Írnátok (jó) pár bíztató szót? Ma szakítottam "végre" Hogyan rendeznétek el a továbbiakat?

Kicsit hosszú lesz, de ha van időd és kedved olvasd el kérlek, hátha neked is akad tanulság. Köszi.

Szóval, kb 2 és fél évig voltunk együtt egészen máig! Megvolt otthon mindenem, család, barátok, anyagi biztonság.. befejeztem az egyetemet is, bár akkor már együtt voltunk pár hónapja. Semmi más nem hiányzott, csak Ő. Tényleg csak Ő. Egy külföldi ösztöndíj alatt ismertem meg, így megkért, hogy ha vége az egyetemnek költözzek hozzá. Boldog is voltam mindaddíg, amig meg nem érkeztem. Aztán szépen lassan elkezdtek előbukni a problémák.

Pl: Ha gond vagy baj van, alkoholhoz nyúl és csúnya állapotban ér haza.

Nem beszél a problémákról, mert nem tud. Tényleg látom, hogy küzd magával, de akkor sem tud többet kinyögni, mint hogy "nem tudom" ...

Nem kér soha senkitől segítséget, annak ellenére hogy a vágy megvan benne, hogy jobb legyen az élete- életünk, de addig hezitál dolgokon, míg végül inkább lemond arról, hogy beekezdjen valamibe.. Ilyen volt pl, az hogy megcsinálja a jogsit, vagy elmenjen szakmát tanulni, hátha azzal könyebb elhelyezkedni, mint a művész diplomával..

Nem beszéltem egy szót se ebből a nyelvből, eleinte csak angolul tudtunk kommunikálni, de fél év után abbahagytam és habár nehézkesenn és tele hibával, de akkoris ezt a nyelvet kezdtem beszélni, leküzdve a gátlásaimat, egyszóval Akaratam!! Akartam mindent ami vele kapcsolatos, a rosszat is nem csak a jót, amiből utólag visszanézva vajmi kevés jutott.

Én is biztos hibáztam, talán sokmindenbe. Talán bizakodóbb kellett volna legyek, kevesebbet kellett volna aggodalmaskodnom, de az egyik hónapról a másikra életet nehezen tudtam megszokni és azt is hogy az előző életem, ahol mindig történt valami, folyton pörögtem, jöttem - mentem, elcseréltem a háziasszony életére, de még így is jó volt.

Talán egy hónapja, hogy a döntést érlelgetni kezdtem és mára odáig jutottam, hogy nem bírom tovább. Sajnos egy ideje munkanélküli vagyok, de jövőhét elejére ígértek egy választ egy helyről, eléggé bíztató, de nem merem még beleélni magam. Van egy autóm, amit a szüleimtől kaptam. Itt fizetek Tb-t, itt van egészségbiztosításom, itt van 2 macskám.. Rengeteg dolog ideköt, de vele nem tudok tovább élni. Így nem, hogy nem látom, hogy tenne dolgokért, csak arra vár, hogy majd engem felvesznek valahová, elköltözünk és majd ott ő is keres valami munkát és azt hiszi majd ettől minden rendbe jön..

Szóval azt hiszem a döntésem végleges, mégis van bennem félelme, hogy mi lesz most? Merre tovább? Hol kezdjem újra? Minden véleményre kíváncsi vagyok.

Előre is köszi mindenkinek!!