó, hangokat kiadó játékok, úgyhogy minden kuckójára fel volt szerelve egy-kettő. Még a csillárról is lógott játék :) Szóval beteszed, mellé ülsz, elkezded neki mutogatni a játékokat, beszélsz hozzá, és ha azt látod, hogy belefeledkezett a bámulásába, otthagyod. Úgy tedd a játékokat fel, hogy hozzá tudjon érni, azzal is elfoglalja magát. Ha hív, mész, megnyugtatod, és meglásd, hosszabbodni fog az idő, amit így eltölt.

Ha hasfájós, sírós, érzékeny baba, akkor nincs mese, cipelni kell, ők csak így nyugszanak meg. Ezt rá kell tudnod.

Azzal is tisztában kell lenned, hogy amíg ilyen kicsi, akármilyen nyugodt, nem fog sokáig a jelenléted nélkül ellenni, és bizony sokáig ölbe kell még hordozni. Nekünk is sokáig cipelni kellett a kisasszony fenekét, de hát amikor ilyen érdekes a világ, és egy helyből nem sok minden látszik belőle :) A születésekor már gondoltam, hogy ilyen lesz, mert első naptól kezdve sarkig tárva van a szeme :) A házimunkát akkor csináltam, amikor aludt, jó alvókája volt, kisebb zajokra nem kelt fel, de pl. a porszívózást azt akkorra halasztottam, amikor apa hazaért. Szóval nyugi, nem mindig lesz ez így, igazából ha nekiindul felfedezni, onnantól kezdve jobban elfoglalja majd magát.