Normális dolog, hogy tehernek érzem a kisbabámat?

Ez teljesen normális,de én sem hittem el,hogy jobb lesz!Jobb lett!

Nekem erre a védőnőm azt mondta vonuljak el,sírjam ki magam,majd folytassam a dolgom,hiszen ezt az időszakot egyszerűen túl kell élni.Igaza volt!Kitartás!

Nekem volt segítségem, mert egy házban lakunk anyukámmal, mégis nagyon nehéz volt az első pár hét. Hiányzott, hogy a gyermekágy alatt szinte csak otthon voltunk, a létem gyakorlatilag egy szobára korlátozódott, hiányzott a mozgás, de ugyanakkor meg kényelmetlen volt a gátsebem még, a szoptatás nehézségei frusztráltak. És persze aggódtam, hogy mindent jól csinálok-e a babával, nem öltöztetem-e túl vagy alá, fárasztó volt az éjszakai kelés, a férjemmel olyanok voltunk mint a zombik. Minden nap este 8 óráig tartott, akkor kidőltünk, de nem tudtunk sokat aludni, mert hamarosan kelt a baba, hogy éhes.

De tényleg néhány hónap alatt könnyebb lett (már az első fél évben!), pedig az éjszakát csak 21 hónapos korában kezdte el átaludni, odáig szopizott. Szeptember elején jön a kistesó, hogy ebben a felállásban milyen lesz, nem tudom. De legalább már tapasztalatom van.

Kitartás!

mintha én írtam volna:D

Mindenki mondta, hogy az első 6 hetet túl kell élni, hát én a 3.hét után nemhogy a napokat, az órákat számoltam mikor jön végre el a 6. hét:)De utána sem lett sokkal könnyebb...De ahogy telt az idő, ahogy kezdtem belerázódni a dolgokba és kisfiam is elkezdett nőni, kicsit már lefoglalta magát az ébrenlétekkor, már nem csak az a sírás-evés-pelenkázás körforgás volt, akkor fokozatosan könnyebb lett.Most 20 hónapos és persze most is vannak nehézségek, de rég elmúlt ez az egész,és már nem emlékszem rá olyan durván.

Ja és 14 hetes terhes vagyok, mondtam is anyumnak, hogy jó, hogy megvan a tudat, hogy vége van egyszer ennek a gyermekágyas időszaknak, így majd könnyebb lesz a 2.-al:)

Fel a fejjel, túl lesztek rajta:)

Szia!

Nálam a 2. gyereknél is ez volt.Most lesz 5 hónapos,és a napokban bevillant az az érzés,amit az első napokban éreztem.Nem is az hogy teher,hanem az a szokatlan viselkedés,hogy halkabbak legyünk(3 és fél éves a nagylányom),meg hogy gyorsan tusolni,hamar elaludni,mert mindjárt felébred,stb.

De hidd el nekem,jobb lesz.Meg kell szoknod,bele kell rázódnod és persze a baba is változik,lesz egy kis rendszer,lefoglalja magát nézelődéssel,csörgővel,és akkor mással is tudsz foglalkozni.

Sok sikert,ügyes legyél!

Ó, ez nagyon ismerős :-)

Sose felejtem el, kb. 2 hetes volt a fiam, amikor egy éjjel, a 3. szoptatás közben, az ágy szélén kókadozva belém nyilallt a gondolat, hogy ez most már mindig így lesz, ez az én gyerekem, mindig itt lesz velem, nem jön érte az anyja, merthogy én vagyok az! Kétségbeejtő volt a gondolat, hogy az életem ezentúl így fog zajlani, hogy szoptatok-fejek-mosogatok-sterilizálok-pelenkázok-altatok, és mire lefeküdhetnék, kezdődik az egész elölről.

Pánikba voltam esve, szégyelltem magam, hiszen olyan sokat küzdöttem a babáért, olyan nagyon akartam, most meg visszasírtam a régi nyugodt, kiszámítható életemet ...

Aztán szép lassan kialakult egy rend, összeszoktunk, és most, hogy lassan 15 hónapos a Fiam, nagyon vágyom már arra, hogy ismét pozitív legyen a teszt, és végre ismét az ágy szélén kókadozhassak éjjelente egy szigorú tekintetű, ökölbeszorított kezű újszülöttel a cicimen :-)

Ne aggódj, teljesen normális, ami érzel :-)

Próbáld kiélvezni ezeket a heteket, mert nagyon hamar elrepülnek, és nemsokára csak szép emlék lesz a babád picikora!

hidd el tényleg könnyebb lesz idővel, ugyanezt átéltem, ráadásul 2x, pedig azt hittem a tesónál már látni fogom az alagút végét, de nem...:)

már minden rendben, de az első 3 hónap nekem mindkétszer a túlélésre ment, semmi segítségem nincs és nem is volt.

én azt mondom az első 1 év húzósabb, annak is az első 6 hónapja, utána már sokkal könnyebb lesz.