Nagyon-nagyon nehéz egy 22 hónapossal és egy újszülöttel az élet?

10. vagyok. Még annyi jutott eszembe, hogy ne lepődj meg, ha a nagyobbik "visszafejlődik" egy időre. Ez tök természetes jelenség, ebből sem kell ügyet csinálni.

Ha úgy van, hát megetettem kiskanállal, belefeküdhetett a baba pólyájába, beleülhet a babakocsiba, az autósülésbe, ha felkéretőzik a hátamra kendőbe, beleteszem - a lényeg, hogy ha odafigyelsz rá, akkor egy-két perc elég ám neki. Az első hetekben pl mindig, amikor a pici cicizett, ő is kért. Megbeszéltük, hogy ha a baba abbahagyta, ő is kaphat egy kicsit. Most már csak reggel kér cicit kb egy percig.

Nem kell erőltetni azt sem, hogy szeresse a babát, nem kell mondogatni, hogy ilyen aranyos, meg olyan cuki. Majd ő szereti, ha akarja. Szerintem kell neki hagyni időt feldolgozni.

Szia!

Először is gratulálok Nektek:)

Nekem van egy 20 hónapos kislányom és egy 6 hetes kisfiam, tehát szűk 19 hónap van a gyerkőcök között. Férjem egy hétig volt itthon velünk, azóta gyakorlatilag teljesen egyedül vagyok a két gyerkőccel itthon, persze este meg hétvégén a férjem azért segít.

Engem is riogatta, hogy hű de merészek vagyunk, hogy bevállaltuk az ilyen kicsi korkülönbséget, meg így lesz nehéz és úgy lesz nehéz, de meg kell mondja, hogy sokkal könnyebb mint gondoltam:) Persze a kialvatlanság miatt sokszor erőtlen és türelmetlen vagyok, a lányom is éppen beteg, a kicsinek is kijött nagyon csúnyán az ekcémája+ hasfájós is, szóval van tennivaló és aggódás ezerrel, de CSODÁS ÉRZÉS kétgyermekes szülőnek lenni. Férjemmel is még anno mikor terhes voltam beszéltük, hogy jaj hogyan fogjuk megoldani a két gyereket, etetés, fürdetés stb. de minden kialakul és megy a maga útján.

Éppen tegnap beszéltünk egy esetleges 3. babáról:) Persze nem most azonnal, de szeretnénk 3.at is:)

Minden rendben lesz, ne aggódj, a második gyerkőccel már sokkal lazább az ember, nem görcsölsz be mindenért és nem aggódod túl magad minden kis apróságért.

Szia !

Nálunk 18 hónap van a kettő gyerek között ! Igaziból a második lányom teljesen véletlen volt , még nem terveztük , igaziból mi ilyen 4-5 évet szeretünk volna ! Először nagyon nehéz volt ! Hisz a nagyobbik lányom ( Hanna ) valahogy nem akarta megérteni , hogy most nem mindig csak ő rá figyelek ! Akkor sokkal nehezebb volt amikor apa nem volt otthon dolgozott ! Főleg azért mert ugye mind a kettő az én figyelmemet akarta , és hányszor volt olyan , hogy a nagyobbik a kisebbet felorditotta a sírásával , sétálni velük lehetetlen ! Viszont ma már örülök ennek ( 4év , 3 év) és nagyon jól eljátszanak együtt imádják egymást !

Szerintem sose egyszerű semmikor a kis tesó érkezése.Nekem a nagy fiam 4 és fél éves volt mikor meglett a hugi.Mi nagyon sokat beszéltünk vele erről,igaz ő már nagy volt,meséltem neki dolgokat,ő kérdezett,sokszor hajmeresztőt is. Eleinte sose volt féltékenység,talán csak annyi hogy az addig angyali fiam sokkal több hülyeséget csinált csak hogy figyeljek rá többet.Most már a kislány 17 hónapos a fiam 5és fél éves.Igaz ,hogy imádják egymást sokat játszanak együtt de most van az ,hogy igenis a fiam féltékeny,mivel a kicsi már megy,már játszik,már szeretget engem ,apát öt:) de csak elmúlik.

Mi most gondolkodunk a következő kis tesóba,hát én is félek ,hogy velünk mi lesz Jövőre iskolás lesz a fiam a kislány még kicsike..hát nem tudom!!!Amúgy meg gratulálok nektek!!És bocsika ha nem tudtam hasznosan hozzá szólni mivel nálam nagyobb a korkülönbség!!!