Férfiak! Akik terhesen, vagy kicsi gyerekkel hagytátok el a párotokat egy másikért, észbe kaptatok valaha, hogy mégis a család a fontosabb? ha igen minek a hatására? Békültetek ki akár évek után is?

Volt egy nő ismerősöm, aki fiatalon minden bulipartnerével összefeküdt, majd terhes lett, de egyik pasi se vállalta mai napig, évekkel később külföldre ment a gyerekkel, és ott férjhez ment, mindannyiuknak jobb így, az ismerős pedig megtanult a gyerek mellett - úgy, hogy magára maradt - felelősségteljes életet élni...

Ezt azért írtam le, mert nem minden esetben egyedül a pasi a hibás, és van, hogy a gyerekről csak a nő dönt, akkor meg ne csodálkozzon.

A család az, ahol szeretnek, akár van vérségi kapocs, akár nincs. És azok a vérrokonok, akik csak kihasználnak, nem család.

A mai nők CSAK a férfiben látják meg a hibát,saját magukban nem!

Egy házasság nem akkor jó,ha éjjel-nappal szexelnek! Alkalmazkodni kell egymáshoz,megoldani a gondokat,és ha jól működik a kapcsolat CSAK AKKOR vállalni gyereket.

Mindig hibás mindkét fél,ha tönkremegy a házasság! ( Az alkohol,vagy az agresszió kivétel.) De ilyen emberrel nem is lenne szabad kapcsolatba lépni,gyereket szülni pedig végképp nem.

A nőknek tudomásul kellene venni,hogy a terhesség és a szülés a nőknél természetes folyamat,ezért nem kellene külön hódolatot elvárni. Az elején természetes a rosszullét,és a szülés sem éppen leányálom.de nem trauma,mint egyesek állítják. Sokan ha terhesek lesznek,unalmukban csak sajátmagukkal foglalkoznak,hisztiznek,mert "dolgoznak a hormonok.". A veszélyeztetett terhesség más lapra tartozik)

Anyáink,nagyanyáink is voltak terhesek,és szültek gyereket. Nekik is voltak hormonjaik,de nem értek rá törődni vele,mert nappal dolgoztak a munkahelyükön és este várta őket a háztartás.

A gyereket pedig OKOSAN nevelték. Ők a párjukkal aludtak, a gyerek meg az ágyában. Nem szoptatták óránként,nem vették fel,ha megnyikkan, az első hónapokban már leszoktatták az éjjeli evésről. Nem kaptak idegrohamot,ha netán sírt a baba,és mégsem lett egyetlen gyerek sem lelkisérült. Hagyták egyedül játszani két evés között,és nem lett hisztis gyerekük. Kénytelenek is voltak vele,mert a házimunkát nem tudták volna elvégezni,ha állandóan kézben van a kicsi,és ők sem tudtak volna másnap dolgozni,ha éjjel 1-2 óránként felkelnek a gyerekhez.

Az igényszerinti szoptataás nem azt jelenti,hogy állandóan szoptatni kell,hanem azt,hogy nem szabad ragaszkodni mereven a 3 óra elteltéhez! A baba gyomrának megkell emésztenie a tejet,és ehhez idő kell! Kevésbbé lesz hasfájós,ha rendszer van a szopiban.

Ha az anyuka a párja helyett a babával alszik,ha állandóan csak vele törődik,a férjével pedig nem (a tiszta ing nem elég törődés),ha csak a gyerekről beszél vele, az apa gondjai nem érdeklik,ha az apa éjjel nem tud a gyerektől aludni,akkor ne csodálkozzon az ilyen nő,hogy a férj besokall!

Tudomásul kellene végre venni,hogy a gyerek és az apa EGYFORMÁN FONTOS ! Lehet és kell is a picit szeretni,de nem szabad őt az élete értelmének tartani.

30 év házasság és 3 gyerek utáni tapasztalatom.

A 07:01-es sok igazságot ir, különösen ami a mai anyák viselkedését illeti. A nök már több ezer - vagy millió - éve szülnek gyerekeket, de soha nem volt olyan, hogy CSAK a terhesség meg s kisebb-nagyobb gyerek volt az, amivel foglalkoztak. Ugyanis minden nönek dolgoznia kellett - ha mást nem , háztartást vezetni, és ez régebben nem annyi volt, hogy veszek a boltban ilyen-olyna zacskós kaját, meg bedobálom a ruhát a mosógépbe. Ahhoz, hogy ne fagyjanak meg, elöször be kellett gyújtani (esetleg fát hasogatni is), behordani a kamrából a tüzelöt, a kertböl az ebédhez való zöldségeket, a kertben minden munkát elvégezni, az állatokat megetetni, a tüzhelyen melegiteni vizet a mosáshoz-mosogatáshoz, a ruhákat kézzel mosni, öbliteni, kicsavarni, kiteregetni az udvarba (csuromvizesen!), szenes vasalóval vasalni, IDÖRE ebédet/vacsorát késziteni és este tiszta lakással, ruhával, meleg étellel várni a férjet, ha szült, akkor másnap már dolgozott tovább (mert nem volt más lehetösége). Ennek ellenére nem haltak ki az emberek, nem volt több lelki sérült, mint ma, hanem éppen forditva.

Akkor a férjek sem hagyták el a családot, mert egyrészt ha megteszik, akkor anyira elitélték volna öket, hogy gyakorlatilag lehetetlen lett volna az életük - de igazán eszükbe sem jutott, mert volt felelöségérzetük (kev´se kivételtöl eltekintve).

Az meg, hogy az érzelmeknek nem lehet parancsolni - ez ma divatos magyarázat. Aki ENNYIRE nem tudja magát fegyelmezni, az ne akarjon családot meg gyereket, mert ha már vannak, akkor nincs helye - külsö személy felé - érzelmeknek.

Ha nem lenne ennyire akceptált az ilyen magatartás, akkor sokkal kevesebben mennének ezen az úton.