Nálatok is az a divat, hogy a többgyerekes anyukák lesajnálják az egy gyerekeseket?

Én már rájöttem, hogy mindegy mit hogyan és miért csinálsz, valamiért mindig lesajnálnak. Valamit soha nem csinálsz jól és akkor jön a „milyen anya az ilyen?”. Nem is szeretek a gyerkőcről másik anyukával beszélgetni. Kerülöm a témát, mert tuti jönnek a megjegyzések. Miért annyira nehéz megérteni, hogy nem gépek vagyunk és gépeket gyártunk? Emberek vagyunk és embereket nevelünk. Nincs két egyforma ember. Különböznek az igények a hozzáállások különböző dolgok hatásosak.

Amikor sógornőm kijelentette, hogy ő nem akar gyereket és azt találtam nekimondani, hogy ha nem akarsz, hát ne szülj. Valósítsd meg azokat az álmokat, amiket te megálmodtál. Tégy úgy, ahogy te szeretnéd (pedig jóban se vagyunk). Leesett szegénykémnek az álla, hogy én most nem flegmáskodok vele, hogy akkor nem is vagy nő meg ilyenek? Mondtam neki, hogy nem, mert te attól vagy nő, hogy nem szeretnél, és bevállaltad. De szegény nem nagyon meri senkinek elmondani a dolgot.

Á, irigyek csak:) Nekünk is egy van, és nem is szeretnénk többet. Vele könnyebb elmenni akárhová, egyedül is elbírok vele bevásárláskor, ha elfárad az egyikünk, cipeli a másik, több mindent megkaphat (már ami a szűkös keretből futja) stb. Amikor az ezer felé futó gyerkőcöket látom az aggódó szüleikkel, én nem látom rajtuk hogy minket lesajnálnának.

Különben mindenki annyit vállaljon amennyit bír.

Ez a lesajnálom téma olyan, mint amikor egy kevésbé dekoratív fiú/lány "kritizálja" azt aki ő szeretne lenni tulajdonképpen.

Nézd meg hogy aki irigyel valakit, azt valahol utálja is.