Egy nagyszülő különbséget tesz aközött az unokája között, akit a saját lánya szült, és aközött, akit a fiának a párja?

nem tapasztaltam ilyet, viszont apám látványosan csak a nővérem gyerekét szereti, az első unokáját. se a fiammal nem foglalkozik, se tesóm másik gyerekével.

viszont első unokáját viszi mindenfelé, sokszor nála alszik, meglepi minden félével.

én is úgy érzem, hogy ehhez nem lenne joga, legalább a többi unokája előtt ne csinálná, de látod van ilyen :(

A 10. válaszoló tapintott rá a lényegre szerintem, az lehet az ok, hogy egy anya a saját lányában önmagát látja viszont, és lehet, hogy kevesebb a súrlódás a nevelési kérdésekben, mint egy mennyel.

Mert azért, lássuk be, az röhejes indok lenne a különbségtételre, hogy fizikailag ki szülte meg azt az unokát, aki mindenképpen az „ő vére”.

Hát hogyne. Anyu mindig mondta, hogy az anyósa bennünket kevésbé szeretett, pedig sokkal aranyosabbak voltunk (szerinte). Aztán persze pont ő beszél. Elvált, 3-an vagyunk tesók, de a második házasságából született lánya a mindene. Érte bármit megtenne, bennünket magasról...

Hármunk közül még csak nekem van gyerekem. Persze mondogatja, hogy mennyire szereti őket, de azért nem nagyon erőlködik, hogy velük lehessen. A lányom most 5 éves, egy kezemen megszámolom, hányszor vigyázott rá. Ellenben az tuti, ha a húgom szül majd, bármikor kap állandó babysittert.

Sajnos az emberek általában ilyenek. Nehéz is egyformán szeretni két gyereket. Nem biztos, hogy azért, hogy ki az anyja, de mondjuk azért, mert melyik a szebb, melyik a könnyebbik természet.

Sajnos a "van különbség" párthoz tartozom, de ez csupán a saját tapasztalat mondattja velem, remélem ezen változtatok majd, ha nekem is lesz unokám. Én anyósom fiának szültem és le se tojja a gyereket meg minket sem. A lánya nemsoká szül, az a gyerek van istenítve, pedig még meg sincs. Itt nincs semmilyen irigységről szó, van ki szeresse a gyerekem, de nagyon fura látni, hogy sem a fiát sem annak gyerekét nem tudja úgy szeretni, mint lányát.

Úgy érzem, ha a menyt nem is szereti egy anyós, kell legyen annyira diplomatikus, hogy az unokája érdekeit is nézze, méghozzá azt, hogy engedje magáho közel, ismerje meg és amíg ez nem történik meg, addig a különbség anyóstól jön :(

Érzelmileg nem tesz különbséget, anyagilag igen. Nálunk férjem és a huga közt is tett anyós "kivételezést" anyagilag (érzelmileg nem tudom) (pl sógornőmék esküvőjét teljesen fizették, a miénkre egy fillért sem; sógornőmék mikor házat vettek, a sajátjukra vettek fel hitelt, és maguk fizetik, a pénz meg ugye sógornőméké lett) Unokáknál is ez van: sógornőmék gyerekei heti-kétheti szinten kapnak valamit (legyen az ruha, vagy valami apróság), a lányunk fél évente egyszer. Hát ez van, biztos azért, mert másabb az anyagi helyzetünk (nem vagyunk milliomosok, pusztán annyi, hogy nem kérünk kölcsön, és van egy pici spórolt pénzünk)

Mindemellett érzelmileg egyáltalán nem érzem, hogy különbséget tennének.

Amikor a férjem nővérének megszületett a fia, apósomék szemében ő lett a csúcsszupermindenbenaleglegleg - dehát első unoka volt, valahol természetesnek is tűnt, hogy imádják és kényeztetik. Sajna a sógornőm nem tud fegyelmezni egyáltalán, ezért a fiúcska egy agresszív, nevetlen kis majommá nőtte ki magát. Pedig jóeszű gyerek, kár érte :( Aztán megszületett a második fiú is, akinek negyedannyi figyelem sem jutott a bátyja mellett, mint kellett volna. Ő visszahúzódó, alkalmazkodó és abszolute hagyták elsikkadni minden tehetségét.

Aztán megszületett a mi lányunk, akit első lányként nagyon szeretnek apósomék, majd a fiam, aki most ugye a legkisebb és mivel teljesen papaimádó, így nem volt nehéz belopnia magát a szívükbe. Mondjuk az is hozzátartozik, hogy a mieink nem olyan kezelhetetlenek mint az unokabátyusok, kedvesek és nagyon szeretik apósomékat. Én a kezdetektől törekedtem arra, hogy sokat legyenek a nagyszülőkkel, ha ők nem jöttek hát én vittem a kicsiket hozzájuk, mert szerintem egy gyerek csak profitálhat abból, ha érzelmi biztonságot kap nagyszülői részről is.

És hiába a sógornőm meg a gyereki a saját vérük, a mieinkkel jobb/mélyebb kapcsolatot ápolnak. Pedig köztünk felnőttek közt nincs tejesen rendezett viszony, szerencsére mégis sikerül ezt úgy kezelni, hogy emiatt a gyerekeket ne érje hátrány.

Nem mondom, hogy mindig könnyű... de nekem nem voltak nagyszüleim és örülök, hogy a gyerekeimnek megadatott a lehetőség. Ne rajtam múljon a köztük lévő kapocs.