Hogyan emlékszel vissza a gyermekeddel töltött első hónapokra? Nehéz volt? Inkább pozitív vagy negatív emlék?

Lányom hasfájós, refluxos, érzékeny baba volt kicsinek. 7 hónapos koráig üvöltött. Olyan napi 10 órát sírt végig. Többször voltunk vele dokinál, kórházban, konkrét betegség szerencsére nem derült ki.

Viszont életem legnehezebb 7 hónapja volt az. Az aggódás miatt és azért, mert a sírástól azt hittem szétszakad előbb-utóbb a fejem.

Többen írják, hogy milyen könnyű az első pár hónap, amíg csak alszik és eszik...hát nálunk ilyen korszak nem volt sajnos.

Nem mondom, hogy negatív emlék, mert a babám minden tekintetben pozitív dolog az életemben. Csak hát nehéz volt.

Most amúgy másfél éves, és egy vigyori, aranyos, boldog gyerek. Még jó, hogy ő nem emlékszik. :)

Első és harmadik baba, iszonyú nehéz volt, inkább negatív vágtam a centit hogy nagyobbak legyenek...

A másodiknál egyértelműen pozitiv csak jóra emlékszem:)

1. átlagos,2 óránként kelő baba volt,bár elég hamar rászokott az éjszaka csak 2x kelésre! Imádtam babának is gyerek :-) A fogzást fel sem vette :-)

2. óránként kelt enni az első két hónapban,utált fürdeni,csak az volt jó Neki,ha rajtam lehetett,vagy a babakocsiban tologattuk nappal. 2-4 hónapig angyal volt,majd amint betöltötte a 4. hónapot,rossz alvó lett,de nagyon!! Néha még most is előjön Nála,de már sokkal jobb! :-) A fogzás Őt sem viselte meg :-)

3. Világ jó baba!! :-) Bár Ő is utált fürdeni,de más "gond" nem volt Vele. Imádom bébi! Már 2 hónapos kora óta átaludja az éjszakát. Egy fogacskája 1 hete törte át az ínyét,de az alvókája ugyan olyan :-) Imádom baba!! :-)

Üdv: 3 lányos

Nagyon nehéz volt, most, hogy 9 hós, sokkal könnyebb.

6 hós koráig, amíg meg nem tanult stabilan ülni, addig keserves volt, mert mindig sírt, hogy vegyem fel.

De amint biztosan tudott ülni és helyet változtatni, azóta elvan magában is, és nekem van időm mással is foglalkozni.

Viszont az nagyon hiányzik, hogy olyan cuki kis béka volt picinek. EGy napra örülnék, ha megint olyan kicsi lenne. De csak egy napra! :)

Az első 3 hónap maga volt a pokol. :(

Hasfájós volt, nem szopott, nem volt tejem emiatt mindenki! megalázott és bántott. Állandóan üvöltött én pedig hiába próbáltam meg mindent nem tudtam segíteni. Többször voltunk kórházban. A tehetetlenségbe majd beleőrültem.

Azután mikor úgy tűnt helyrerázódunk jött a fogzás...7 hónaposan légzésleállásos lázgörcs. Szóval az első 1 év nagyon nehéz volt végig.

Most már könnyebb, beszél-eszik mindent, meg tudja mondani, ha valami fáj, rossz stb. Bár most is előfordul lázgörcs amikor beteg de sajnos már kénytelen rutinból teszem a dolgom amikor kell.

Imádom a kislányom, de nem vállalok több gyereket. A csecsemő korszaka egyértelműen negatív emlék. Most kezdünk igazi anya-lánya kapcsolatba rázódni.

Én most töltöm a 3. hónapot a babámmal. Nagyon jó kisfiú, szépen eszik, talán két napig fájt a pocakja, talán 2-szer kellett lázmérőzni, az oltástól nem lázasodott be, már az első héttől éjszakát végigalussza, nem kell fel enni, napközben is elvan a kiságyban, így tudok mindent csinálni, Anyukám rengeteget segít.

Viszont, mivel egyedül nevelem (apukája nem akarta Őt és engem sem) így nagyon nehéz. El kell járnom dolgozni és sokszor még amikor itthon vagyok is dolgozom. Úgy érzem, nem tudok vele eleget foglalkozni, nagyon fáj ez nekem... Nem tudom átélni az anyaságot, pedig ilyen szép, egészséges jó gyermekkel egy áldás. (amúgy is az)