Mit csináljak, h könnyebben vegyem a kicsi nevelését?

Őszintén szólva nem tudom, ha tudnám nekem nem lenne ilyen problémám. Nagyon szeretem a picikémet, de sokszor érzem azt, hogy még kár volt szülni (pedig már nem vagyok fiatal). Minden időmet leköti nincs egy szabad percem, sokat sír, amitől kikészülök.

A te picid mennyi idős?

megértelek hogy fáradt vagy és eleged van.de egy-két dolgot nem értek. pl:miért nem tudsz elmenni fürdeni? ha még nem alszik amikor fürdenél,akkor add apának hogy foglalkozzon vele,vagy rakd be addig járókba,kiságyba rakj köré játékokat és addig csak ellesz valahogy.

az evésnél ugyanígy.esetleg rakd bele addig pihenőszékbe,rakd az asztalra hogy lásson téged.

ha takaritanál egy fél órát,akkor rakd le a szőnyegre,játszószőnyegre és csináld kicsit a dolgod,ha látja hogy körülőtte vagy lehet hogy jól viselné a dolgot.

úgy érzem egy egy kicsit túl aggódod az egészet.ne legyen mindig mindenért bűntudatod,mert akkor belefogsz bolondulni,és ahogy nő csak rosszabb lesz a helyzet.

és ha van rá mód adjátok oda mamának(vagy valakinek) egy kicsit a babát és kapcsolódjatok ki a pároddal.

de ha lát téged és körülőtte vagy akkor sem tudod lerakni mert rögtön sír?

én a helyedbe azért leraknám a szőnyegre körberaknám játékokkal,és "gyakoroltatnám" vele,hogy egy picit ellegyen.

előbb-utóbb csak megszokná,hogy nem mindig van kézbe,babakocsiba

Kitartás, hamarosan könnyebb lesz. Addig azért próbáld szoktatni arra, hogy mást is csinálsz mellette.

Hogy feltöltődj, az alvásidejének nagy részét fordítsd magadra, olyan tevékenységre, ami felüdít. Olvasás, net, tv, szépítkezés, amelyik Te vagy.

Az én lányom 14 hónapos, most várom a 2 babát, 25 hetes vagyok.

Én próbálom úgy megoldani a dolgokat, hogy míg ébren van, házimunka, és együtt vagyunk. Igaz, nekem könnyű, ert már nagyobb, de valamikor én is elkezdtem, nem rögtön lett ilyen. Szóval aktív közreműködő már: kipakol a szennyestartóból, kiszedi a tiszta ruhát a gépből a lavórba, adogatja nekem, adok neki főzéskor műanyag edényt, ilyesmi. De míg kicsi volt, velem volt akkor is, hisz a mi szüleink is messze, az én férjem is sokat dolgozik.

Viszont az egyedül elalvásra tényleg rá kellene szoktatnod, én azt tenném, még ha nehezen is megy az eleje. Később hálát adsz majd érte.

Kitartás, átmeneti ez az időszak. :-)

Nekem az lenne a tanácsom, hogy mikor hazaérkezik a párod bizd rá a babátokat és menj el egyet sétálni otthonról, mert mindenképpen szükséged van egy kis pihenésre így lassan el fog fogyni a türelmed.

Napközben hagyd egy kicsit egyedül pl. próbáld meg hasra tenni körülötte játékokkal, menj ki a szobából próbáld először keveset hagyni egyedül aztán többet, beszélj közbe hozzá. Tegyél be neki zenét.