Másnak is ilyen nehezek voltak az első hetek a babával?

Az én kisfiam is cicifüggő volt. Egyfolytában a mellemen lógott, másra nem is volt időm. Nálunk az volt a megoldás, hogy abba hagytam az igény szerinti szoptatást és legalább 2 és fél óra eltelt egy-egy étkezés között. Egyébként szerintem akkor is cicit kért, ha más problémája volt, és én ezt érthettem félre.

A védőnőm javasolta egyébként ezt, és hozzátette hogy vannak babák akiknél nem jön be az igény szerinti szoptatás.

Egy ilyen pici babának is meg kell "tanulnia" enni,szopizni.Barátnőm kisfiam 3 órákat is cicizett,és egymásba folytak az etetések emiatt.Nálunk már születése óta lerendezte 30 perc alatt.Ahogy telt az idő,ő is megtanulta hogyan kell ezt csinálni és ma már 5-10 perc alatt degeszre eszi magát. :) Barátnőméknek 3 hónapos volt a baba,mikor elérték a 30 perces időt!

Arra figyelj,h ne aludjon be a cicin,mert az is előfordulhat,hogy komfort szopis a babád,az pedig nem jó.Sem neki,sem neked.Olyankor,mikor esetleg látod,hogy bealszik,elpilled,piszkáld meg picit a nyakát,fülét;ott nagyon érzékenyek és felélénkülnek.Nekünk a védőnő megcsipkedte picit a tarkójánál,nekünk ez használt.

elhiszem,hogy elfáradtál,de az első 1-2 hónap az ilyen. :(

Kitartás,biztos vagyok benne,hogy jó anyuka vagy! :)

Óóó, még milyen nehéz ... sokszor mondtam, hogyha rajtam múlik, akkor nem éli meg a 6 hetet, mert olyan pocsék vagyok!

Most pedig 1 éves múlt és él még nagyon nagy örömömre :))

Nálunk az első 6 hét olyan volt, hogy evett-aludt. Kis angyalka volt, aztán jött mindennap a délután fél6 - fél 9-ig tartó egyhuzamos sírás/üvöltés. De, hogy mitől?! Hát.. mai napig fingom sincs! Állítólag a kólika miatt, de egyszerűen nem tudtam elhinni. Csinálhattunk bármit, nem igazán tetszett neki semmi.

6. hét után bevezettem erre az időszakra a babakocsizást és láss csodát, abbahagyta.

Ami még nálunk nagyon durva volt az a szoptatás abbahagyása. Szakkönyv lányom van szó szerint, de a 6 hónapos min. szopást elolvasta 6 hetesnek, így abba is hagyta. Csinálhattam bármit.

3 hónapos koráig abból álltam, hogy fejtem és fejtem és fejtem és fejtem és ...

Szóval nem volt egy leány álom!

A végére tök jól belejöttem, de addigra a tejem is elfogyott.

Mivel szűkében voltam a tejjel, így a tápszert is be kellett vezetni. Na, akkor székrekedéses lett és rettentően sokat bukott.

8 féle tápszert próbáltunk ki, már teljesen kétségbe voltam esve. Orvosról - orvosra jártunk, vizsgálatokról - vizsgálatokra.. végül közölték, hogy nincs semmi baja, nem tudják mitől hány ki mindent. Javasolták 3,5 hónaposan (!!!!!!!!!!), hogy tápláljam hozzá. Közben 1 kilót fogyott.

Megtettem és láss csodát, semmi baja nem volt. Székelt rendesen, az étel benne maradt, minden megjavult!

Most 8,870 g és 76 cm. Teljesen jó súlyban van! :)))

Hidd el, van nálatok rosszabb is! Átmeneti az egész, amíg a napirend teljesen ki nem alakul. Ebben viszont segítened kell neki és össze kell hangolódnotok.

Olyan nincs, hogy rossz anya (kiv. akik verik és egyéb társadalmi szégyenek). Te máris jó vagy, mert foglalkoztat a gyermeked sorsa!

Adj neki cumit, ringasd, énekelj neki, foglalkoztasd, altasd hason.

Sétáljatok nagyon sokat ebben a "jó" időben.

Neked is kell a társas élet! :))

Az egész baba megérkezés az maga a mámor!!!

De most kövezzen meg bárki, de az első fél évet szívesen elcserélném bárkivel!! :D Már mint azt a sok "szenvedést"..Szerintem én életemben nem sírtam annyit mint az első hónapokban..(ebben voltak azért öröm könnyek is)

Konkrétan volt, hogy lányom a kiságyba én meg remegve a konyhában bömböltem.Sokszor éreztem, hogy egyszerűen egy sz.ar vagyok.Nem volt tejem..innen indult az egész, aztán mindegy mi volt csak sírt, aztán mikor mozgásfejlődtünk, akkor minden állomásnál horrorok voltak az éjszakák..na a fogzásról ne is beszéljünk.1 éves koráig mikor jött a foga, akkor még a popsija is tiszta kiütés lett, amitől ismét állandóan sírt..én meg próbáltam kezelni.Túléltük..sokat segített a párom is szerencsére.Most már másfél éves a kis csaj, és nagyon jól egymásra hangolódtunk.Okos, ügyes, értelmes, de persze akaratos még mindig.

Kitartás!!!Az eleje a legdurvább, aztán belejön az ember. :)

Így van! Első fél év kb. azt kell "túlélni" első körben...Amikor már félálmosan rintgatgattam kis porontyomat, aki nem volt hajlandó elaludni esténként, mindig arra gondoltam, hogy 1 év múlva ugyanitt fogok majd állni és erre csak "visszagondolok"....

Amúgy, Kérdező, tudom h első baba, tapasztalatlan vagy...csak leírom, h nem mindig azért sír a baba mert éhes! És nem kell mindig cicivel vigasztalni, mert belekerültök egy körbe, hogy már azért sír mert fáj , feszül a pocija, ...és te még ráetetsz. Ált. 3 órát ki kell bírniuk egy szopival. Szóval ez is benne van. Inkább ilyenkor (pl. ha szopi után 1 óra múlva látszatra megint éhes) próbáld a figyelmét elterelni, én felvettem, körbevittem a lakásban , mutogattam neki dolgokat...azt szerette :)