Írnátok pár biztató szót?

Kitartás!

Azt kell mondjam, normális ahogy érzed magad. Kötözd magadra, nekem azt mondták a csecsemősök a kórházban, hogy vannak Babák, akiknek nehezebben megy az elválás. Az én Fiam is ilyen, most is igényli a közelségem, pedig már 4,5 hós Óriástörpe :)

Pár hét múlva könnyebb lesz majd :)

Én nem hagytam sírni soha, nem jó, mert telekiabálja a pociját levegővel és ki is merül a sírásban.

Nem húzgálja a lábát, nem fáj a pocakja?

Figyelj, tudom, hogy nehéz, de próbálj meg egyszerűen csak leülni mellé a kiságyhoz, nyúlj be az ágyrácsokon, simogasd a hátát, dúdolássz neki halkan, és gondolj arra, hogy mennyire vártad már őt.

És pihenj, amikor ő is, most minden más ráér! Használj ki minden alkalmat, minden apró kis percet. Nem lehet, hogy azért sír "állandóan", mert valami bántja? Hasfájás, például. Biztos, hogy jóllakik? Nincs esetleg rezgős pihenőszéketek? AZ általában megnyugtatja őket.

Hozzáteszem, az is lehet az állandó sírás oka, hogy érzi rajtad a feszültséget!

Szia!

Az eleje baromi nehéz, ki kell tartani, és bizony dajkálgatni kell, ha nyűgös, ilyenkor ne hagyd még pityeregni. Gondolj arra, hogy ha eltelik pár hét, akkor már rutinos anyuka leszel, egy vigyorgombóc babával, akiért bármi megéri (sőt, akkor már ismerni fogod, hogy melyik sírás mit jelent, lehet, hogy lesz álmos sírás, aminek a végén szépen elalszik -ilyenkor majd elég, ha vele vagy, dúdolgatsz neki, ő meg fekszik az ágyában, és simogatod a hátát). Tudom mit érzel, ismerem a helyzetet, nekem kb. egy hónap kellett, hogy mindenbe belejöjjek, és hogy igazán anyukának érezzem magam. De menni fog, mint a karikacsapás!!!

Nem volt könnyű, egy hétig negyven fokos lázam volt egy mellgyulladástól, nem tudtam felkelni mert picit megnyílt a császáros hegem, plusz elájultam a láztól... A férjem hatalmas segítség volt, mindent ő intézett, az etetéseket is néha (tápszeres lett a baba), én meg közben egy nullának éreztem magam. Utána elmúlt, elhatároztam, hogy én márpedig "legyőzöm" ezt a feladatot, és azóta sokkal könnyebb. Volt olyan perc, amikor az járt a fejemben, hogy nekem ez nem fog menni - de látod, elmúlt. És azóta semmire nem cserélném a Manóval való foglalkozást. De ehhez IDŐ kell és türelem.

Kitartás és sok boldogságot, mindenki így kezdi - nyugalom!!!!! :)

Nekünk 2 hónap alatt sikerült összeszokni. Első hónapban vele aludtunk egy szobában. Az ő szobájában van egy ágy, mi azon ő a kiságyban. Így mindig hallottam, minden pisszenést. Én sem mertem aludni, de itt aludt a férjem is és így nyugodtabb voltam, hogy ha én nem, ő meghallja, ha van valami.

1 hónapos volt, amikor átköltöztünk a mi hálónkba.

Én nem hagytam sírni. Valami oka van, ha sír. Nem hiszem, hogy felkapna, ha felveszed. Nekem volt, hogy egész nap ölbe volt, máskor meg egyáltalán nem. Mikor milyen napja volt. Lestem minden kívánságát, mostanra nyugodt, kiegyensúlyozott baba. Tudja, ha nyugtalan vagy baja van jön a segítség. A lényeg, hogy próbálj napirendet kialakítani és hozzá fog szokni, pl. a fürdetés mindig nagyjából ugyanabban az időpontban legyen. Persze ellehet egy kicsit rugaszkodni tőle. Pl. ha nagyon bealudt nem ébresztettük fel fürdeni.

Ha van segítséged akkor aludj nappal ha teheted vagy ha a kicsi alszik. Hidd el fél óra alvás is számít. Én úgy voltam vele, hogy a házimunka megvár. Senkinek sem jó, ha kimerült vagy esetleg depressziós. Akinek nem tetszik mosogasson el pl. Ha van időd majd megcsinálod.

És ne szégyellj segítséget kérni.

Egyél rendesen, este zuhanyozz le nyugodtan, hidd el sokat számít, ha legalább 5 percet magaddal foglalkozol.

Idővel jobb lesz! Még a szervezeted gyenge ilyenkor, ha erősödsz idegileg is jobban bírod!