Kezdőoldal » Gyerekvállalás, nevelés » Babák » Amikor megszületett a babád,...

Amikor megszületett a babád, azonnal éreztétek iránta a feltétel nélküli őszinte szeretetet? És az apukája?

Figyelt kérdés
2012. júl. 3. 12:35
1 2 3
 1/23 anonim ***** válasza:
61%
Nálunk ez már meg volt a születése előtt. Attól a pillanattól, hogy megtudtuk, hogy ott a pocakomban a kis manónk, onnantól élt a feltétlen szeret az én, és a férjem részéről is. A születése után pedig csak erősödött ez az érzés mindkettőnknél.
2012. júl. 3. 12:41
Hasznos számodra ez a válasz?
 2/23 anonim ***** válasza:
81%

határtalan boldogság, szeretet, kötődés, aggódás érte, igen megvolt az elejétől. de én ugy érzem h születése óta ez fokozódott is!

apuka nevében nem nyilatkozhatok, nem beszéltünk erről igazábol hogy is érzett-érez, de látom h imádja a fiait,az első perctől mindenben segitett körülöttük, szoval szerintem ő is igy van vele.

2012. júl. 3. 12:43
Hasznos számodra ez a válasz?
 3/23 anonim ***** válasza:
28%
Hát persze, természetesen, mindenki! Aki esetleg mégsem, az meg úgyis meghal inkább, minthogy bevallja!
2012. júl. 3. 12:44
Hasznos számodra ez a válasz?
 4/23 anonim ***** válasza:
40%

"Manónk" ááááá istenem!


Amúgy kíváncsi lennék férfiak ŐSZINTE véleményére is. Lehet, hogy lenne meglepi...

2012. júl. 3. 12:45
Hasznos számodra ez a válasz?
 5/23 anonim ***** válasza:
92%

Ez érdekes kérdés és talán én leszek az egyetlen,aki ezt fel meri vállalni:de nem kimondottan.Vagyis szeretni szerettem,hogy ne szerettem volna;de nekem nem volt meg az ,amit a filmekben lát az ember,és amiről mindenki beszél:ahogy megszületik egyből anyának érzi magát az ember és jön a lila köd,hogy az az ő gyereke.Nekem ez nem volt így.Jelzem első baba volt.Pedig esküszöm,hogy mindennél jobban vártam és imádtam állapotos lenni.Alig vártam az UH-kat,imádtam,hogy mocorog,stb.Viszont mikor megszületett valami fura lett.Nem tudtam kezelni a dolgot,nem éreztem,hogy ő az enyém.Olyan "semmilyen" volt.Ahhoz tudnám hasonlítani,mint mikor kap kölcsön az ember valamit,de tudja,hogy csak 1 ideig van nála,aztán vissza kell adnia.Én így éreztem.A kórházban még elvoltunk,3 óránként hozták ki szopizni.Aztán mikor haza jöttünk rám szakadt a világ.Nem tudtam miért ordít folyton,nem tudtam mit és hogyan kell csinálni.Az idegösszeomlás szélén álltam és bevallom,megfordult a fejemben,hogy "kellett ez nekem??".Aztán ahogy teltek a hetek,összeszoktunk.Szó szerint,mert az elején ő sem kötődött hozzám.Mindenkinél megnyugodott,csak éppen nálam,az édesanyjánál,nem.Ez még olaj volt a tűzre.Így utólag visszagondolva,nálam kb. a 2. hónapra ért be az "anyai szerep" és onnantól érzem azt,amit az elején is "kellett" volna.Most már 5 hónapos és IMÁDOM,mindennél jobban.Az életemet odaadnám neki,annyira szeretem.Sokáig lelkifurdalásom volt emiatt,de azt hiszem nem attól lesz valaki jó anya,hogy már a szülőágyon átjön neki az érzés.

Tessék,lehet lepontozni szuper anyukák!Én felvállaltam.

2012. júl. 3. 12:49
Hasznos számodra ez a válasz?
 6/23 A kérdező kommentje:
...csak azért kérdezem mert elég sok nőnél megfigyelhető a szülés utáni depresszió...a férfiak pedig elhanyagoltnak érezhetik magukat.Persze tudom hogy mindenki szereti a gyerekét,aki nem az egy pszichopata...
2012. júl. 3. 12:54
 7/23 A kérdező kommentje:
5-ös!köszönöm az őszinte válaszodat!Tisztellek érte!
2012. júl. 3. 12:56
 8/23 anonim ***** válasza:
96%
Én úgy gondolom így utólag visszanézve, hogy nem úgy szerettem a gyermekem mint most. Persze örültem, vártuk nagyon, imádtam, meghaltam volna érte már akkor is, de mégis... így visszanézve akkor inkább olyan gépiesnek látom az akkori önmagam. Elláttam, szerettem, babusgattam, de nem éreztem igazán az enyémnek. Persze gyakran néztem-néztem, szagolgattam és már akkor is úgy gondoltam, hogy ő a mindenem. Nehéze ezt így körülírni. Aztán ahogy telt az idő, valahogy egyre jobban megismertem, nyílt az ő kis tudata is, egyre valóságosabb lett és egyre jobban szeretem. Most lassan 4 éves. Rengeteget beszélgetünk, már jó ideje tudatosan ő is bújik hozzám, mondja magától, hogy szeretem. Szinte mindennap kapok tőle egy szál virágot, legyen az az utcán letépett pittypang, vagy a mamától elhozott rózsa, mégis ugyanúgy örülök neki. Tudom, hogy gondol rám, hiányzok neki ha nem vagyok vele. Szóval ha a mostani kötödést nézem, ami kialakult közöttünk, akkor a születésekor szinte semmi nem volt. Viszont már akkor is ő volt a mindenem, amit nem is tudtam, hogy lehet fokozni. :) Hogy az apukája hogy érzett? Gondolom hasonlóan. Már akkor is könnybe lábadt szemmel, remegő kezekkel fogta, de nyilván akkor még nem azt jelentette a számára mint most. Naponta nézzük mosolyogva a nagy fiunkat és naponta örülünk, hogy velünk van, hogy gyönyörű, okos, számunkra a legtökéletesebb kis lény a világon (még jó, hogy nem vagyunk elfogultak :)).
2012. júl. 3. 12:56
Hasznos számodra ez a válasz?
 9/23 A kérdező kommentje:
sztem sincs olyan hogy mindig minden tökéletes...aki ezt állítja az nekem gyanús..biztos vannak pillanatok mikor kiborul az ember.
2012. júl. 3. 12:58
 10/23 A kérdező kommentje:
8-as!igen vmi ilyesmire gondoltam én is.talán rosszul fogalmaztam mikor szeretetről beszéltem.a kötődés jobb szó erre.hát kíváncsi leszek mi lesz nálam.jövő hétre vagyok kiírva,és nekünk is kisfiunk lesz :-)
2012. júl. 3. 13:00
1 2 3

Kapcsolódó kérdések:





Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu

A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik.
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!