Most mi lesz? Teljesen bepánikoltam. Volt valaki hasonló helyzetben?

beszélj a férjeddel, lehet h most vársz, aztán pár hónap múlva egyszer csak előtör belőled h szeretnél babát. Elég egy film, egy baba látványa is akár. Minden nőben benne van az anyaság iránti vágy, csak valakiben később jön elő. Mi nagyon szerettünk volna babaát, teherbe is estem, nagy öröm, aztán egyik este elgondolkoztam azon h hát akkor most vége a barátokkal járó szórakozásoknak, összejárásoknak. És pár nap múlva elvetéltem. Nem tudni h miért,lehet tudat alatt nem voltam még rá mégse kész. Aztán fél év múlva sikerült újra teherbe esnem (nagyon akartuk a babát, de már semmi kétely nem volt bennem), most 10 hós a lányom, gyönyörű,mindig nevet, vidám tőle az élet. Nézhetem minden nap miket tanul, rosszalkodik. Nem bántam meg. És nem vagyunk remeték, kicsit átrendeződött az életünk (inkább délután járunk el a barátainkhoz, mindenki szereti a babát, alkalmazkodik hozzá, barátok jönnek át hozzánk).Szóval amíg nem vagy teljesen kész rá, addig várjatok, én szerintem nálunk is érezte az első baba, h még nem biztos a helye.

szia! nem olvastam el a többi válaszolót nem tudom miket irtak. én 34 éves koromban szültem és előtte gondoltam néha talán jó lenne, de nem éreztem biztosnak magam. a férjem 8 évvel idősebb nálam és ő már nagyon szeretett volna. pár év eltelt és addigra kialakult bennem, hogy na talán én is szeretnék, mert az évek repülnek, fiatalabb nem leszek, ja és persze mindenki kérdezősködött. nem ez volt a kiváltó ok, hanem a férjem megkérdezte miért nem akarok még? eleget voltunk előtte eggyütt kettesben megcsináltunk minden dolgot amit házaspár tehet, és ő úgy érzi ez lenne a teljes boldogság. sok gondolkodás után és érvek-ellenérvek átgondolása után /munkahely,egészségem, stb/ belevágtunk. hát igen, nehéz semmi nem lesz a régi, de olyan dolgokat élhetsz át, amit egyébként sohasem. férjem remek apa lett mindenben segített, igy is voltak hullámvölgyek és néha az agyamra mennek most már ketten, de semmiért nem adnám az érzést. van még pár éved, ha a férjed is kitart melletted, vagy vár amig te is felkészülsz a gyerekvállalásra és szerintem meggondolod magad majd. de, ha tényleg semmit nem érzel majd akkor se, akkor ne vállald mert a babának lesz a legrosszabb, egy örökké ideges, mérges anyuka.

Köszi a lepontozást ismét! Remélem, mindenkinek jólesett!!! :-DD

Jaj már, miért kell foglalkozni a pontozással? Annyira gyerekes dolog ez az egész pontozósdi. Főleg, hogy neked ki van írva a nicked, egyértelmű, hogy valakinek nem tetszett valami hozzászólásod, aztán ahol meglát, lepontozgat. Velem is ezt csinálják, pedig még a nevem se látszik, de van egy annyira unatkozó anyuka, aki már a %-omból és a stílusomból rám ismer és pontozgat ezerrel lefele. De leszarom :)

Én dettó úgy voltam vele, mint Te, és amikor a párom felvetette a baba témát, átgondoltam, elmentem dokihoz, fogorvoshoz, stb., elkezdtem szedni a magzatvédő vitamint, sokat olvastam a terhességről, szülésről, gyermekpszichológiáról, szóval próbáltam fizikailag és lelkileg is rákészülni. Ez, bevallom, hónapokig tartott, és amikor már úgy voltunk vele, hogy "Na, mostantól jöhet a baba, ha jönni szeretne.", akkor az első próbálkozásra sikerült. Nálunk első gyerek, és az én környezetemben sem volt senki, akinek a gyerekén "gyakorolhattam" volna. A terhesség életem legszebb, izgalommal, kíváncsisággal teli időszaka volt. A korom miatt mindenféle szűrővizsgálatot elvégeztettem. A legtöbb városban tartanak szülésfelkészítő tanfolyamot, ott elmondanak minden fontos dolgot a baba ellátásával kapcsolatban, és a jobb kórházakban az újszülött osztályon is megmutatnak mindent, amíg bent vagytok a szülés után. Mégis azt mondom, hogy akinek nincs előzetes tapasztalata, az nem biztos hogy fel tud készülni a gyerekvállalásra a 9 hónap alatt (nyilván a baba fizikai szükségleteinek kielégítésére, nevelési módszerekre, értékrend átadására, következetességre, stb, még csak-csak, de rengeteg apró helyzet adódik, amit meg kell oldani, és amik a terhesség alatt az emberben fel sem merülnek). És amikor azt mondják, hogy új élet születik, az nem csak a babára vonatkozik, hanem az anyukára, ill. az egész családra is, mert átrendeződik, átértékelődik minden. Soha nem tartottam magam elvadult ősanyának, csak egy egészséges szemléletű szülőnek. Amikor a kórházban a kezembe adták a fiamat, valahogy olyan természetesnek tűnt, hogy elássam, gondoskodjak róla, szeretgessem, stb., jött minden magától. Kemény dolog a terelgetése, de amikor először hozzád ér, már tudatosan, mert ő téged akar megérinteni, vagy amikor ölelés közben az arcát a nyakadba fúrja, és odaliheg, miközben picit megpihen rajtad, vagy ha megijed valamitől, te ölbe veszed, és egyből abbamarad a hüppögés, vagy amikor önfeledten, őszintén, szívből jövően, gyermekien naivan kacag, na ahhoz nincs más fogható. Kívánom, hogy megtapasztald.