Nehezen maradt meg a Babám, egészségesen született. Más is érzett hasonlóan?

Mondjuk kezdj el félni attól, hogy túlzásba viszed az aggódást.

Ez nem csak neked árt, hanem a picinek és a család összes többi tagjának is.

Történetem hasonló a tiedhez.

Egy spontán vetélés után nehezen estem teherbe/6év,nagyon megviselt/A terhességet végigvéreztem,feküdtem a 3. hónaptól a végéig.Nagyon nehéz szülés után hazahoztam egy fertőzést kapott babát.Nem aludtam mert figyeltem lélegzik e és ezt mind a légzésfigyelő mellett.Ha rágondoltam a szülésre elsírtam magam,hogy milyen szerencsés vagyok,hogy nem lett beteg.Körülugráltam,nem tettem le és senkire nem bíztam.Még itt is tettem fel egy kérdést,hogy ez normális e.Persze mindenki azt írta depressziós vagyok :)Pedig egy frászt!Szépen lassan elmúltak ezek az aggodalmak,3 hónap kellett kb hozzá.Persze még mindig féltem a kisfiamat és körberajongom de csak normális szinten :)Biztosan nálad sem lesz semmi baj,amint elfelejted a nehéz szülést minden rendben lesz.:)Bocs,hogy hosszú lett,de én is így voltam és most egy boldog kiegyensúlyozott anyuka vagyok.

Gratulálok a babához és jó egészséget nektek!

Csak azt kell elfogadnod, hogy ami volt, "az már történelem", és előre kell nézni, előre kell haladni. A babád egészséges, szépen fejlődik, ez bizonyíték arra, hogy életrevaló és erős. Nem kell jobban féltened, mint a másik két gyermekedet, hiszen ő már bizonyított: akar és tud életben maradni, helye van ebben a világban, és a családotokban. Hozzátok tartozik, és nem lesz semmi baja!

Írom mindezt úgy, hogy fenyegető vetélés, kórház, majd 3 hónap fekvés után a 28. héten 1350 grammal született a kisfiam, és nem sok jóval biztattak. Akkor a sürgősségi császár után néhány órával, eszembe sem jutott, hogy életben maradhat szegény, annyira el voltam keseredve. De ő küzdött, 3 nap után le lehetett venni a lélegeztető gépről, számos fertőzés, szemműtét, 3 vértranszfúzió után 10 héttel később haza hozhattuk. Naponta többször volt még ekkor is légzéskimaradása, nem részletezem, mit éltünk át, amikor a nagyobbik gyerek szeme láttára sikítva ráztuk, forgattuk a babát, hogy vegyen végre levegőt.

És ami most van: egészséges, erős, 8200 grammos 10 hónapos a kis drágánk, felül, feláll, kapaszkodva lépeget, gagyog, integet, és egész nap mosolyog! :)

Ne félj, és felejtsd el a nehéz, fájó kezdetet, előre nézz, és mosolyogj a kicsidre, erre van most már csak szüksége! Erős voltál, hogy mindazt kibírtad, amin átmentetek, elszakíthatatlan kapocs van köztetek! Tedd egy képzeletbeli zsákba a múltat, és örülj a jelennek!

Jó egészséget nektek!:)

Én 1, 5 év orvoshoz járkálás után lttem terhes. Hát a terhességem nem volt vmi álom, még a 6.-7. hónapban is véreztem, aztán kinyíltam egy újnyíra, majdnem végig feküdtem. A 35. hétre született a babám, elkezdett leválni a placenta, sűrgősségi császár volt.Majdnem ki kellett venni a méhem egyébb rendellenességek miatt. A fiamnak "csak" egy folt volt a tüdején, valószínűleg lenyelte a magzatvizet, de 10 napi antibiotikum után rendbe jött.

Eleinte én is állandóan rettegtem, ha túl jól aludt már néztem vesz-e levegőt, mindenért aggódtam, de tényleg. Szerintem én voltam a gyerekorvosunk rémálma.

Most 6 hónapos a fiam, javult a helyzet. Bár olykor most is előfordul, hogy reggel ha nem kel fel a megszokott időben már megyek nincs-e gond, pedig van légzésfigyelőnk. De tudom, hogy ő egy kis harcos szellem, mert a sok bonyodalom mellett így is megmaradt, és egészséges. Talán ahogy tellik az idő úgy egyre jobb a helyzet. Hidd el idővel jobb lesz.

Kívánok nektek minden jót, és sok egészséget!