Akinek nagyon sírós babája volt segítsen, mert úgy érzem teljesen egyedül vagyok! Tényleg csak az első 3-4 hónap ilyen nehéz? Tényleg elmúlik idővel? De legalábbis javul a helyzet mert úgy érzem tarthatatlan ez az állapot!

Az enyém olyan volt (szintén lány) hogy csak cicin nem sírt jóformán :)) de ez három hónapos kora körül majd változni fog, persze. Kinyílik neki a világ, és egyre jobban érdekelni fogja minden. DE ha tényleg semmi baja (orvos is látta, nem a hasa fáj, illetve ki lehet zárni, hogy semmije se fáj, nem azért sír) akkor azért bizony bele kell gondolni, hogy lehet, hogy ő ilyen természet. A saját lányomból kiindulva mondom. Ő már 13 hónapos azóta és ugyanolyan kis akaratos, "erőszakos" mint az elejétől bármikor, tehát ha valami nem tetszik vagy valamit akar (mindkettő igen gyakori, kedvtől függ, de mondjuk átlag 15 percenként :DD ) akkor elkezd sírni, nyüszíteni, visítani, stb stb. Pedig nagyon nagy türelemmel és szeretettel vagyunk irányába, amit viszonoz is, mert édes kis bújós baba, de ha kell fegyelmezzük is, és azt is megérti ha valamit nem szabad neki, de az erejét azért csak fitogtatja ő is. De picinek szinte ugyanaz volt amit most leírtál a te babádról. Tehát mondom, ha egy cipőben járunk, annyit tudok mondani, könnyebb lesz sokkal, de a gyerek vérmérsékletén ezt a magatartást mindig fogod tapasztalni. Egyébként nálunk a hordozókendő bejött nagyon, anno volt neki is egy hosszú időszak hogy csak sírt a babakocsiban (aztán ez is jóra fordult), de nekünk is csak úgy jött be a kendő ha sétáltunk kint az utcán, aludt is benne, de lakásban utálta. Most van hátul hordozós Manduca-nk, itthon is felkötöm benne néha amikor már nagyon nyűgös és azt akarja vegyem fel, és ebben most el is alszik itthon is, és közben tudok főzni, vagy akármit csinálni.

Kitartás! És még egy: próbálj meg egy aránylag szigorú napirendet tartani, ha megszokja hogy a dolgok hogyan következnek egymás után kiegyensúlyozottá válik. Persze a napirend is változik hónapról hónapra, ha éppen többet vagy kevesebbet alszik, de az étkezésekkel, fürdéssel, alvással már meg lehet adni egy keretet, és akkor valahova beleilleszted a sétát/sétákat, és már kész is a nap, és jó ha mindig így van, akkor nyugisabb lesz lehet. Mi nagyon sokat szopiztunk fekve a nagyágyban összebújva, ezt is nagyon szerette, a mai napig is. Ha csak kézben van el a babád, akkor ő is ilyen aki nagyon igényli a test kontaktust. Ha ez kell neki, adjátok meg neki szerintem. Idővel majd egyre inkább le akar majd menni a földre, gondold el, még pár hónap és mászni fog , szétpakolja neked az egész lakást, akkor majd az lesz a baj :) de legalább nem fog vonyítani állandóan. Még pici nagyon, de hipp hopp meg fog nőni, meglátod.

A kisfiam ugyan nem volt ennyire sírós, de rengeteg problémával kellett szembenéznünk, míg pár hónapos volt csak.

Első baba volt, minden új volt nekünk, tapasztalatlanok voltunk. Egy ideig felcserélte az éjszakát a nappallal, hónapokig keserves volt az etetése, itatása, 4 hónaposan kórházba került, soha nem aludt el egyedül, nagyon sokáig nem tudtam tőle mozdulni sem, mert semmi nem kötötte le, szóval nagyon nehéz hónapok állnak mögöttünk.

De aztán egyre jobban megismertük, szépen lassan minden problémára megoldást találtunk.

1 éves kora óta pedig határozottan sokkal könnyebb. Már másfél éves és még sokkal könnyebb.

Nagyon sok kitartást kívánok, hidd el lesz jobb is és könnyebb is!:)

Szia!

Először a hordozókendőt szerettem volna írni, de látom, azon már túl vagytok. :(

Nekem a fiam volt ilyen. Egy pillanatra sem lehetett egyedül hagyni, ha letettem csak annyi időre, amíg elmentem volna wc-re, már sírt. Tanácsot ha akarnék, sem tudnék adni, nekünk is az idő segített. Amikor már kúszott-mászott jobban el tudta foglalni magát, de a mai napig rengeteg foglalkozást igényel, és az átlagnál szerintem jóval hisztisebb. Most 2 éves. Cserébe azonban egy hihetetlen kedves, szeretetre méltó kisfiú, rengeteg ölelést, puszit kapok tőle, a kishúgát is imádja.

A kistestvér születése előtt izgultam egy kicsit, hogyan fogok két ilyen temperamentumú gyerekkel bírni, ehhez képest a kislányom maga a nyugalom szigete, most hat hetes, már vagy tíz perce nézeget a járókában egy hang nélkül. El sem hiszem, hogy ilyen is van. :)

Mit mondhatnék? Kitartás, eszméletlen nehéz, de hiszem, hogy ha kibírod, meghálálja a gondoskodást.

Sajnálom hogy nem tudok neked semmi vigasztalót írni,csak leírom milyen volt a kislányom!:((( Nekem az első év volt reménytelen,ahogy elkezdett járni egyre jobb lett!

Nagyon nagy súllyal született(4950g),szóval elég fejlett volt. Nem volt sárga semmi! A csecsemőkora egy rémálom volt. Ugyan azokat mi is átéltük a párommal amiket leírtál,azzal a különbséggel hogy a lányom éjjel sem aludt.

2,5hónapos koráig kizárólag anyatejjel etettem,amit utólag meg is bántam,mert mint kiderült soha nem volt jóllakva és azért is sírt! És szopizni is lusta volt. Én azt akkor nem sejtettem,mert belém beszélték hogy csak az anyatej a jó,és mindenáron. Már olyan is volt hogy fél óránként a cicin lógott. Utána kapott tápszert.

Hasfájós volt,bukott,egész nap ölben volt el,éjjel,és hajnalban is ringatni kellett mert csak ordított. Minden lehetőséget kipróbáltunk,semmi haszna nem volt!

Nappal nem aludt,éjjel 1-2óránként kelt,totál kiborultam. úgy éltem mint egy zombi,a párommal is csak veszekedtünk,ő is kimerült és ideges volt! Volt hogy egész nap nem ettem,és wc-re is úgy mentem hogy közben ordított. Úgy aludt el hogy ment a porszívó,vagy a hajszárító,éjjel is.

Elvittük orvoshoz,olyan 4hónapos lehetett. Gasztrodokihoz,neurológiára,alvásközpontba,egy éjjelt voltunk megfigyelésen. Sehol nem találtak semmit,egészséges testileg,lelkileg. Aztán megkaptuk hogy ilyen a természete,fogadjuk el! Ő ilyen kétemberes gyerek.

Most 26hónapos,és egy örökmozgó,semmitől és senkitől nem fél. Az éjszakákat már átalussza,de 9óránál nem alszik többet. Nappal max 1,5órát alszik egyszer.