Amikor megszületett a babád, azonnal éreztétek iránta a feltétel nélküli őszinte szeretetet? És az apukája?

én is nagyon vártam rá , egész terhesség alatt könyveket, cikkeket olvastam, hogy eléggé felkészült legyek.

szülés felkészítőre is jártam. a védőnőt, gyermekes ismerőseimet faggattam, hogy még többet tudjak.

mikor megszületett tökre bepánikoltam, amikor a kis csöppséget rámfektették akkor tudatosult bennem, mennyire kis elesett és védtelen, mennyire ránk van utalva.

hiába olvastam annyit, az hogy ott a kezedben teljnesen más, hiába jártam a tanfolyamra nem lehet erre felkészülni.

hihetetlen. az ember ott és akkor érzi milyne is ez.

apa nagyon be volt tojva. eleinte csak pólyával mert megfogni, és amíg nem tartottam a fejét fürdetni sem merte, nehogy valamit rosszul csináljon. persze nem erőltettem, de mindig bíztatgattam.

most 3 éves múlt a kisfiúnk, még a bilijét is kitakarítja nagydolgozás után, mikor pelusos volt azt is lecserélte, szval még az ilyen büdi dolgokban is részt vesz.

valahol hallottam egy aranyos idézetet, ami nagyon illik ide

,,azt szereted igazán akinek a szarját is takarítod, ha kell" valami szülős filmben volt, ahol az apa mondta ezt. :D

El kell,hogy ismerjem,nálunk is nehezen alakult ki a kötődés,de szeretni szerettem valahol a szívem mélyén...

Első baba,tervezett is volt,mégis mikor megszületett nem "fért"bele a fejembe,hogy az anyja vagyok,az hogy én már ANYA vagyok.

Első perctől szépnek láttam,de sokszor ahogy az ágya felett álltam,néztem és nem tudtam vele mit kezdeni...

Már 7,5 hós és igazi harcias amazon anyuka lettem,aki 10 körömmel védi a kisfiát,akiért él,aki értelmet adott az életének!!!

De idő kellett hozzá,nekem olyan 4 hónap.

Rettentően szégyeltem magam miatta,de ahogy olvastam itt más Anyukák válaszait,valahogy kezdem megbocsátani a múltat magamnak:-)

Sosem mertem feltenni ezt a kérdést,mert féltem a válaszoktól,hogy majd rádöbbenek,csak én éreztem így...

De jó tudni,hogy nem:-)

Utolsó vagyok!

Apuka lemaradt:-)Ő is nehezen fogta fel,hogy apa lett,félt mindentől,de ő érezte első perctől amit kellett:-)

Nem is bánom,mert sokat segített nekem lelkileg ez ügyben.

Most már persze még nagyobb a szerelem apa-fia között:-)