Együtt maradnál férjeddel csak azért, mert a gyerrmekkel imádják egymást? Viszont téged a jelenléte is idegesít?

Azt lehet tudni, hogy mi az oka annak, hogy a jelenléte is idegesít az apukának? Mi rosszat tett? - mert gondolom csak csinált valamit, ha ennyire ingerel. És mióta vagytok együtt? Mennyi idős a gyermek? Nem kellene először megpróbálni helyrehozni a kapcsolatot - ha lehet - és utána ilyeneken gondolkozni?

Szerintem ne ítélkezzünk, amíg ezt nem tudjuk.

Csatlakozom az utolsóhoz! Nálunk ugyanez volt a helyzet! Bárcsak elváltak volna. Életem legszebb napja az volt, mikor kollégiumba kerültem,a második, mikor különköltöztem a férjemmel, aki akkor még csak a barátom volt.

Kérdésre válaszolva eszembe sem jutna vele maradni, he eljut egy olyan pontra a házasságunk, hogy csak ba..gatni bírjuk egymást és veszekedni, és semmi nem jó. Lehet megpróbálkoznék valami családterápiával, de csak azért mert szeretem. Ha már a szeretetet sem érzem, az a veszett fejsze nyele, csak a gyerekek látják a kárát!

4. válaszoló! Ha Te előre tudnád hogy elesel, nem ülnél le inkább. Szerintem senki nem úgy indul neki egy házasságnak, hogy na akkor × év múlva elválok. Én 10 éve vagyok együtt a férjemmel, voltak/vannak hullámvölgyek, de szeretjük egymást. Viszont volt már, hogy azt hittem megcsal (gyerekek után) na az lett volna az utolsó együtt töltött napunk. Nem tudnék együtt élni egy olyan emberrel, aki másnál keresi azt amit tőlem is megkap!