Csak negem zavar hogy ilyen a ferjem?

http://www.gyakorikerdesek.hu/csaladi-kapcsolatok__egyeb-ker..

Fusd át, ha gondolod, itt egy másik kérdésből alakult ki egy kis vita, amiből választ találhatsz a kérdésedre.

Az sokszor igaz hogy egy férfi még nem tud mit kezdeni egy pici babával,de az hogy fél órát sincs el vele nagyon gáz!!!

Nekem a soraidból az jött le hogy nincs minden rendben ezzel a kapcsolattal! (bocs ha tévedek)

Az én párom is eljátszodta már ezt velem,hogy ő dolgozik én meg csak itthon vagyok. Erre én egy napra ráhagytam a lányunkat. Reggel mentem este jöttem. Soha többet nem mondta hogy én "csak itthon vagyok"!

a férfiak nem igazán tudnka mit kezdeni egy babával. tipikus, hogy azt várják, hogy majd együtt focizhassanak.

azt már biztosan elfelejtette, hogy milyen volt, amikor a nagyobbik baba volt.

dwe elég gáz, hogy ennyire beletojik az egészbe. ahelyett, hogy hétvégente a családjával lenne....

Mindenképpen komolyan le kell vele ülni beszélni, mert ennek nem lesz jó vége. Akár segítséget is kell kérni családterapeutától. Nem kell rögtön a válást latolgatni, ahogy többen is írták, mert egyedül még nehezebb lesz.

Ha nem sikerül kettesben leülni vele, akkor egyszer közöld vele, hogy másnap neked halaszthatatlan dolgod lesz és hagyd otthon a 2 gyerekkel. Intézzen mindent ő, írd le egy papírra, hogy mi az aznapi sürgős teendő. Még mielőtt bárki felkelne, másnap menj el, nehogy meghiúsuljon a terv. Ezek után én csak késő délután mennék haza. De lehet nagyon jó lenne, ha ez a nap a nagyobbik fiaddal telne és akkor vele is tudod javítani a kapcsolatod. Ők meg ketten otthon lennének. Ha a pici tápszeres, akkor a kaja biztosítva, ha meg nem, akkor hagyj otthon lefejt tejet. Mivel 6 hónapos, gondolom, hogy már hozzátáplálsz, azt is meg lehet oldani.

Ha az elsőnél nem volt gond, akkor biztos itt is megoldja.

Meg lehet, hogy hiányzol neki te is, mind testileg, mind lelkileg, mint nő.

Szerintem nálatok is - mint általában mindenhol - kettőn áll a vásár. Nem állítom, hogy nincs hiba a férjedben, de benned is van!!

A férfiak egy jó része képtelen a pici babával mit kezdeni - tapasztalatból mondom. Két gyerekünk van, most várjuk a harmadikat. Az első babánál a férjem teljesen kivonta magát a dolgokból. Először én is lázongtam magamban, aztán megértettem, hogy tele van bizonytalansággal e téren, fogalma sincs, mit kéne kezdeni azzal a kis csomaggal és oltári megkönnyebbülés ám, hogy ott van az anya és megoldja. Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy az a kötődés, ami anya és gyermeke között 9 hónapig alakul, az az apánál nincs!!

A lányunkkal nagyjából másfél éves kora körül tudott a férjem először "értelmes" időt eltölteni, de hagyott ott engem két hetes újszülöttel azért, mert két napra elment vitorlázni a haverokkal a Balatonra... Mire két éves lett a lányunk, kezdett egy kicsit apává válni, de igazából az utóbbi bő fél évben (3 és fél most a leányzó) lett nagyon jó a kapcsolatuk.

A fiunk születésénél már picivel jobb volt a helyzet, szerintem azért, mert legalább fiú lett és ha más nem is, az apai büszkeség ott volt. Én meg rutinosabb voltam, simán a kezébe nyomtam apának a picit, hogy tessék, büfiznie kell, én meg altatom a nagyobbat (2 éves volt ekkor a nagyobb). De ettől még nem tudott vele "beszélgetni", nem tudott vele mit kezdeni sokáig! Még fürdetni sem fürdette, féltette. Egyéves elmúlt a fiunk is, amikor már elkezdte fürdetgetni.

Hétvégente az én férjem is eljárt ide-oda - ő leginkább horgászni szeret, oda jár rendszeresen. Úgy éreztem és a mai napig úgy érzem, hogy amíg rajta múlik a megélhetésünk, amíg ő idegeskedik azon, mit hogyan csináljunk anyagilag, hogy jó legyen, ő túlórázik, stb. addig a legfontosabbat, amit családfőként tehet, meg is teszi.

Hétvégén mi azért vagyunk elég sokat együtt, mert én a kezembe vettem a szervezést és programokat csinálunk. De mindig hagyok neki időt arra is, hogy a saját szenvedélyeinek hódoljon - igenis szüksége van rá az egész heti robot után!

Azt írod, hogy neked még hétvégéd sincs: ne haragudj, de akkor valamit baromi rosszul csinálsz! Van egy nagy fiad, aki már képes egyedül öltözni, wc-re menni, ha elérakod a kaját, meg tudja enni, vélhetőleg még meg is fürdik egyedül. Hét közben iskolában van (vagy ha évvesztes netán, akkor oviban), te meg nem tudsz egy féléves baba mellett kikapcsolódni??? Azt mégis hogy csinálod???

Nekem be nem magyarázza senki, hogy két gyerek mellett - pláne ekkora korkülönbségnél - bele kell halni a melóba. Nekem a két kicsi mellett is simán belefér minden és jut idő arra, amit szeretnék. Pedig nálam sincs elhanyagolva egyik gyerek sem, sokáig szopiztak, ölben aludtak (a kicsi sajnos másfél évesen leszokott a szopiról a pocaklakó miatt, a nagy majdnem hároméves koráig szopizott, tandemben a kicsivel), sose hagytam őket sírni, 3 éves elmúlt a nagyobbom, mire átaludt végre egy éjszakát, szóval nem extraszuper, hanem teljesen átlagos gyerekek, átlagos igényekkel. Ezt csak azért írom, hogy ha így befért melléjük a házimunka, a kert, az intéznivalók és mégse volt soha gondom azzal, hogy beülhetek-e egy kád vízbe, vagy megnézhetek-e egy jó filmet, elolvashatok-e egy jó könyvet, elmehetek-e (gyerekekkel együtt persze) egy jót dumcsizni a barátnőmmel, stb.

A másik: ha folyton ki vagy akadva valamin, ha elégedetlen vagy, netán piszkálod a férjed amiatt, hogy mit nem csinál, nem sok kedve lesz veletek lenni, az tuti. Ő nem egy házisárkányt vett el vélhetőleg... Fontos, hogy csinos legyél otthon is, hogy tudjatok beszélgetni a gyerekeken kívül másról is, akkor lesz kedve esetleg motorozás helyett hétvégén veletek programot csinálni.

Mi már pár hetes babával is csináltunk programokat, igyekeztem, hogy ne laposodjon el a kapcsolatunk akkor sem, ha pici baba van itthon. Cserébe a férjem is elkezdett változni - mára simán mondhatom neki, hogy vigyázzon két órát a gyerekekre legyen szíves, mert ki szeretnék menni lovagolni, vagy szeretnék most egyedül vásárolni menni, mert nézni akarok egy új cuccot magamnak....

Családdá válni nem könnyű és mindkét félnek le kell tenni az asztalra dolgokat. De ne mondd azt, hogy neked hétvégéd sincs, mert ha valóban így érzed, akkor nem lett volna szabad még egy babát bevállalnod. Nem hiszem el, hogy te reggeltől-estig robotolsz, vagy ha igen, akkor át kéne gondolnod a napjaidat, mert valamit baromi rosszul csinálsz. Egy kisbaba szokott aludni, a nagyobb van olykor házon kívül, minden gyerek elvan ideig-óráig magában is, házimunka kizárt, hogy napi két óránál több legyen, de akkor már ragyog a lakás, ebédet föltenni nagyon max. félóra, feltalálták a mosógépet, sőt, most már a mosogatógép is elég általános (nem tudom, neked van-e, de óriási segítség), tehát bőven kéne jusson időd önmagadra. Meg a férjedre, meg a kapcsolatotokra, mert itt alapvetően azzal van baj szerintem. A férfiak akkor menekülnek otthonról, ha ott nem kapják meg azt a testi-lelki-szellemi közösséget, amiért megnősültek. Neked kell változtatni, hogy ő is változzon.

Tapasztalatból mondom.