Nagyon-nagyon nehéz egy 22 hónapossal és egy újszülöttel az élet?

igaz, nekem nincsen gyerekem, de talán tudok válaszolni :)

Nem lesz nehezebb, mint más testvérrel. Talán egy kicsit, az elején. A lányod miatt kell egy kicsit aggódnod, majd próbáld elmagyarázni neki, hogy testvérke lesz, baba lesz a házban. Hozzá kell szoknia a gondolathoz, hisz az újszülött teljes figyelmet igényel.

Ha egyedül leszel a két gyerekkel otthon, akkor valóban nehezebb lesz. A lányod több figyelmet igényel majd, kicsit féltékeny lesz, próbálj az újszülött mellett is sok figyelmet szentelni neki. Be is vonhatod valamilyen szinten, aztán ha az újszülött is nagyobb lesz, együtt is eljátszanak majd.

Az elején a legnehezebb, ha van lehetőséged, kérj segitséget édesanyádtól, vagy párodtól. A kis korkülönbség még jól fog jönni a későbbiekben. A lényeg, hogy készitsd fel a lányodat az új babára, amennyire csak lehet.

Boldog babavárást :)

Én most éppen ebben vagyok benne nyakig. Október elején született a Kisfiam, a Lányom pedig október végén lesz 2 éves. Szóval kb. 23 hónap van kettőjük között. Hát, nem könnyű! A Lányomat próbáltuk felkésziteni, amennyire lehetett. Minden nap beszéltünk neki a kistesóról, nagyon lelkesen várta, állandóan a pocakot simogatta, puszilgatta, minden babakocsiba benézett és elmutogatta, hogy mi is igy fogjuk sétáltatni a Kicsit. Aztán megszületett a Fiam, a kórházban még minden OK volt, aztán haza jöttünk és bizonyos értelemben elszabadult a pokol. Jött a hatalmas féltékenykedés mindent akart a nagy, amit a kicsi is (kiságyban fekvés, cici, büfiztetés...) Emellett rólam tudomást sem vett, ami nagyon rosszul esett. Azóta folyamatosak a hisztik, amit próbálunk türelemmel, megértéssel kezelni. Igaz, még csak 3 hete vagyunk 4en itthon, de nagyon fárasztó. Viszont azt mondják, csak az első néhány hét ennyire káosz, aztán könnyebb lesz minden.

Persze nagyon sok függ a nagyobb gyerkőc temperamentumától (nálunk ő ugye Skorpió, tehát elég akaratos, domináns) és a szülőktől is. Én pl. nagyon lelkis vagyok, iszonyat sokszor furdal a lelkiismeret, mert épp a Kicsivel kell foglalkoznom, mikor a Nagy is akar valamit vagy esetleg pont forditva.

De egyébként fantasztikus érzés 2 gyerekes anyukának lenni!!! Majd meglátod!

Először is gratulálok!

Az én gyerekeim között 23 és fél hónap van, a nagy most 2,5 éves, a kicsi pár nap múlva tölti a 7 hónapot.

Először is leszögezem, hogy beleőrülni nem kell, elég sokan megoldották már. :) Sok függ a gyerekek temperamentumától, én egy elég nehéz természetű kisfiú után kaptam egy angyali nyugalmú kislányt, ez nyilván szerencse dolga is, de azért azt is gondolom, hogy sokkal gyakorlottabb, tudatosabb szülők lettünk, és talán ezt érzi a baba is. De ez nem biztos.

Szerintem két módja van annak, hogy ne legyen nagyon nehéz. Vagy a szigorú, következetes nevelés, ebben nincs tapasztalatom, vagy az, ha beveszed a lesz.rom tablettát, és elsődleges célként a békés otthon tűzöd ki magad elé. Én így tettem. A kicsit sokat hordoztam itthon, így megszabadultam az idegölő sírástól, szabad maradt a két kezem, nyugi volt, és tudtam a naggyal is foglalkozni. Ma már csak ritkán igényli a hordozást. Éjjel az első felsírásra magunk közé veszem, alszunk tovább, így nem vagyok zombi a kialvatlanságtól, igaz, nem is aludt még át egy éjjelt se. De ez egyelőre nem érdekel, valahogy majdcsak lesz.

Ennek talán látszólag ellentmond, de sokkal összeszedettebbek a napjaink, mint amikor csak egy gyerek volt. Pontos ideje van a sétának, a fürdésnek, mióta megkezdtük a hozzátáplálást, kötött időben tízóraizik és ebédel a kicsi is a családdal. Igaz, kicsit össze-vissza alszik, de ezen sem izgulok, 1 éves korára majd beáll. A házimunkát beosztottam, megvan, melyik nap mit csinálok, így a lakás sem szalad.

Még valamire odafigyeltem: a kisfiammal elkövettem az első babás szülők jellemző hibáját, hogy az egész ébrenléte alatt csak vele foglalkoztam. Na ilyen a kicsivel nincs. Nem bőgetem, nem "szoktatom", ha nincs el magában, kiviszem magammal a konyhába, végső esetben a hátamra kötöm, de nem az ő aktív szórakoztatásával megy el a nap.

Hirtelen ennyi. Hidd el, menni fog, a kislányod is hihetetlen sokat fog még okosodni és önállósodni az elkövetkezendő hónapokban. Sok sikert!

Nálunk 21 hónap van a gyerekek között az első hat hónap volt nagyon nehéz de már napról napra egyre könnyebb.Én úgy csináltam hogy a nagy napirendjéhez igazítottam a kicsi napirendjét.

A nagy sokat besegített a kicsi ellátásában hozta a pelust kidobta a használtat...

Mi már túl vagyunk a nehezén a kicsi már 2 éves a nagy nagy lassan 4 lesz.

Nálunk is 22 hónap a különbség, most lesz 7 hónapos a pici.

Valóban, lesznek időszakok, amikor meg fogsz bolondulni. :) De nem az elején. Az első 2-3-4 hónap okés, akkor még nem sok vizet zavar a baba, eszik, alszik, nézeget, nem esik le sehonnan, könnyű cipelni, stb.

Magad is meg fogsz lepődni, milyen leleményes leszel. Én pl volt, hogy egyszerre altattam cicin a két gyereket (mivel a fiam is még cicivel aludt el), na az egy kész tornamutatvány volt, viszont működött. :)

Arra nagyon figyelj, és szerintem ez a legnehezebb, hogy a nagytól ne várj el olyan dolgokat, amit egy "nagy testvérnek" már tudnia "kellene", csak azért, mert ő a nagyobb. Ő még szintén nagyon pici gyerek, és ezt egy még kisebb babával a kezünkben hajlamosak vagyunk elfelejteni, sajnos. Ha csak teheted, foglalkozz a nagyobbal, főleg abban az első pár hónapban. Ha a picit közben szoptatod, vagy csak simán a kezedben, öledben tartod, az senkit nem zavar, ugyanúgy lehet közben rajzolni, legózni, könyvet olvasni. Én nem kerítettem nagy feneket a kicsinek, és ezáltal a nagy is elfogadta, hogy ahova anya megy, oda megy a baba is, de ugyanúgy zajlik minden tovább ahogy előtte. Csak néha pár percet várnia kell.

Amúgy meg, ne próbáld meg elképzelni előre, hogyan fognak telni a napjaitok, mert nem lehet. Majd adja magát. :)