Első babás anyukák, ti vágytok már a következőre?

Nekem ugyanígy volt másfél évig hajtogattam mikor kérdezték, lesz e tesó hogy max akkor ha valaki megszüli helyettem, végigcsinálja az első 2-3 hónapot, akkor lesz másik gyerek:))(ennyire rossz élmény volt).

De aztán győzött a vágy egy kiscsajszi után:)

Szerencsére össze is jött, álom terhesség, álomszülés volt!! El se hittem:) semmi hasfájás, szépen szopizott, szóval amitől féltem egyáltalán nem vált be.

Neked is még bőven van időd hogy "meggondold" magad :))

Szerintem amíg az ember nem érzi 100%-osan hogy vágyik egy másik babára addig nem szabad bevállalni csak azért hogy legyen testvér, meg kicsi legyen a korkülönbség vagy ilyenek.

11,5 hós nagyon jó kislányom van.

Nem hisztizik, nem akaratos, nem kimondottan nyűgös, alszik éjjel 12-14 órát is és nagyon jó evő!Mindig is ilye4n volt, egész pici korától.

Szoptatni csak 8 hétig tudtam pótlással, aztán feladtuk.

Gyönyörű terhességem volt, császárral szültem.A vajúdást a halálos ellenségemnek sem kívánnám, a szülés utáni lábadozást sem!DE!

Mivel időközben kiderült, hogy az évekig tartó migrénemnek köze volt a fogamzásgátlóhoz, spirált pedig nem szeretnék, más megoldás nem maradt mint hogy vigyázunk.Eddig működött és ha jönne a következő örülnénk neki.

Tudatosan még nem szeretnék babát, mert a lányom pont abban a korban van, amikor minden érdekli, szétpakol én meg utána össze.Imádom nézni ahogy cseperedik, fejlődik, okosodik, reményeim szerint hamarosan el is indul.

Úgy gondolom, ha bölcsibe megy akkor könnyebb lenne egy kistesóval, bár sok anyukának van kicsi korkülönbséges babája, mégsem bolondulnak meg.

Mindig attól félek, ha becsúszna egy kistesó, akkor vele biztos nem úsznám meg a betegséget, az éjszakázást, a hasfájást és egyéb nyűgöket amiket a lányommal megúsztam és így nem tudnék kellőképpen a lányommal sem foglalkozni.

Ezért egyenlőre még várunk a dologgal, de a lelkem mélyén nem bánnám:)

Páromnak és nekem is 1-1 testvérünk van

Szuper kisfiam van, 2 éves múlt. Igaz, hogy éjszakáztunk, de egyáltalán nem volt fárasztó. Voltunk betegek is, persze, szinte minden megesett velünk. Mégis, ha kívánhatnék valamit, az egy kistesó lenne neki, bármennyi éjszakázás járna vele. Párom maximálisan mellettem áll, aktívan segít, fürdés játék ilyesmik. És most már látom a picimen is, ha egy babát látunk, pedig sokszor látunk, mert van a családban, hogy "haza akarja vinni". Olya nincs, hogy valamit ne adna oda, sőt, ha pl. csak 1 csokit kapnak, az első falatot ő dugja a baba szájába.

Szóval IGEN!!!

Én az első évben egyáltalán nem gondoltam ilyesmire, annyira el voltam foglalva azzal az eggyel is. (És ez általában gondot, aggodalmat jelentett.)

Aztán idővel már előjött a gondolat, de mivel közben elkezdtem egy sulit, jobban meggondoltuk, hogyan is legyen. Mi nem vagyunk kis korkülönbség-pártiak, de azért túl sokat se akartunk, mert az se olyan jó (elméletben). Végülis 4 és 1/4 év lesz köztük, de ez pont jól jön ki a lányunkra és a családi körülményeinkre nézve is.

Nagyon szeretnénk kistesót (tesókat), de a 21 hós lányom annyira leszívja minden energiámat, hogy egyelőre nem is nagyon gondolok még erre. Pedig ideje lenne.

Gőzöm sincs, hogyan bírnék most vagy a közeljövőben 2 gyerekkel.

Kedves kérdező!

Férjedet illetve mit vársz? Gondolom dolgozik, gondolom nem is napi 8 órát, mint mostanában az szokás.... gondolom éppen ezért nem éltek rosszul.

Gondolom az alapvető dolgokat megcsinálja ha megkéred, akkor meg mit vársz még? munka mellett lásson el titeket?

A háztartás alapvetően az anya feladta.

A feladatmegosztás egyébként valóban konfliktusforrás lehet, valóban ismered a családját?