Hagytátok valaha, hogy álomba sírja magát?

Ranschburg Jenőtől idézek, miért ne hagyd sírni a babádat:

"Ha egy kisbabát letesznek, és nem veszik fel, amikor sír, azzal azt tanítják neki, hogy ő nem fontos, a jelzései sem fontosak, nem érdekesek és egyáltalán nem érdemes szólnia, ha valami baja van. Azt hiszem világos, hogy ez hova vezethet. Valóban megtanulja a kicsik nagy része néhány nap alatt az új „rendet”, a kérdés az, hogy valóban ez-e a cél. Sok szülő értetlenül áll később a két-három, vagy hat-nyolc, tizenkét-tizenhat éves gyermeke ellenszenve, idegensége és agresszivitása előtt. Sajnos a szülők nem hozzák összefüggésbe azt, ami pedig nyilvánvaló. Ahol hiányzik a csecsemőkori ősbizalom, ahol nem alakul egészségesen a kötődés, ott bizony később is nehézségekre lehet számítani. A korai kötődésnek nevezett kapcsolat ugyanis éppen az első években épül ki a gyermek és gondozója (édesanyja/édesapja) között. Minél többször kap jelzéseire, éjjel és nappal egyaránt, megfelelő választ, minél inkább kielégítik alapvető szükségleteit, annál inkább biztonságban érzi magát, annál inkább lesz bizalommal a külvilág és gondozói felé. Azt is megtanulja ezáltal, hogy ő törődésre érdemes, szeretetre való kis lény. Ezt nevezik ősbizalomnak. A gyermeknek egyéves korára már határozott képe van a külvilágról és saját magáról is, erre is gondolni kell, amikor az első közös hónapokat töltjük.

Az első évek hamar elszállnak, kisbabánk elindul, önállósodik, felfedezi a környezetét. Egykettőre óvodássá, majd iskolássá cseperedik. Mire feleszmélünk, már kamaszodik, és hiába ölelnénk magunkhoz, hiába tudnánk szívesen csak néhány órára is testközelben, már rég kinőtte ezt az igényét, s a helyünket lassan mással kell megosztanunk, barátokkal, szerelmekkel. Hol van már az első hónap, mikor úgy éreztük, sosem múlik el ez az idő, amikor csak testünk tudja jóllakatni, elaltatni, megnyugtatni"

Emberek, ne keltsünk már fölösleges bűntudatot egymásban!!!

Nagyon álszent az az ember, aki még sohasem merült ki a gyerekétől és sohasem haragudott rá és reagált dühből! Ilyen anyuka nincsen, aki ilyet állít magának is hazudik. Ranschburg Jenő mesterem, tanárom volt, minden szavát tisztelem. De! Ezek a mondatok arra utalnak, hogy nem jó reagálási MÓD, ha így teszünk és nem arról szól, hogyha az anyukának egyszer-kétszer elszakad a cérna, akkor sérült lesz a gyerek és bizalom vesztett.

Álszent anyucitól sokkal jobban sérül elárulom. Aki nem őszinte hozzá, nem mondja meg neki, hogy igen anya most már nagyon fáradt, anya már dühös. Ezt hívják kettős kötésnek: mást mutatok kívülről, mint amit érzek. A piciknek baromira jó antennái vannak, hogy ezt levegye és jól megzavarja. Elárulom, hogy a későbbi személyiségzavarnak melegágya ez...

Kérdező kedves: a bab valószínűleg azért sírdogál, mert érzi, hogy rossz a hangulatod, nem érzi magát ettől biztonságban. Nyugodtan mondd meg neki, hogy anya picit szomorú, vagy éppen dühös és emiatt most picit türelmetlen is. Attól még nagyon nagyon szereti őt!

6 hónap felett időnként lehet sírni hagyni a gyereket, ilyen extrém helyzetekben pl. De biztos vagyok benne, hogy a hangulatod miatt teszi. Erről kell megnyugtatnod, hogy anya ott van neki, akkor is ha dühös. Jó, hogy picit nyitva hagytad az ajtaját. Az sem baj, ha egy délutáni alvás kimarad. És az sem gond, ha húzol egy pici határt neki, a játékidőnek is. Ez egyre inkább így kívánatos. Meg kell tanítani őt egy picit egyedül is ellenni.

Ellenben nem tarom jó ötletnek, hogy cicin alszik el. Jobb, ha a saját ágyában alszik el magától. Én fokozatosan erre szoktatnám rá. Nem fog ettől sem sérülni ne aggódj! Viszont önállóbb lesz, ami nektek sem hátrány. Majd írj, hogy alakult.