Ti is érzékenyebbek vagytok azóta, hogy gyereketek van?

Ez tényleg igaz.És kifijezetten gyenge idegrendszerű.

14,12,9,2 éves gyerkőcök anyukája

Igen, én soha nem szoktam meghatódni, vagy sírni. De az anyák napi ünnepségen majdnem elbőgtem magam. Ha meg látom, hogy beteg a gyerekem, vigasztalhatatlan vagyok.

5 hetes volt a kicsikém, amikor kórházba került, mert annyira elkapta egy nátha, hogy majdnem megfulladt. Végigbőgtem az egészet. A nővérkék totál hülyének néztek, amikor ott ültem az egyébként gyönyörű és csak kicsit beteg gyermekem mellett, s bőgtem mint az állat. Mellettünk meg feküdt egy Down-kóros kisfiú. (Az ő anyja be sem jött még látogatni sem.) Azt biztos nem éltem volna túl, ha fogyatékos a gyerekem.

Ennél én sokkal komolyabban megváltoztam. Ha valami rosszat, hallok, vagy látok a tévében, ami gyerekekkel kapcsolatos, úgy érzem, hogy meghalok egy kicsit. Napokig nyomaszt a borzalom amit láttam. És akkor ezek még "csak" idegen gyerekek. De képes vagyok egy filmen is zokogni, akár még fél nappal később is, ha eszembe jut.

A tesóm elmesélte a kisfia anyák napi ünnepségét és én azon is bőgtem. Pedig ott sem voltam!

Azóta vagyok ilyen érzékeny, amióta megvan a kisfiam.

Óóó ne haragudjatok, de akkorát nevettem, mert az első hozzászóló a számból vette ki a szót az utolsó mondatával:-))

Amúgy igen, én is érzékenyebb vagyok, az én tesóm is csak mesélte, hogy mi volt náluk anyáknapján az isiben, én meg úgy zokogtam mint a záporeső.

AZóta is ezen röhög a család:-)